Lachmann
Lachmann Károly, kitünő német filologus, szül. Braunschweigban 1793 márc. 4., meghal. Berlinben 1851 márc. 13., hol 1825 óta a klaszszikus és germán filologia tanára és 1830 óta a tudományos akadémia tagja volt. Előbb (1816-1818) gimnáziumi és 1818 óta egyetemi tanár volt Königsbergben. Sokoldalu, éles elméjü tudós, aki főleg a szövegkritika terén kitünő sikerrel működött, ugy hogy görög, latin és ó-német kiadásai e szakok legértékesebb alapművei közé tartoznak. Azonkivül a filologia egész körére kiterjedő kisebb tanulmányaiban a tudomány számos vitás kérdését tisztázta és döntötte el. A klasszikus filologia terén legkiválóbb munkái Propertius- (1816), Catullus- (1829), Tibullus- (1829), Babrius- (1845) és Gajus-kiadásai (1841), melyekhez az új-testamentom (1831) és a római földmérők (1848-52) kitünő kiadásai járulnak. Az eposz eredetére és történetére vonatkozó elméletét tartalmazza Betrachtungen über die Ilias (1847, 3. kiad. 1874) c. nagy hatásu könyve. A germán filologia terén ő a szigoru tudományos rendszer megalapítója. Legfontosabb kiadásai: a Nibelung-ének (1826, 5. kiad. 1878); Walther von der Vogelweide (1827, 6. kiad. 1891); Iwein (1827); Wolfram von Eschenbach (1833, 4. kiad. 1877); Gregorius (1838); Ulrich von Lichtenstein (1841), melyek mintaszerüek és korszakot alkotnak a német filologia történetében. Kisebb dolgozatai közül legnagyobb hatással volt a német nemzeti eposz keletkezésével foglalkozó tanulmánya: Über die ursprüngliche Gestalt des Gedichtes von der Nibelunge Not (1816), melyben dal-elméletét kifejtette. A Nibelung-eposzt (l. o.) szerinte egy ismeretlen és tehetségtelen iró a XIII. sz. első tizedében 20 még ma is felismerhető dalból tákolta össze; az eposz eredeti szövegét legjobban a müncheni kézirat (A) tartotta fönn. E nézete haláláig általánosan el volt fogadva; 1851 óta mind erélyesebben és sűrübben léptek föl ellene és ma már megcáfoltnak tekinthető. De azért e munkája még ma is igen becses és megjelenésekor lényegesen hozzájárult a tudomány fejlődéséhez. Kisebb dolgozatai (Kleine Schriften 1876, 2 köt.) közül legfontosabbak a metrikára vonatkozók, melyek még ma is érvényesek. A klasszikus filologia biztos módszerét alkalmazta kitünő Lessing-kiadásában (1838-40, 13 köt.) is, mely egy modern irónak első tudományos kiadása Németországban. Végre igen szépen fordította németre Shakespeare szonettjeit (1820) és Macbethjét (1829). A berlini akadémiában Grimm Jakab mondott róla emlékbeszédet; életét megirta Hertz (1851); levelezését legjobb barátjával és társával, Haupt Móriccal, Vahlen adta ki (1892). Mint ember is férfias, erélyes, hajthatatlan és igaz volt; mint tudós és tanár egyike a legjobbaknak, kit számos tanítványai rendkivül tiszteltek és szerettek. Tévedései és tulzásai is nagy hasznot hajtottak a tudománynak, melynek történetében a legelső helyek egyikét foglalja el.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
