Lackfy-

Full text search

Lackfy- (kerekegyházi) család. Az Anjou-korbeli, hazánk sorsát intéző családok közt tulzás nélkül a legelsőnek mondhatjuk. Mindenütt ott voltak, ahol a hazának és királynak bátor szivre, erős karra volt szükségük. Minél nagyobb birtokokra tettek szert, annál különfélébb előneveket használtak, de a család legtöbb tagja a régi Arad vmegyében, Pécskával szemben, a Maros balpartján fekvő ősi fészkökről, Kerekegyházáról vett előnevet. I. Károly királyunk korában kezdik meg történelmi szereplésüket, nemesen, de szegényesen s rövid idő alatt a család királyaink kegyébe jutott, tagjai országos, első méltóságokra emelkedtek. A székely eredetü Aporokhoz semmi közük s a L.-Apor elnevezés hibás, valamint az Ottó és Róbert Károly alatti hires erdélyi vajda, László is egészen más nemzetséghez tartozott. A nemzetség ősi címere sárkány. Tagjai a családnak: Lack (I.), Hermán nemzetségbeli Dénes (nem pedig, mint sokáig hitték, a hires László vajda) fia, 1323. már az ország főurai közt szerepel. 1329. székely ispán lett. 1339-ben egyszerre csanádi, besztercei s medgyesi főispán. 1355 után halt meg. L. (I.) István, Lack legöregebb fia. Mindjárt először mint az ország főembereinek tanácskozásában résztvevő fordul elő. 1328. ott volt az osztrákok ellen indított hadjáratban. Ott volt 1330. a szerencsétlen havasalföldi háboruban s a reá bizott sereggel elfoglalta Argyas (ma Argyis) várát. A litvánok elleni keresztes hadjáratban részt vett mint erdélyi vajda. Itt lovastul elbukott és lábát törte 1345-ben, 1347. mint erdélyi vajda s a királynak tanácsadója a nápolyi hadjáratba követte Lajost. A Durazzói és Tarantói fogoly hercegek a király reá bizta s Durazzói Károly halálát is ő siettette. 1348 szept. ő vezette a királyi hadakat Náolyba. Hadjárata valóságos diadalmenet volt, az olasz városok rendre hódoltak. Johanna férje, Tarantói Lajos, pedig városról-városra futott előtte. Végre a Nápoly és Aversa közt 1349 jun. 6. vívott, véres és elszánt ütközetben Tarantói Lajos főerejét teljesen megtörte. A pápai követek kérésére L. fegyverszünetet kötött egy évre, ő pedig királyához jött jelentést tenni s a királyt újabb hadjáratra birni. A király a vitéz vajda hivására 1350 ápr. csakugyan elindult. Vele volt mindenütt L., ahol legkitünőbb emberre volt szükség. Aversa ostrománál még ő fővezérkedett. 1351. tótországi és horvát bánná lett. Három év mulva, 1354 körül meghalt. Második neje Puchaim Ágnes előkelő osztrák hölgy volt 1346-tól kezdve. Gyermekei: Dénes, Miklós, Imre és a második nejétől származó László voltak. A második nápolyi hadjárat alatt Serra várossal és a san-severinói grófság felével jutalmazta a király érdemeit, itthon pedig Csáktornya, Stridó és Simontornya várakat adta neki. - L. Pál, Lack fia. 1355. II. Albert osztrák herceg segítségére küldi őt a király 400 ijászszal. Itt a Habsburgiakat zaklató svábokon Tullnnál olyan győzelmet aratott 400 magyarjával, minőt Albert ötezer fegyveressel egész esztendőn nem birt kivívni. Ennek beismerése mellett fejedelmi ajándékkal bocsátotta haza a herceg s levélben még Lajos bőkezüségét is kérte számára. 1366. Bereg vármegye főispánja volt. - L. András, Lack székely ispán fia. Már 1342. atyjának utódja a székely ispánságban. A második nápolyi hadjárat után, éppen akkor, mikor Lajos király alkalmas helytartóról gondoskodott, mielőtt hazatérne, a hadjáratban a L.-ak nevéhez illő részt vett Andrást saját kérésére kinevezte és hátrahagyta helytartónak (1350). Innen 1352. tért haza s a következő évben már erdélyi vajda. Nemsokára macsói bán lett egész 1355-ig, mikor a királyné tárnokmestere lett. 1356-59-ig ismét Erdély kormányát vezeti mint vajda, s még az 1359. évben meghalt. E főhivataloskodása alatt a szatmári, máramarosi, brassói, soproni és vasvármegyei főispánságot is vezette. Ő volt az, ki 1345. a tatárokat, kik az ország határait háborgatták, három napig tartó ütközetben a legenda szerint Szent László tettleges segítségével tönkre tette. - L. (I.) Miklós, testvérével, Pállal zempléni főispán volt, mikor a nápolyi hadjáratba követték a királyt. 1350 jun. 20. Beneventonál vitézi tettet vitt végbe (l. o.). A nápolyi hadjáratból hazatérve, Pállal együtt Terebes várának ura Zemplénben. 1357. az Egyházi-államban rendezkedő VI. Ince pápa segítségére küldi Lajos sereggel s a pápai seregek a magyaroknak köszönték a győzelmet. - L. György, András vajda fia, 1392-93. macsói bán. A krónikás Vajdafi név alatt tette ismertté nevét. Ő volt Hédervári Kont István és társainak csellel kézrekerítője. - L. Dénes (II.), 1350. a II. nápolyi hadjáratban márfőlovászmester, István fia. Miklósnak osztályosa a beneventói ütközetben, hadi kalandokra mindig kész. Somma várának elfoglalásában a koszorus költő lantjára méltó hősi bátorsággal vezette kis csapatját a várfalra. 1359. erdélyi vajda, a következő évben székely ispán. 1366. egyszesmind viddini főparancsnok és temesi főispán. 1365. részt vett a bolgár hadjáratban. Fiai III. v. Simontornyai István és III. Dénes - L. Miklós (II. v. Döbröközi), I. István fia. 1360 végétől hat éven át székely ispán testvére Dénes után, s 1366. egyszersmind szatmári, máramarosi és ugocsai főispán, 1367. erdélyi vajda. 1369. a székely földről ő vezette az egyik sereget Lajk oláh vajda ellen, hol vigyázatlanul a Jalomnica mellett posványos, bozótos helyre került. A sűrüségekben elrejtőzött oláhok itt megtámadták s megverték. Magának a vajdának holttestét nehezen tudták hivei az oláhok kezéből kiszabadítani s Esztergomba vinni, hol a barátoknál eltemették. - L. Imre (II.), István vajda fia. 1359-1367. királyi főlovászmester, 1369-72. erdélyi vajda. 1372-1375. nádor. Neje volt Nagymartoni Katalin. - L. István (II. vagy Csáktornyai), I. István fia, 1352-ben királyi apród, 1367. székelyek ispánja. 1371. Dalmát- és Horvátország bánja lett. Imre bátyja után 1372. erdélyi vajda lett s maradt 1376-ig; e közben a király 1372-73. mint főhadvezért Felső-Olaszországba küldte, hol fogságba is esett. 1383-ban ismét bán. 1384. a Horváthyak pártütésébe ártotta magát. 1387. Budán találjuk, a király nádorrá és főlovászmesterré teszi. De sohasem volt többé egészen hű az uralkodó házhoz. A nádorságtól megválva, főlovászmester volt 1395-ig. 1396. Nápolyi Lászlónak kortese és helytartója lett s hiveket gyüjtött neki. Hűtlenségei dacára el mert menni 1397 febr. 27. a körös-krizevai, Zsigmond által összehívott gyülésre. De pártosaiban hiába bizott, Zsigmond elfogatta s ott helyben fejét vétette, testét pedig a palota ablakán át hivei megrettentésére, ezek közé dobatta. Keszthelyen temették el az általa épített egyházban. - L. István (III. vagy Simontornyai), II. Dénes fia, 1375-86-ban királyi főlovászmester volt. A másik Istvánhoz hasonlóan megtagadta a Lackfyak jó hirnevét s a nápolyi párthoz csatlakozott. Ő volt az, ki 1386. a Pozsegánál elfogott Horváti Jánosnak alkalmat nyujtott a szökésre. E miatt teljesen kiesett a királyi udvar kegyéből s nem is tudott többé oda visszajutni. 1396-97. Nápolyi László ellenkirály helytartója volt. - L. László (IV.), I. Miklós fia. Családjának utolsó tagja. 1421-ben aradvármegyei főispán. V. ö. Turul, 1886, 166-167; Pór A., Nagy Lajos. Történelmi és régészeti Értesítő (Temesvár 1887., 5-12. és 134-148).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages