Pythagoras,
Pythagoras, görög filozofus, Mnesarchos fia, Szamoszban született valószinüleg Kr. e. 580-570 körül, 540-530 körül Olaszországba került s 500 körül meghalt. Herakleitos nagy tudományu férfiunak mondja és néhány évszázaddal halála után közkeletü volt, hogy nagy utazásokat tett és részben Egyiptomból hozta bölcsességét, ami összevág azzal, hogy specifikus egyiptomi tanítások és szokások tőle származtak, de még erről az egyiptomi útról sincsen egyetlen egy hiteles adatunk sem; tanítóról sem tudunk sokat, igaznak látszik, hogy Pherekydes oktatta és talán Anaximander is. Működésének fő tere Alsó-Olaszország volt; itt alapította Kroton városában azt a szövetséget, mely korántsem volt puszta filozofiai iskola, hanem vallás-erkölcsi és politikai egyesület, melynek súlya és hatalma igen nagy lett. E szövetkezés nyilván az akkori miszteriumok módjára keletkezett, de az erkölcsi újjászületésre való törekvés egészen más jelleget adott neki; innét van, hogy e szövetség testi, művészi és főleg tudományos gyakorlatok középpontja lőn, s a matematikát egészen a negyedik századig főleg a pythagoreusi iskola művelte. A pythagoreusok az arisztokrata alkotmány védői voltak és Kroton meg más városok fölött ők uralkodtak. A demokrata párt felülkerekedvén, el is űzte P.-t Krotonból, ahonnét azután Metapontumba költözött s itt halt meg. Halála után talán ötven évvel, talán még később (Zeller 440-430) a pythagoreusi szövetség hatalma általában megszünt; a szövetség házát Krotonban elégették s mindenütt üldözték s ölték őket. A menekülők közt volt Philolaos, Lysis, Epaminondas tanítója. A IV. sz. kezdetén Tarentben a hires Archytas uralkodik, az utolsó nagy pythagoreusi mester; ő utána csak a pythagoreusi miszteriumokban marad fenn az egykor hatalmas szövetség emléke.
P. fiolozofiája. Minden a világon, mondják a pythagoreusok, számbeli viszonyok szerint van rendezve; a szám ismerteti meg velünk a dolgok rejtett mivoltát; a szám kormányozza a mindenséget, az emberek műveit, a zenét, a kézművet. Innét keletkezett azután az a meglepő, részint naiv, részint az abstrakció legmagasán járó fölfogásuk, hogy a szám a dolgok mivolta, hogy minden számokból áll, minden - szám. A szám, a számbeli viszony, a számbeli törvény tehát nem valami, ami a dolgok tulajdonsága, viszonya gyanánt ismerünk meg, hanem ez az anyag, melyből a dolgok készültek, ez a dolgok veleje és állománya. A szám pedig páros v. páratlan; a páratlan nem osztható kettővel, határt vet az osztásnak, azért a páros határ nélkül való; a páratlan pedig határozott. Ebből keletkezik az az alapelv, hogy a páros és páratlan vagy a határozott és határtalan a számok és dolgok elemei. De mi tartja össze ezeket az ellentéteket? A harmonia, mint a sokfélének egysége s az ellentétesnek megegyezése. Azért mondhatni, hogy minden szám vagy minden harmonia (Zeller). Hogy ez elmélet részletezésénél, a való világ magyarázatánál a legönkényesebb mesterkedés viszi a fő szerepet, magától értetődik. A dekadikus rendszerből indulnak ki s minden számnak külön szerepet adnak. A legtökéletesebb szám a tiz, azután a potentialis tiz (tetraktys), t. i. a négy első szám (1 + 2 + 3 + 4 = 10) összege, mely esküformulájukban is előfordul. A szférák harmoniája talán P.-tól ered; azon alapszik, hogy a hét bolygó szférája oly távolságban van egymástól, mely a húrok hosszuságának harmonikus hangoknál felel meg. A lélek is harmonia, valószinüleg a test harmoniája. P. tanítja a lélekvándorlást, továbbá hogy a nagy év (10 000 év) eltelte után a világ addigi folyása a legcsekélyebb részletekig ismétlődik. Ez, valamint a pythagoreusok erkölcsi tanítása azonban nem függ össze filozofiájukkal. A később keletkezett u. n. arnyénekben foglaltaknak pythagoreusi erkölcsi elvek, hogy tisztelni kell az isteneket, a hatóságokat, a törvényeket, szeretni a hazát, hűséget tartani a barátoknak, magát vizsgálni, mértékletesen és tisztán élni stb. A töredékeket teljesen összegyüjtötte Mullach: Fragm. phil. I-II. Újabban irtak P. vagy pythagoreusokról: Boeckh, Kl. Schr. III. (1866); Ritter, Gesch. d. pyth. Phil. (1826); Zeller Ed., P. und die P.-Sage, Vortr. u. Abh. (Lipcse 1865); Chaignet, Pythagore stb. (2 köt., Páris 1873); Martha, Études morales sur l'antiquité (Paris 1883). L. még Neopythagoreusok.
P. mint matematikus is nagy eredményeket ért el. Ismeretes tétele a derékszögü háromszögről (l. o.); ő hozta be a törzsszámok és összetett számok közötti megkülönböztetést, az összemérhető és össze nem mérhető vonalakat stb. P.-féle háromszög az olyan, melynek oldalai közötti viszony racionális számok által fejezhető ki. P.-féle számok olyan egész számok, melyek az x2 + y2 = z2 egyenletnek eleget tesznek. P.-féle számoló tábla az egyszeregy.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
