Padova

Full text search

Padova (Padua), 1. olasz tartomány Treviso, Velence, Rovigo, Vincenza és Verona közt, 2063 km2 területtel, (1881) 397 762, hozzávetőleges számítás szerint (1893) 437 703, 1 km2-re 224 lak. Az Euganei-hegyeket kivéve a tartomány sík és termékeny. A Bacchiglione a Frassinéval, az Adige, Brenta a Musonéval és számos hajózó csatorna öntözik. Fő termékei a rizs, gabona, kender és szőllő meg a nyers selyem. Az iparos tevékenység a selyem-, gyapju-, vászon- és pamutszövésre, agyag- és kötéláruk készítésére szorítkozik. Járásai: Camposampiero, Cittadella, Conselve, Este, Monselice, Montagnana, P. és Piove di Secco.
2. P., az ugyanily nevü olasz tartománynak és járásnak meg püspökségnek a székhelye a Bacchiglione mindkét partján, ahol belőle kiágazik a Brentához és Pontelongo-csatornához vezető Piorego-csatorna, vasutak mellett, (1893) 80 100 lak., posztó-, vászon-, selyemszalagszövéssel, költélveréssel, kelmefestőkkel, bőr-, üveg- és húrkészítéssel; jelentékeny gabona-, olaj-, bor-, ló- és szarvasmarha-kereskedéssel. Tornyos körfalaiban 7 kapu van, amelyek közül a portellóinak diadalkapu-alakja van. A lakóihoz arányítva terjedelmes város pompás egyházi és Pisani, Giotto, Lombardi, Donatella, Mantegna és másoktól eredő művészi emlékeit meg egyetemét máig is megőrizte. Utcáit az alacsony árkádok sok helyen komorrá teszik. Legnagyobb tere a Prato della Valle, most Piazza Vittorio Emmanuele, amelyet fák árnyékolnak be és 74 olsz férfiu középszerü szobra ékesíti. Épületei közül kiválnak a Michelangelo tervei szerint megkezdett, de csak 1754. befejezett dom; az 1260-ból való Battisterio, a szt. Antalnak szentelt Il Santo-templom, Olaszország egyik legérdekesebb bizánci stilusban épült temploma (a XIV. sz.-ból) 3 toronynyal, 5 kupolával, számos érdekes bronzszoborral és emlékkel, freskókkal és értékes képekkel; Szt.-Jusztin-templom 8 kupolával, Giordano és Tintoretto festményeivel; az igazságügyi palota (della Raggiona), amely 1172-1219-ig épült, 83 m. hosszu és 28 m. széles teremmel és ebben Donatellótól faragott fa-lóval; a Loggia del Consiglio, az obszervatorium, amelyet az Ezzelino-palota régi tornya (1237) ékesíti; a Pedrocchi-kávéház, Olaszország egyik legrégibb ilynemü épülete, az Antenor-sír, antik síremlék és több XIII-XVI. sz.-beli palota. Az 1222. alapított egyetem egykoron Európa legkiválóbb egyeteme volt. 1264 óta, midőn első ismert bejegyzett magyar hallgatója Orbác pozsegai prépost volt, 1592-ig, legjobban azonban Mátyás király idejében, a magyarok is (köztük Dávid Ferenc, Verancsics Antal, Báthory István, Forgách Ferenc, Zsámboky János) szivesen látogatták. Galilei 18 évig tanított itt. A XVI. és XVII. sz.-ban több mint 6000 hallgatója volt. Jelenleg jogi, orvosi, matematikai, természettudományi és filozofiai fakultása van. A docensek száma 65, a hallgatóké 1269. Hozzá tartoznak a gyógyszerész-iskola, egy könyvtár (136 000 kötet), egy csillagvizsgáló, az 1545. alapított botanikuskert; van azonkivül P.-nak tudományos és művészi akadémiája, muzeuma, gazdasági és többféle közép- és népiskolája és különféle jótékonysági intézete. P. Olaszország egyik legrégibb városa. A hagyomány szerint Antenor alapította Trója bukása után. A római uralom alatt patavium nevet viselt. Alarik, későbben Attila kirabolta. Longobardiával együtt Nagy Károly uralma alá került. 900. a magyarok döntötték romba. A középkorban azonban újra fölvirágzott és független köztársaság lett. 1237. Ezzelino hajtotta zsarnoki uralma alá. IV. Sándor pápa segítségével fölszabadult. 1318. Carrara Jakab lett a podesztája és ennek utódai csekély megszakítással kormányozták 1405-ig, midőn Velence árulás útján birtokába jutott. 1797. Ausztriáé, 1805. Brenta département székhelye, 1814. ismét Ausztriáé lett, 1866-ig, midőn az olasz királysághoz csatlakozott. P.-ben született titus Livius. V. ö. gennari, Annali della cittŕ di P. (Bassano 1804); Cappelletti, Storia di P. (1875).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT