Nádor

Full text search

Nádor v nádorispán (Palatinus regni), közjogunk szerint az országnak első zászlósura. A legrégibb időben a király nevezte ki, de már III. Endre király a magyar törvénytárba fel nem vett 1291-iki végzeményében igérte, hogy «az ország régi szokásához képest» a N.-t az ország nemeseinek tanácsára fogja kinevezni. Az 1439-iki (Albert király) végezmény 2-ik cikke pedig határozottan rendeli, hogy a király az ország ősi szokásához képest N.-t a főrendek (praelati, barones) és a nemesek tanácsából nevezzen, mivelhogy a N. ugy a királynak, mint az ország honfiainak jogot és igazságot szolgáltathat és szolgáltatni tartozik, amit az 1452-iki végzemény 33-ik cikke (II. Ulászló I. végzeménye u. n. Decretum majus) ismétel, s megállapítja az esküformulát, melyet a N. megválasztása után azonnal a rendek előtt nyilvánosan letenni tartozik. Ugyanezt ismétli az 1526-iki végzemény 2-ik cikke (II. Lajos királynak rákosi végzeménye: Constitutiones Conventus Campi Rákos); e végzeménynek 22-ik cikke pedig meghatározza, hogy «Palatini officium vita comite duret» (a N.-i hivatal életfogytig tartson), s a N. hivatalától csak a törvény rendes útján s csak főbenjáró bűntett miatt legyen megfosztható. Az 1485. egyenesen N.-választás céljából («pro eligendo et sufficiendo novo Palatino») tartott országgyülésen (I. Mátyás uralkodása alatt: megválasztott Szapolyai Imre) hozott u. n. nádori cikkek (Articuli Pronunciati De officio Palatinatus) a N. hatáskörét 12 cikkben részletesen szabályozták, nevezetesen: 1. a királyválasztásnál övé az első szavazat; 2. a kiskoru király gyámja vagy gondnoka; 3. király nem létében v. a király serdületlen kora alatt országgyülést hirdethet; 4. nemesi felkelés (insurrectio) esetében ő az országnak főkapitánya; 5. a honfiak között felmerült meghasonlásokat kiegyenlíti, mindamellett a királyi méltóságnak és tekintélynek épségben hagyása mellett; 6. a király és az ország között felmerült meghasonlás esetében közbenjár; 7. ha a király gyengeelméjüségnél v. hanyagságnál fogva azt tehetné v. nem tenné, az ország szónokait meghallgatja s azoknak válaszol; 8. a királyi adományok alkalmából felmerült panaszokat a király elő terjeszti; 9. ő az országnak első nagybirája, oly értelemben, hogy a királyi méltóságon kivül, nagyobb vagy az övéhez hasonló bírói hatalma senkinek sincs. Érdekes erre vonatkozólag annak a rendelkezésnek kiemelése, hogy mig a többi országbirók ítéleteit s marasztalásait a király rendes hatalmánál fogva (de ordinaria sua potentia) enyhítheti, a N. itéleteivel szemben ezt nem rendes, hanem csak feltétlenhatalma s tekintélyénél fogva (non tam ordinaria, quam absoluta potentia et authoritate) teheti; 10. a király távollétében annak helytartója; 11. a kunoknak főkapitánya és birája s ezért tőlük évenkint háromezer aranyat húz; 12. Dalmáciának birája, amiért bizonyos dalmát szigeteknek jövedelmei illetik. Ezek a N.-i cikkek (melyeket Bartal hires kommentárjában a N.-i hivatal jogairól irt kommentárnak tart, s keletkezésüket II. Ulászló idejére teszi) a legújabb időkig a N.-i hatáskörnek alapvető szabályozását alkották, melyet a későbbi 1618. IV., 1681. I., 1715. V., XXXIII., 1723. IV., 1741. IX., 1791. XXIV., 1848. II. és XXVIII. s több más t.-cikkek ismételten megerősítettek, s alig módosítottak. Kiemelkedők: az 1555. I. t.-c. 10. §-a, mely megtiltja, hogy a N. hatósága s hivatalának bárki bármely ürügy alatt ellentállani merészeljen; az 1608. k. e. XVIII. t.-c., amely, miután a rendeknek azt a kiváltságát fejezi ki, hogy a király állandóan az országban tartózkodjék (mely kivánságot törvényeinkben ismételten kifejezve találjuk, igy jelesül 1681. I., 1723. VIII., 1741. VII.), arra az esetre, ha ezt a király «fontos okokból» nem tehetné, s hosszabb időre az országból távoznék, azt rendeli, hogy a N. (természetesen az országgyüléssel együtt gyakorlandó) teljes kormányzati hatalommal ruháztassék fel.
A N.-i cikkekben elő nem forduló egyéb jogok közül említendők: hogy a N. a főrendi táblának elnöke volt, mit csak 1848. IV. t.-c. 7. §-a változtatott meg, rendelvén, hogy elnököt és másodelnököt a tábla tagjaiból a király fog kinevezni; elnöke volt a magyar kir. helytartótanácsának (1723. XCVII.); fő gondviselője az országos levéltárnak (1622. XXXI.); bizonyos esetekben gyámokat rendelt (1659. XXX., 1715. LXVIII., 1765. XXVI.); fontos ügyekben a király által meghallgatandó (1741. XI., 1791. XVII.); Pest-Pilis és Zsolt törvényesen egyesült megyéknek örökös fő-főispánja (mely főispánságról, valamint a jászkunok grófságáról, az utóbbi minőségben húzott tiszteletdíj fentartása mellett 1848. XXVIII. t.-c. szerint a királynak az országból távolléte idejére lemondott); főelnöke volt a hétszemélyes táblának (1723. XXIV.); a királyi táblához két birót nevezett, az al-N.-t és a N.-i itélőmestert; a vármegyék között felmerült határvillongásokban itélt; nádori adományokat tett (l. o.); koronázásnál a koronát az esztergomi érsekkel együtt teszi a király fejére. Fizetését a király határozza meg.
A N.-nak a legújabb időkig érvényes választási módját az 1608. k. e. III. t.-c. határozza meg. E szerint a N.-t az országgyülés választja a király által nevezett két római katolikus és két evangelikus jelölt közül. Megürülvén a N.-i méltóság, a király egy év alatt N.-választó országgyülést hirdetni és összehivni köteles, amit ha a király megtenni elmulasztana, a N.-választó országgyülés összehivásának joga az országbirót a s ilyennek nem létében a tárnokmesterre száll, kik az országgyülést hivatalvesztés terhe alatt összehivni és kihirdetni tartoznak, mit az 1613. VII., 1618. IV., 1622. II. és 1741. IX. t.-cikkek is megerősítettek. A választásnak királyi szentestése után a megválasztott az országrendek jelenlétében a király kezeihez leteszi az esküt az 1492. XXXIII. t.-cikkben meghatározott eskü minta szerint. Sándor Lipót, József és utoljára István cs. kir. főhercegek N.-rá választásánál a rendek a választásnak törvényben előirt módjától annyiban eltértek, hogy a kijelöltek neveit tartalmazó királyi levélnek felbontása nélkül, tehát a királyi kijelölés kihirdetésének mellőzésével az illető főherceget N.-rá választották, kijelentvén azonban, hogy az a jövő esetekre zsinórmértékül nem szolgáland, s a N.-választásra, valamint a N.-i méltóság hatósága s jogai iránt addig alkotott törvények épségben fentartatnak (1848. II.).
A N-i méltóság mindeddig törvény által eltörölve nincs. Az 1867. VII. t.-c. csakis az 1847-48. III. t.-cikknek a N. mint királyi helytartó jogkörére vonatkozó intézkedéseit helyezte érvényen kivül, minthogy összeegyeztethetetlenek azzal az elvvel, hogy a király a végrehajtó hatalmat a törvények és az alkotmány alapján a magyar minisztérium által «személyesen» gyakorolja. Egyebekben pedig mindaddig, mig a N.-i méltóság hatásköre, a felelős kormány elveivel megegyezőleg, törvény által szabályozva nem lesz: a N-választásnak elhalasztását rendelte el. A N.-i hivatalnak a vezérek korában létezett s nemzetgyülésen választott főbirói tisztség eredetéről v. ö. Bartal, Comment. I. köt.; Fraknói Vilmos, A nádori és országbirói hivatal eredete és hatáskörének kifejlődése (Budapest 1863).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages