Rabelais
Rabelais (ejtsd: rablé) Ferenc, francia szatirikus, szül. Chinonban 1483-1495 közt, megh. Párisban 1553 aug. 9. Angersben tanult, s azután Fontenay-le-Comteban a ferencrendiek közé lépett. Legkivált nyelvtudományokkal (főleg a göröggel) foglalkozott, de maró szarkazmusa miatt szerzetestársai meggyülölték, elszedték könyveit, sőt fogságra is vetették, melyből csak befolyásos barátai közbenjárására menekült. Azután felsőbb engedélylyel a bencések rendjébe lépett át (a mailleraisi apátságban karmester volt), de itt sem tartotta ki sokáig, hanem ledobva a csuhát, világi pap lett; egy ideig a liberális gondokozásu Geoffroy d'Estinac püspök vendége volt, 1530. pedig Montpellierbe ment, hol orvostudományokat tanult, s nemsokára már annyira vitte, hogy Hippokrates és Galenus néhány iratát kiadhatta. Noha orvosi oklevelet csak 1537. szerzett, mégis már 1532 óta gyakorló orvos volt Lyonban, hol állandó munkatársa lett Etienne Dolet tudós nyomdásznak, kit 1546. mint eretneket és varázslót megégettek; 1532. irta Pantagrueline Prognostication pour l'an 1533, s a következő évben kiadta Pantagruel, roy des Dipsodes c. hirhedt szatirikus regényét. Nem bizonyos, hogy az ezt megelőző Les grandes et inestimables chroniques du grand et énorme géant Gargantua, stb. eredeti műve-e R.-nak, valószinüleg csak úgy dolgozta át; ellenben 1535. újra megirta: Gargantua. La vie inestimable du grand Gargantua, pere de Pantagruel címen. Mivel e műveiben heves és maró támadásokat intézett a papok, különösen a szerzetesek ellen, tanácsonak tartotta Alcofribas Nasier álnév alá rejtőzni, s aztán mint Jean du Bellay kardinális orvosa, vele Rómába utazott, s ott bocsánatot nyert III. Pál pápától a szerzetesi fogadalmak ellen elkövetett kihágásaiért, s Franciaországba visszatérve Montpellierben orvosi oklevelet kapott, azután pedig több helyütt gyakorló orvos volt és előadásokat is tartott az anatomiából. Regényének időközben megjelent III. könyvét királyi privilegiummol nyomták ugyan, de I. Ferenc halála után R. kénytelen volt ellenségei üldözése elől Du Bellay kardinálishoz menekülni Rómába, honnan csak akkor tért vissza, midőn sikerült Diana de Poitiers asszony, II. Henrik kedvesének kegyeit megnyernie. 1551. meudoni plébános lett, s a következő évben kiadta regényének IV. könyvét, mely ismét rázudította a Sorbonne és a parlament haragját, de R.-nak nem lett bántódása; az V. és utolsó könyv csak 1564. jelent meg, 11 évvel halála után, de ez már nem eredeti. Hirnevét a Gargantua és Pantagruel címü regényciklusa szerezte meg, amelyben a szatira maró erejével ostorozta kora társadalmát, az egyház és állam visszaéléseit; de a rakoncátlan humor kitörései, a sokszor visszataszító cinizmus, a gyakori groteszk és túlzott allegoria mellett sok mély gondolattal és a filozofia valódi fölcsillanásaival is találkozunk ebben a műben, amely úgy tartalmát, mint irányát tekintve, eredeti és sokoldalu, de ki nem forrott tehetség alkotása. Irta még az Almanachs és a Schiomachie c. műveket, több francia verses levelet, néhány latin nyelvü költeményt és levelet. A Gargantua és Pantagruel legjobb kiadása: Esmangart és Johanneau (1823-26); Lacroix (1840, s később többször); Burguad des Marets és Rathery (1870;1873); Doré illusztrációival (1872); Favre (Niorz 1875-80); Chéron (Páris 1877) stb. R. emlékének szobrot állítottak Toursban (1880) és Chinonban (1882).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
