O'Donnel
O'Donnel (Ausztriában O'Donel), Irországnak egyik legrégibb családja, mely a mai Donegal grófságot, a régi Tyrconnelt magáénak vallotta; kimutatható, hogy XI. sz. óta állandó viszályban élt részint az angolokkal, részint más előkelő ir családokkal, különösen az O'Neals-családdal. Midőn a XVII. sz. óta Irországban a kat. egyház kemény üldözéseknek volt kitéve, a család hatalmi állása is sülyedt és O. Roderich, a család feje kénytelen volt 1607. a kontinensre menekülni. Az 1689. és 1690-iki ir fölkelésen O. Balderik fontos szerepet játszott, de a Boyne folyó mellett vívott ütközetben a fölkelés leveretvén, számosan a család tagjai közül külföldre menekültek. Ausztriában az O.-család 1720. Tyrconnel grófok címe alatt telepedett le. A család legnevezetesebb sarjai a következők: 1. O. Károly, Tyrconnel gróf, szül. 1715., megh. Bécsben 1771 márc. 26. Osztrák szolgálatba lépett, gyorsan emelkedett s mint lovassági tábornok 1760. a torgaui csatában a megsebesült Daun helyett átvette a fővezényletet. Az 1761-iki hadjáratban Zittau mellett vezényelt. 1762 aug. 16. pedig Braunschweig-Bevern hercegétől Recihenbach mellett megveretett. 1762 dec. mint vezénylő tábornok Németalföldre távozott, 1764. kinevezték cs. és kir. titkos tanácsossá, 1765. pedig alovasság főfelügyelőjévé; 1768. Erdély főkormányzója lett. - 2. O. Henrik József, Abispal grófja, szül. Spanyolországban 1769., megh. Montpellierben 1834 máj. 17. Belépett a spanyol gárdába s 1810. a spanyol szabadságharcban I. Napoleon ellen tábornoki rangra emelkedett. A La Bispal mellett kivívott győzelem révén Abispa grófi ranghoz jutott. A franciáknak 1823. történt benyomulásakor az I. tartalékseregnek vezényletét vette át, melynek feladata Madrid fedezése volt. Ezen állásban azonban oly kétiszinü szerepet vitt, hogy saját serege lemondásra kényszerítette őt; ezután Franciaországba menekült, ahol a francia kormány Limogest jelölt eki tartózkodási helyéül. Midőn Mária Krisztina a kormányra lépett, O. is sietett Spanyolországba visszatérni, útközben azonban meghalt. Testvére Henrik Károly szül. 1780., megh. 1830. Madridban mint Ó-Ksztilia főkapitánya.-3. O. Miksa Károly Lamoral, Tyrconnel gróf, szül. Bécsben 1812 okt. 29., megh. Salzburgan 1895 jul. 13. 1830. az osztrák hadseregbe lépett s fokozatosan emelkedve, őrnagy lett; 1848. Itáliában harcolt, 1849. pedig Magyarországban, ahol a győri csatában részt vett, s azután Ferenc József szárnysegédjévé lett. Ebben az állásban megmentette 1853 febr. 18. a császár életét Libényi orgyilkos támadása ellen, mely tetteért I. Ferenc József az osztrák grófi rangot ajándékozta neki. Számos város, köztük Budapest is díszplgárnak választotta O.-t, a hadsereg pedig díszpajzsot ajándékozott neki. 1859. nyugalomba vonult és azóta a Salzburg melletti Goldekben lakott. - 4. O. Lipót, luceani gróf s tetuani herceg, az előbbeni fia, szül. Santa Cruzon Teneriffa szigetén 1809 jan. 12., megh. Bayonneben 1867 nov. 5. 1833 óta a Christinos-ártiak soraiban harcolt és Krisztina királynőnek 1840 okt. Valenciában történt lemondásakor kiváló szogálatokat tett. Ezután huzamosabb ideig Franciaországban lakott. 1841. Pamplonában az exkirálynő érdekében - eredmény nélkül - felkelést támasztott. Erre megint Franciaországba menekült, de 1843. Espartero megbuktatása céljából visszatért Madridba. Az új kormány 1844. Kubába rendelte, honnét azonban, mivel a rabszolgakereskedést meg akarta szüntetni, 1848. visszahivatott. Visszatérése után belépett a szenátusba és Bravo-Murillo ellen az ellenzékhez csatlakozott. Narvaez minisztersége alatt gyalogsági főfelügyelő volt, mely hivatalt 1851-ig viselte. 1854 jul. Espartero alatt kinevezték őt hadügyminiszterré, az 1856 jul. forradalom után pedig miniszterelnökké lett, e helyét azonban már okt. kénytelen volt Narvaeznak átengedni. 1858 jul. 1. mint hadügyi és gyarmatügyi miniszter újból a kabinet élére állott; 1859 dec. pedig kinevezték főparancsnokká a Marokko ellen indított háboruban. Tetuan városának elfoglalása a város mellett kivívott győzelme által véget vetett a háborunak és elismerésül tetuani herceggé neveték ki. Ezután újból elfoglalta miniszeteri székén s jan. 15-től 1863 febr. 26-ig megint a minisztérium élén állott. Az 1865 jun. elnyomott katonai forradalom után újra megbizták a kabinet-főnökséggel, mignem Izabella királynő megvonta tőle kegyét. 1866 jul. 16. Narvaez javára lemondott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
