Quarnero

Full text search

Quarnero (Golfo de Q.), az Adriai-tengernek az isztriai és a magyar-horvát tengerpart közt beszögellő öble, az isztriai Arsa folyó torkolatától fel egész Fiuméig, onnan Zenggen át le a dalmát tengerpartig, a tenger felé lejtős partvidékkel s az öbölben levő szigetekkel együttvéve. Határai: Ny-ról az Arsa folyó torkolatából É-nak húzódó hegyláncolat a Monte Maggioréval, É-ról a liburniai Karszt-hegység, K-ről a Vellebit-hegység, D-ről a tenger. Partvidékén feküsznek Isztriában: Albona, Fianona, Moschenize, Lovrana, Ika, Abbazia, Volosca helységek, továbbá a magyar tengeri kikötőváros Fiume, a Q.-nak mintegy fővárosa, ezentúl Trsat (Susak), Buccari, Buccariza, Porte-Re, Crkvenica, Selze, Novi, Jablanac, Zengg, Lukovo városok. A Q.-ban lévő nagyobb szigetek: Veglia, Arbe, Cherso, Lussin és Pago felső része, továbbá a következő kisebb szigetek és szirtek: a Vegliához tartozó San-Marco és Pervicchio; az Arbéhoz tartozó Gregorio, Golo és Dolnil; a Pagóhoz tartozó Laganj s Dolfin; a Chersóhoz tartozó Plavnik, Levrera és Trstenik, a Lussin körül fekvő Unie, Canidole, Sansego, Asinello, Pan-Pietro, Orioli és Plazzoli. Az isztriai és magyar-horvát part, valamint a szigetek közt képződő tagozása a Q. tengeröbölnek különböző neveket visel. Fiume előtt terül el az u. n. Fiumei-tengeröböl, ebből a Crkvenicán valamivel túl a magyar-horvát part és Veglia közt összeszorult keskeny és sekély tengerszorosan az u. n. Canale del Maltempónál a szárazföld és ugyan e sziget közt elnyuló szélesebb tengerszorosba az u. n. Canale della Morlaccába jutunk. Veglia és Cherso közt a Fiumei-öbölből a Quarnerolo tengerszoros vezet a Veglia, Arbe, Pago és Cherso szigetek közt elterülő tágasabb öbölbe, mely szintén Quarnerolo nevet visel. Cherso és az isztriai part közt a Canale di Farasina vezet ki a Fiumei-öbölből. Veglia és Perviccho közt vezet a Bocca di Segna, Plavnik és Cherso közt a Canale della Corsia, Arbe és Pago közt a Canale di Pago, Cherso és Lussin közt a Canale Punta Croce, Lussin és Unie közt a Canale di Unie. A Q. szárazföldje alapjában véve mészkőszikla, igen kevés termőfölddel. Az öblöt Ny- és K-ről övező magas Karszt- és Vellebit-hegység mintegy elzárja a határvidéktől s e partvidéknek az öbölben fekvő szigetekkel együtt bizonyos sajátos jelleget kölcsönöz.
A Q. éghajlata úgyszólván két külön részből áll. Keleti felében a szárazföld és szigetek közt gyakrabban fellépő hideg szél, a bóra általában zordabbá teszi az éghajlatot, mig Ny-i felében és a D-i széleken a D. felől szabadon beáramló meleg szél, a scirocco, karöltve fent az Arbe, alatta a D-nek hosszan elnyuló Cherso szigetnek a bróát jelentékenyen mérséklő hatásával, szinte tropikus éghajlatot idéz elő, módot nyujtva a kies Lussin-Piccolo és a szép Abbazia kedvelt klimatikus üdülőhelyek létesülésére. Folyókban és forrásokban meglehetős szegény a Q. Folyója csupán kettő van, az Arsa, mely Isztria belsejéből fakad és a Fiumara vagy Rečina, mely Fiuménél ömlik a tengerbe. Forrásokban csupán Fiume gazdag; az isztriai part mentén a források csaknem mind a tengerben bugygyannak fel; a horvát parton Crkvenicánál ömlik még a tengerbe egy kisebb folyócska, a Pisnica és St.-Giorgiónál egy kicsinyke kis patak. Tava négy van a Q.-nak, az Isztriában a Monte Maggiore déli lábánál fekvő zöldes vizü Csepics-tó, melyből állítólag a föld alatt az Arsa folyó is táplálkozik, továbbá a Veglia-szigeten van két tó és a Cherso szigetén a magasan fekvő Vrana vagy fekete tó. A Q. növényzete különösen a Ny-i felében, de az alsó zónában, amely az erősebb hideg ellen többé-kevésbé védve van, a K-i részében is meglehetősen tropikus jellegü. Elég jól tenyészik itt az olajfa, fügefa, gránátalma, babérfa, leander, mirtusz, rozmarin és más délszaki növényzet s különösen a szőllő. A magasabb zónákban otthonos a cser-, bükk-, tölgy-, gyertyán- és jávorfa, mig a hegyek felső lejtőin a gyalogfenyő tenyészik.
A Q.-ban naponkint csak egy határozott dagály és egy határozott apály fordul elő, s a vizállás magassági különbsége egy és ugyanazon apály és dagály közt, rendes időjárás mellett 50-60 cm.-t tesz. Az észlelt legmagasabb vizállás 1,50 m.-rel haladta túl az észlelt legmélyebbet. Különben a szelek lényegesen befolyásolják az apály és dagály kezdetét és végét, valamint azok különbségét is. A bóra időjárás hosszu apályt és rövidebb dagályt okoz, amivel együtt jár a mélyebb apály és a kevésbbé magas dagály. A sirocco-időjárás széllel vagy a nélkül 1-2 órával sietteti a dagály beálltát, meghosszabbítja tartamát és 15-45 cm.-rel átlagos magassága fölé emeli, ellenben megrövidíti és eltolja az apályt, mely azután 15-30 cm.-rel magasabb is. A Q. tengeröböl mélységi viszonyai, a fenék alakulása és minősége, valamint a tengerviz hőmérséki viszonyai ugyanazok a Fiuménél tárgyaltakkal. Hasonlóképen ugyanazonos az Q. állat- és növényvilága is a fiumei öbölével, melyet Fiuménél már vázoltunk.
A Q. elnevezés eredete ismeretlen. A középkorban e név majd Carnaro, majd Quarnaro, majd Q. volt Szárazföldjének politikai felosztása a következő: A Ny-i part egészen Fiuméig Isztriához tartozik, Fiume maga a hozzátartozó községekkel a magyar korona külön testét alkotja; a Fiumarától kezdve az É-i és Ny-i partvidék a magyar korona országaihoz (illetve Horvátországhoz) tartozik; Arbe és Pago szigetek Dalmáciához, mig Veglia, Cherso és Lussin Isztriához tartoznak.
Története messze visszanyúlik a régmult idők homályába. Sajátos fekvésénél fogva Kelet és Nyugat népeinek volt ez csatlakozó helye. Az ókorban a kolkisziak, illirek, liburnok, feniciaiak, görögök, gallok és rómaiak következtek itt egymásra. A középkor népvándorlásai új meg új népáramlatot hoztak. A K-i gótok, vizigótok, gepidák, hunnok, avarok, szlávok, az u. n. fehér chrobatok, szerbek, oláhok, bolgárok, sőt még a tatárok is, valamennyi többé-kevésbbé muló alakitásokat hoztak létre a Q.-ban, akikhez hozzá kell még számítanunk a bizánci uralom által ide vetett görögöket is. Mindezek maradékia azonban a XVII. sz. balkánbeli uszkókjaival együtt idők folytán csaknem teljesen beolvadtak a horvát és még inkább a velencei uralom alatt műveltségénél és erejénél fogva uralomra és túlsúlyra jutott olasz népelembe, melynek jellegét mind a mai napig túlnyomó részben megtartotta, habár nemzetiségre nézve a horvát-szerb elem az egész Q.-ban rendkivüli túlsúlyra jutott, ugy hogy az itteni mintegy 1/4 milliót tevő összlakosságnak több mint 80%-át teszi a horvát-szerb elem, mig az olasz ma már csak mintegy 10%-át. A lakosság túlnyomóan halászattal, tengeri hajózással és kereskedéssel s csekély mérvben iparűzéssel foglalkozik. Régente a hajóépítő ipar nagy szerepet vitt a Q.-ban, de a gőzhajók teljesen tönkretették ezt az iparágat. A Q. lakosai az egész Adrián kiváló tengerészek hirében állanak. Fő foglalkozásuk azonban a halászat s a pusztán ezzel foglalkozók száma meghaladja a 20 000-et. Egyébként a nép - a kopár sziklás területen nem lévén képes élelmét megtermeszteni - általában véve meglehetősen szegény.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT