Lagrange
Lagrange (ejtsd: lagranzs) József Lajos gróf, francia matematikus és fizikus, szül. Torinóban 1736 jan. 25., megh. Párisban 1813 ápr. 10. Régi családból származott; ősei közé tartozik Descartes is. Halleynak 1693-ban a Philosophical Transaction-ban megjelent egyik értekezése keltette föl L. érdeklődését a matematika iránt. Ezután oly szorgalommal és tehetséggel művelte a matematikát, hogy már 1755-ben a torinói királyi tüzériskolán a matematika tanára lett. Hire már 20-22 éves korában elterjedt az egész tudományos világban. 1758. részt vett a torinói akadémia alapításában; ez akadémia tagjai egyhangulag őt választották meg a fizikai-matematikai osztály igazgatójának. 1759. jelent meg az új akadémia által kiadott tudománys lap első kötete, mely főkép L. munkáit tartalmazta. 1764. L. a Hold librációjáról fölállított elméletével megnyerte a párisi akadémia nagy díját. Később Nagy Frigyes a berlini akadémia igazgatói állására hivta meg, mely állást el is fogadta. Berlinben 1786-ig, tehát közel 20 évig tartózkodott, de ez idő alatt hiába igyekezett a német nyelvet megtanulni. Berlint elhagyván, ismét Franciaországba ment, hol Marie Antoinette királyné igen szivesen fogadta és a Louvreban szabad lakást is bocsátott rendelkezésére. Ez időtájban irta L. legnagyobb munkáját, a Mécanique analytique-et. Lavoisiernek a kémia terén elért nagy eredményei élénk érdeklődést keltettek L.-ban e tudomány iránt, ugy hogy hosszabb ideig foglalkozott kémiával. L. a nagy francia forradalom nehéz idejét okos magaviseletével tulélte. 1792. az érembizottságba választották be, majd pedig abba a bizottságba is, mely az új mértékrendszert állapította meg. Később Ecole normale-on volt tanár, ennek megszünte után az épp akkor fölállított École polytechnique-hez nevezték ki. Napoleon igen nagy tiszteletben tartotta L.-t és «la haute pyramide des sciences, matematiques»-nek nevezte. Midőn Napoleon császár lett, L.-t szenátorrá nevezte ki, grófi rangra emelte és a becsületrend tisztjévé tette.
L. főkép a matematika és a mekanika terén működött. A matematika először is a variació-számítást, a róla elnevezett L.-féle interpoláció-módszert és az analitikai függvények elméletét köszöni neki. A variáció műveletének jelölésére használt jel is ő tőle származik. Az elméleti mekanika terén is igen nagy érdemeket szerzett magának. L. állapította meg végleg a mekanika rendszerét. Galilei óta az volt a tudósok törekvése, hogy azn általános elveket találják meg, melyeknek a mekanikai feladatok egész sora alá van rendelve; már Galilei óta igyekeztek a mekanikai elveket oly matematikai képletek alakjában kifejezni, melyekből tisztán algebrai úton oly képletekhez lehet jutni, melyek a mekanikára nézve szintén jelentéssel birnak. L.-é az érdem, hogy ezen munkálatokat mintegy befejezte és ez által a mekanika rendszerét megállapította. Ezt az által tette, hogy a virtuális sebesség elvét a d'Alembert-féle principiummal egyesítette és ezáltal oly egyenletet nyert, melyet «la formule générale dynamique pour le mouvement d'un systéme quelconque des corps»-nak nevez. Az 1788. kiadott egyik munkájában axiomaként állítja föl a tételt minden bizonyítás és igazolás nélkül. Azonban 1811-ben elvét egy képzeletbeli gépezetre alkalmazott erőhatások egyszerü mekanikai kombinációjával igazolta. Munkái közül a következő címüeket említjük meg: Mécanique analytique (1 köt., Páris 1788); Théorie des fonctions analytiques contenant les principes du calcul différentiel etc. (u. o. 1797); Traité de la résolution des équations numériques des tous degrés etc. (u. o. 1798); Recherches sur la méthode de maximis et minimis (Misc. Loc. Torino I. 1759); Essai sur une nouvelle méthode pour déterminer les maxima et minima des formules intégrales indéfinies (u. o.); Application de cette méthode des variations (u. o., IV. 1766-69); Nouvelle solution du probleme du mouvement de rotation d'un corps (u. o. 1773); Théorie de la libration de la lune (u. o. 1780); Sur la théorie générale des variations des constantes arbitraires dans tous les problémes de la mécanique (I. Mém. u. o. 1808 és 1809); Sur la principe de vitesses virtuelles (Journal de l'école polytechnique, V. füz., IV. évf.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
