Ökörfarkkóró
Ökörfarkkóró (növ., Verbascum et Blattaria Tourn., ökörfarkfű, ökörfarku kóró, gyapjufű, borjufarkfű, penészfű, farkkóró, királygyertya, molyfű), a tátogatóknak magas, gyakran molyhos, két-, ritkán többnyári kórója, ritkán félcserjéje, levele váltakozó, ép szélü, csipkézett, fogas v. szárnyashasábu. Virágzata fürtös, virága ötös tagu, lapos tölcsér- v. kerékalaku, himje gyapjas, tokja gömbölyded, tojásforma v. hosszas, kétcsappantyus. Mintegy 140 (hazánkban sok fajvegyüléken kivül 18) faja az óvilág mezein és hegyein terem. A V. thapsiforme Schrad. 1/2-2 m. magas, kétnyári. Első nyáron vagy őszszel csak tőrózsája van, másod esztendőre indul szárba. Levele hosszas vagy hosszas-lándsás, gyapjas, molyhos, egészen lefutó. Virágzata egyszerü, csoportos fürtös, fél méternyi vagy hosszabb, ökörfark-vastagságu. Virága nagy, sárga, a visszája molyhos, 2,5 cm. vagy nagyobb átmérős. A V. phlomoides L. egész hasonló, de a levele csak röviden lefutó. Mezőn mind a kettő elég gyakori; mind a kettő, sőt a kisebb virágu hegyi V. Thapsus L. virágját is gyüjtik. Frissében nem jó szagu, szárazon mézillatu. Forrázata édes és nyálkás, tartalma zsír és cukor (11%). A Verbascum nigrum L. apróbb virágu, himje lilagyapjas, a monda szerint rossz ember sírján nő (halálfa Tompánál). A mediterrán V. sinuatum L. száraz és gyümölcsös ágát csomókba kötve a vizbe dobják s a hal elbódul tőle, tehát ugy látszik, bódító. Egyes faja gyakran hibridálódik egymással. Leggyakrabban látni kertben a sötétlila V. phoeniceumot L. V. ö. Schrader, Monographia generis Verbasci (Göttinga 1813, II. 1823); Franchet, Essai sur les especes du genre Verbascum (Angers 1868); u. a., Études sur les Verbascum (Vendôme 1875); Paris, Verbascum de la Flore de Chambéry (Bullet. de la Soc. bot. franç. 1860); Schiffner, Verbascum - Hybriden (Cassel 1886); Pfund, Monographiae generis Verbasci prodromus (Prága 1840), L. Királydárda.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
