Oxálsav
Oxálsav (sóskasav, H2C2O4). Két bázisu, széntartalmu (organikus sav, amelyet Savary fedezett fel 1773. Előfordul számos növényben (az oxalis- és a rumex-féle fajokban), azonkivül az állati szervezetben (a húgyban) részint szabad állapotban, részint különféle sók alakjában. Kalciumsója némely húgykőnek fő alkatrésze. a természetben található humboltin nevü ásvány nem egyéb, mint ferrooxalát, a whewellit pedig kalciumoxalát O. képződik igen sok széntartalmu vegyület oxidációjakor, igy a cukorféleségeknek, a szénhidrátoknak stb. salétromsavval való oxidálásakor. Összetevés (szintézis) által többfélekép előállítható. Régebben az illető növényekből, v. a cukornak salétromsavval való oxidációja révén készítették; manapság azonban fürészporból készítik. Nagyban való előállítása ugy történik, hogy fürészport kálium- és nátriumhidroxid elegyével összekeverve, vas üstökben 200-220°-ra hevítik, amikor nátrium -és káliumoxalát képződik. A megolvad barna tömeget vizzel kivonják és oltott mészszel főzik; ekkor kalciumoxalát válik ki, amelyet kénsavval bontanak el és a megszűrt oldatból kikristályosítanak. Kicsiben legcélszerűbben ugy készíthető, hogy 1 rész cukrot 5 r. salétromsavval (fs. 1,245) főzünk és a folyadékot kikristályosítjuk. A kerekedésben előforduló O. rendesen nem tiszta, de igen könnyen megtisztítható úgy, hogy vizben oldjuk és az oldatot besűrítés után lassan kihűlni hagyjuk. Az O. egyhajlásu prizmákban kristályosodik, amelyek két molekula kristályvizet tartalmaznak (H2C2O4.2H2O). Vizben és alkoholban könnyen oldódik (2 sr. kristályos O. a szoba hőmérsékletén 9 sr. vizben feloldódik), oldata erősen savanyu ízü és savi kémhatásu. Oxidáló anyagok (káliumhipermanganát) igen könnyen széndioxiddá és vizzé oxidálják, ezért az O. egyike az erélyesebb redukáló testeknek. Az iparban a karton-, selyem- és gyapotfestészetben, a kémiai laboratoriumokban pedig normál (szabályos) oldatok készítésére és a különféle O.-sók előállítására használják. Nagyobb adagban a szervezetre mérgező hatásu. Az O. legegyszerübben felisemerhető mészvizzel, amelylyel fehér ecetsavban oldhatatlan csapadékot ad. Mennyiségi meghatározása leginkább normális káliumhipermanganát-oldattal történik titrálás útján.
Az O. kétbázisu sav lévén, igen számos sót alkot, amelyeket oxalátoknak neveznek. Ezek közül fontosabbak: 1. káliumoxalát (K2C2O4.H2O), amely O.-nak káliumkarbonáttal való telítése és az oldatnak kikristályosítása útján készül. Vizben könnyen oldódik. E sót a barnakő meghatározására és a fotográfozásnál használják. O.-val elegyítve savanyu sóvá, káliumhidrooxaláttá (KHC2O4.H2O) lesz, mely a természetben számos savanyu ízü növény (sóska) nedvében található és legegyszerübben ugy készül, hogy az O. felét káliumkarbonáttal telítik és a másik felét hozzáöntve, kikristályosítják. 2. Káliumquadrioxalát [KH3(C2O4)1.2H3O], amely fő alkatrészét képezi a kereskedésben található u. n. sóskasónak és amelyet a háztartásban tinta- és rozsdafoltok eltávolítására használnak. A káliumoxalátokhoz teljesen hasonlók a megfelelő nátrium- és ammoniumsók. 3. Kalciumoxalát (CaC2O4.H2O), fehér, poralaku csapadék alakjában válik le, ha a vizben oldható oxalátokhoz kalciumklorid-oldatot öntünk. Található a növényi és az állati szervezetben (vizeletben), a húgykövekben stb. Vizben és ecetsavban oldhatatlan, de sósavban v. salétromsavban igen könnyen feloldódik. Erősebb hevítéskor kalciumkarbonátra és szénoxidra bomlik. A súly szerinti elemzésben rendszerint e só alakjában választják le a kalciumot. A kalciumoxaláthoz teljesen hasonló a bárium- és stronciumoxalát. 4. Ferrooxalát (FeC2O4.2H3O), citromságra csapadék, mely ferroszulfát- és káliumoxalád-oldatok elegyítésekor képződik. A ferrooxalátnak a káliumoxaláttal való kettős sóját [K2Fe(C2O4)1.2H2O] kiváló redukáló hatásánál fogva a fotográfozásban mint igen jó «előhivót» használják. 5. Ferrioxalát [Fe1(C2O4)3], frissen készült ferrihidroxidnak oxálsavban való oldása útján kapható. A fény a ferrioxalátot ferrooxaláttá redukálja, ezért az előállításnak sötétben kell történni. Hasonló összetételüek a kromo- és kromioxalátok, amelyek igen szép szinüek. Az O.-bana hidrogénatomok különféle alkoholgyökökkel (metil, etil stb.) helyettesíthetők és ekkor az O.-nak különféle összetett éterei keletkeznek, amelyek azonban csak tudományos érdeküek. Hasonlókép nem birnak gyakorlati fontossággal az O.-nak különféle amidjai és más bonyolódottabb összetételü vegyületei.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
