Gyémánt
Gyémánt (l. a mellékelt képet és szines ábráját l. a Drágakövek képmellékleten),
GYÉMÁNTOK.
Híres gyémántok.
1. ábra. "Nagy-Mogul" 279 karátos; a persa sah tulajdona.
2. és 11. ábra "Regent" vagy "Pitt" 136 3/4 karátos: a francia államkincstáré.
3. és 5. ábra. "Toszkánai nagyherczeg" vagy "Florentini", 133 1/5 karátos; királyunk birtokában.
4. és 12. ábra. "Dél csillaga" 125 karátos; braziliai; magán ember tulajdona.
6. ábra."Sancy", 53 1/2 karátos; az orosz cár tulajdona.
7. " Zöld gyémánt", 40 karátos; Drezdában a Grünes Gewölbe-ben.
8. "Kohinur" régi alakja 280 karátos volt.
9. " Kék gyémánt" 441/4 karátos, Amsterdamban Hope tulajdona.
10. "Kohinur", uj alakja 106 1/16 karátos; az angol királynéé.
a legbecsesebb drágakő, tulajdonképen nemegyéb, mint a legtisztább szén szabályos rendszerbeli kristályokban. Kristályai (oktaéder, rombdodekaéder, triakisz-oktaéder, tetrakisz-hexaéder és hexakisz-oktaéder) nagyon ritkán egészen szabályosak, rendesen gömbölyített lapuak, sokszor egészen golyószerüek. Leginkább magános kristályokban terem, de némelykor sugarasan szálas golyókban is, amikor bort neve, v. fekete kristályos halmazokban: karbonado v. karbonát, melynek elégetésekor 2 %-ig is marad hátra hamu. Ikerkristályok sem ritkák. Az oktaéder-lapokon néha háromszögletü, a kocka lapjain pedig négyszögletü mélyedéseket tapasztalni. A legkeményebb ásvány, minden más ásványt megkarcol. K. 10. Az oktaéder-lapok irányában tökéletesen hasad; fs. 3,52-3,6. Szinei igen sokfélék; a viztiszta, teljesen szintelentől kezdve ugyszólván minden szinben találták már, fekete kristályok is ismeretesek. Legritkábbak a vörös, zöld és kék szinüek, valamint általában a sötét szinü Gy.-ok leggyakoriabbak a sárgák és barnák és általában a világosabb szinüek. A teljesen átlátszók a fényt kitünően tükrözik vissza, sima lapokon gyönyörüen ragyognak, a fényt kitünően törik, minélfogva a legpompásabb szivárványszineket játszszák. Egynémely Gy., ha vagy 1/4 óráig a napfény süt rá és azután teljesen sötét helyiségbe kerül, kissé világít, vagyis foszforeszkál. Vegyi szerek nem hatnak reá. Oxigénben széndioxiddá égethető; közönséges levegőn kékibolyaszinü lánggal ég széndioxiddá. A levegőtől elzárva nem ég el, felületén azonban egy kevéssé megfeketedik, grafittá változik. - A Gy.-ot sokáig eredeti fekvőhelyről nem ismerték. Homok, agyag és kavics közt találták leginkább és ma is még legnagyobb mennyiségét ezen anyagokból bányászszák. Egyedüli anyakövéül a braziliai itakolumit-ot, a csillámban dus quarcpalát ismerték, amelyben azonban a Gy. igen ritka. Ujabb időben különösen Dél-Afrikában és Braziliában a Gy.-ot megtalálták különféle anyakövekben, nevezetesen eruptiv jellegü olivin kőzetben, eruptiv brecciában és konglomerátokban stb., amiért ma már a nagybecsü drágakőgyüjteményekben anyakövében is látható. Nemes fémek és egyéb drágakövek, valamint különféle ásványok, mint arany, platina, topáz, krizoberill, turmalin, andaluzit, anatas, zirkon, rutil, gránát, diaszpor, ónkő, tantalit, spinell, gyakori kisérői. - Legrégebben ismert termőhelye Kelet-India, a Dekani-felföld, innen kerültek elő a hires nagy Gy.-ok. Évszázadok bányászata majdnem tökéletesen kimerítette az ottani Gy.-telepeket. A Gy.-ot termő hordalék ott 30 cm. vastag quarc- kavics- és konglomerát-réteg; alig egy-két méter mély gödröket ásnak, kihordják onnan a törmeléket és ferdén állított deszkákon vizzel leöntözik, iszapolják, a maradékból pedig kézzel keresik és szedik ki a Gy.-okat. Madras tartományban, bellary vidékén rózsaszinü pegmatitban és gnájszban is találják zafir és rubin társaságában. Az indiai szigetek közül Borneo és Szumatra is szolgáltatott ugyanazon előfordulási körülmények közt egy kevés Gy.-ot. Az indiai Gy.-kereskedelem földjei Madras és Benares. Legtöbb indiai Gy. kerül ma a Ganges déli partvidékéről Bandalkhand környékéről, ahol évenként vagy 1 millió forint értékü követ találnak. Kelet-India után Brazilia földjéből, nevezetesen pedig a Minas Geraes tartományban, Tejuco vagy Diamantina vidékéről és a Bahia tartomány területéről, került ki a legtöbb Gy.; 1727 óta tart a bányászat, melynek jövedelmezősége jelenleg már szintén erősen csökken, a braziliai Gy. is fogyóban van. 150 év alatt összesen vagy 13 millió karát, vagyis 26 métermázsa Gy. került ki Braziliából, mintegy 200 millió forint értékben. Itt is leginkább a folyómedrek kavicsaiban, az u. n. cascalho-ban találhatók, továbbá itakolumitban, barna vastartalmu quarc-konglomerátban és egy telér-kőzetben, mely a Gy.-nak anyakőzete. A Gy.-ot tartalmazó kavicsot a száraz évszakban összehalmozzák, az esős időszakban iszapolják, mossák és kézzel keresik ki belőlük a Gy.-okat. Bahia tartományban 1840 körül fedeztek fel a Gy.-bányákat. La Chapada finom homokjában találni, mint kizárólagos termőhelyen, a karbonado-t, mely 1000 karátos darabokban sem ritkaság. 1882 óta Salobro vidékén (Bahia) folyik a legserényebb Gy.-bányászat. A braziliai Gy.-ok között a nagyobbak igen ritkák, v. 10000 drb Gy. között rendesen csak egy akadt, mely 20 karátos lehetett, 8000 legalább is olyan volt, mindegyikük egy karátot sem nyomott. A braziliai Gy.-ok fő kereskedelmi helyei: Rio de Janeiro és Bahia. Az uráli, a mexikói, a kaliforniai, az uj-dél-walesi, az arizonai, az észak-karolinai, georgiai előfordulások csekély fontosságuak. Nem sokkal nagyobb az ausztráliai termőhelyek (Bingera és Mudgee) jelentősége sem, ahol a Gy.-ot tartalmazó áradmányok bazalt-erupciók közelében vannak. Igen nagy jelentőségüek azonban a délafrikai, vagyis fokföldi Gy.-mezők, ahol az Oranje és a Vaal közötti területen, nevezetesen pedig Nyugat-Griqua tartományban a Gy. termése a legutóbbi években oly rohamosan emelkedik. hogy Gy.-tulprodukciótól és ennek következtében a Gy. értékének erős hanyatlásától lehet tartani. 1867. egyetlenegy Gy.-lelet adta meg az indítékot arra, hogy a Fokföldön óriási területen valóságos kincsbányászat induljon meg. Afrika 1867 óta 50 millió karát, vagyis 10250 kg. Gy.-ot hozott a piacra. Évenként átlag vagy 3,8 millió karát a termés, kerek számban 780 kg. A fokföldi, vagyis a Cap-Gy.-ok között a teljesen szintelenek igen ritkák, számuk a 2%-ot sem éri el; leggyakoribbak a világos-sárga szinüek, ugy hogy a sárga szinü Gy.-ok a fokföldieket különösen jellemzik; persze értékük is csekélyebb a többi termőhelyénél. A Gy.-ok bőséges találtatásán kivül igen nevezetes körülmény az, hogy a fokföldi bányák már a két első tiz évben annyi nagy Gy.-ot szolgáltattak, amennyi a világ többi összes Gy.-bányáiból együttesen nem került ki. Mig p. Braziliában alig 2-3 évenként akad egy 20 karátos Gy., addig Afrikában a 80-150 karátos kövek is nemcsakhogy nem ritkák, hanem ezrével kerültek már elő. 1870-ig csakis másodlagos fekvőhelyen találták a Gy.-ot a Fokföldön is, azonban később a kimberley-i bányákban anyakövében is feltalálták, nevezetesen a kékes szinü (blue ground) szerpentines kőzetben, melyről ujabban bebizonyosodott, hogy eruptiv olivin kőzet. A Gy.-bányákat a Fokföldön két csoportra különíthetni, u. m. olyanokra, melyeket vizek közelében kavicsrétegekben találni: vizes bányák, és olyanokra, melyeket a vizektől távol találni: száraz bányák. A vizes bányák kavicsrétegei helyenként 60 m. magasságra is felhuzódnak a vizek szintája fölé és helyenként 12 m. vastagok. A vizes bányákban kiásott kavicsot teknőkben iszapolják, megszitálják, a maradékot pedig deszkákra terítgetik és ugy keresik ki kézzel a Gy.-kat. A Gy.-bányászat ezzel az egyszerü móddal igen kecsegtető, de azért hálátlan foglalkozás, mert néha hetekig, hónapokig a reggeltől estig folytatott szüntelen iszapolás és keresés dacára alig akadnak egyetlenegy Gy.-ra. Ma már a vizes bányák Gy.-termése csak mellékes dolog. A legtöbb Gy. a száraz bányákból kerül ki. - A száraz bánya megnevezés onnan van, mert kezdetben nem iszapolták a Gy.-os földet, hanem szétaprózva, megszitálva, csak ugy szárazon szemelgették ki a Gy.-okat, de ma már ezekben is vizzel dolgoznak. A száraz bányák homokkőtől körülvett tölcsérforma mélyedésekben vannak, ahol a Gy.-ok a tölcsért jó mélyen betöltő kékes-szürke konglomerátszerü kőzetben a blue groundban beágyalva találják. Hogy e tölcsérforma mélyedésen lefelé meddig érnek, még nem ismeretes, de 150 m. mélységben még mindig a Gy.-ot hordozó kimberlit van. A négy legnevezetesebb Gy.-bánya: Du Toits pan, Kimberley, De Beer és Buldfontain, mind száraz bánya; legnagyobb közülök a kimberley-i bánya, mely mintegy 41000 m2 területen van. (V. ö. Szterényi Hugó, A fokföldi Gy.-mezők-ről, termtt. olv. II.).
A Gy. képződésésre vonatkozólag is a fokföldi előfordulás volt az, mely ezt a nevezetes kérdést uj világításba helyezte. Sokan a blue groundban, a Gy. anyakőzetében, iszapulván termékét keresték, mások ugy vélekedtek, hogy a viz hordta azt össze és konglomeráttá alakította, sőt akadtak egyesek, kik a jégkorszakbeli hordaléknak mondották. Legujabban azonban beható tanulmányok ugy a helyszinén, mint a leboratóriumban meglehetős bizonyossággaal azt derítették ki, hogy az eruptiv olivin kőzet, mely feltörése alkalmával azon kőzetből, melyen áttört, darabokat ragadott magával és aeruptiv brecciává lett. De hát hogyan is képződik a Gy.? Azt hitték sokan, hogy mivel azon kőzetanyag, melyen kersztül tört, szénben gazdag pala, hogy ott szénhidrogén képződött, melyet a feltörő kőzetnek, a kimberlit-nek, magjában levő magnéziumszlikát a nagy hő és nyomás mellett felbontott, a szén szabaddá lett és Gy. alakjában vált ki. Némelyek a Gy.-ot a kimberlittel alulról felhozott zárványnak tekintik; mások azt hiszik, hogy a fltört kőzetben volt szén és szénhidrogén és hogy az eredeti magmából kristályosodott ki, vagyis, hogy a feltörő kőzetek, a kimberlitnek, eredeti ásványelegye. Ma alegkiválóbb geologusok ezt a nézetet vallják, ami legtermészetesebb is, annál is inkább, mivelhogy meteoritekben is találtak Gy.-ot, a kimberlit pedig sok telkintetben, nevezetsen pedig szerkezetre nézve, mutat hasonlatosságot a meteoritekkel. Különösen feltünő e hasonlatosság a kimberlit me a nov-ureji (Oroszország) meteorit között, melyben a legelőször találtak Gy.-ot. Azonkivül ismeretes még Gy. a következő meteoritekben: Árva (Magyarország ), Youndegin (Ny.-Ausztrália), Cosby-Creek (Egyesült-Államok) ésArizone Diablo Canon. A Gy.-nak meteoritekben való előfordulása arra az elméletre adott alkalmat, hogy a Gy. készen fordul elő a Föld mélységében és ott azzal az eruptiv kőzettel kerül a felületre, amelyben mint anyakőzetben található. Ezzel kapcsolatban azután arra a körülményre való tekintettel, hogyegyrészt milyen ritkák a Gy.-előfordulások a Földön, másrészt aránylag mennyivel több Gy. van a világürből hozzánk kerülő meteorit darabokban, azt következetik, hogy bolygónk belsejében ign nagy mennyiségben kell Gy.-nak lenni. Szemben ezzel a Daubrée felállította elmélettel áll, de ugyanarra az alapra támaszkodik azon elmélet, mely szerint a Gy.-ot hordozó kőzetek nem egyebek meteoriteknél. Az elmélet felállítója ugy vélekedik, hogy Gy.-ban gazdag meteoritek, amint a Földre esnek, telérek alakjában furdótak a földbe. Szerinte Gy.-tartalmu meteoritek valóságos rajokká egyesültek a déli félteke fölött és keskeny övben hullottak alá Ausztrália, India, D.-Afrika és Brazilia földjére, t. i. ezek azok a területek, ahol a Gy. terem (V. ö. Szterényi Ghugó, a Gy. képződésének kérdése és Gy. meteorvasban. Pótf. a Termt. Közl. 1890. 184 l. és 1892. 174. l.).
A legtisztább, teljesen szintelen Gy., melyben semmi foltot, repedést v. bárminő hibát sem tapasztalni: első vizü Gy., a nem tökéletesen viztiszta v. pedig kissé foltos, zárványos: másodrangu Gy., a sárga szinü vagy feltünőbb hibákban szenvedő szintelen: harmadrangu Gy., a nem tetszetős külsejü, teljesen hibás: negyedrendü Gy. néven kerül forgalomba. Természtesen legbecsesebb az első vizü Gy., legkevésbé becsülik a halvány, bágyadt sárgás, barnás v. szürkés szinü Gy.-okat. A Gy. értékét, árát a kő minősége szerint szabják meg; a súlyegysége karát (206 mg.), Igen szép, teljesen kifogástalan első vizü darabokat (csiszolt állapotban) ma is még az indiai Gy-ok korában megállaított ár szerint becsülnek. Az ár ugyanis a nagyság négyztes arányában növekszik, azaz 2, 3 stb. karátos Gy. az egyforma szépségü egykarátosnak négyszeresébe stb. kerül. E regula alkalmazása azonban ma már csak nagy ritkaság számba megy. Régebben egy karátját a Gy.-nak 220 frtra is szabták, ma az afrikai nyers Gy. a kimberley-i piacon közepesen 10-13 frt. Noha ma műr nem éppen ritkák a nagyobb Gy.-ok sem, mégis egyesek különös szépségüknél és nagy értéküknél fogva mint a « hires Gy.-ok» szerepelnek. Legnagyobbnak szerepelt sokáig a portugáli korona-kincstár birtokában levő Braganza, mely 1680 karát, de ujabb időben kisült róla, hogy topáz. Az eddig talált legnagyobb Gy. 1893. jun. 30-ikán a jagerfonteini bányából (Oranje, Dél-Afrika) került 971 3/4 karát, hossza 6,3 cm. szélessége 3,8-5 cm., vastagsága 2,2-3,2 cm. Egy benszülött kaffir találta, értékét 600000 frtra becsülik. A találó jutalom fejében 150 font seterlinget és egy teljesen fölszerszámzott lovat kapott. Jagerfontein-Excelsior a neve, gyönyörü kékes fehér szinü. 1893-ig a legnagyobb afrikai Gy. volt 640 karát. Az angol korona-kincstár tulajdonát képező Kohinur eredeti súlya 793 karát volt, e köszörülés folytán 106 1/16 karátra szállt alá. A matami rajah (Borneo) tulajdonában van a Matam, mely 367 karát (borneoi), Indiában a golkondai rajah tulajdonában van a Nizam, mely 340 karát (indiai); a persa sah tulajdonában Nagy-Mogul 280 karátos, Indiában a XVI. sz.-ban találták, nyersen állítólag 780 karát volt. Az Európában levő hires Gy.-ok legnagyobbika az Orlov, melyet amsterdami Gy.-nak is neveznek, 194 3/4 karát (indiai), az orosz császári kormány-pálcának hegyét diszíti, régebben állítólag valamelyik Brahma-templomban egy szobornak egyik szeme volt. 1772. II. Katalin orosz császárnő vásárolta Amsterdamban vagy egy millió frtért. A Regens v. Pitt, a legtökéletesebb és legszebb briliáns 136 3/4 karátos, a francia államkincstáré. India, Golkonda közeléből való. 1717. a regens orleansi herceg vásárolta meg az angol Pitt Tamástól XV. Lajos számára 1350000 frtért, innen a Regens v. Pitt név. Nyersen 410 karát volt, megmunkálása 2 évig tartott, 40000 frtba került, értéke 2 millió frtra van felvéve. Uralkodónk birtokában van és Bécsben a császári udvaro kincstárban őrzik a Toscanai nagyherceg vagy Florentini nevü hires Gy.-ot, 133 1/5 karátos vagy 27,454 g. Formája egyik irányban kissé nyujtott tojáshoz hasonló, szine kissé sárgásba hajló; 1045000 frtra becsülték; sokáig Lodovico Moro Sfroza milánói regens birtoka volt, s II. Gyula pápa váltotta később magához. azután pedig a toscanai nagyherceg birtokába került. Délcsillaga, a legnagyobb Gy. Braziliából, 125 1/2 karát, nyersen 254 1/2 karát volt, 1853-ban találta egy néger asszony; egyik indiai rajah tulajdona, 1600000 frtért vette. Kohinur 106 1/16 karátos, az angol királynő birtokában, indiai, többször köszörülték az eredetileg nagy követ; mai alakját és nagyságát 1852. adták neki. Sah 86 karátos, indiai, az orosz cár birtokában; Piggot 82 164 karátos indiai; Lancy 53 1/2 karátos, indiai, az orosz cár tulajdona. Általában a leggazdagabb Gy.-okban az orosz császári kincstár.
A Gy.-ot már a legrégibb ókorban ismerték: a görögök és rómaiak adamasz-nak (legyőzhetetlen) mondották, mert azt hitték róla, hogy vasüllőn nemcsak a legerősebb kalapácsütéseket kibirja, hanem a kalapácsot meg az üllőt is szétrepeszti. Plinius az emberi javak legbecsesebb kincsének mondja. A középkorban mindenféle babonát füztek hozz. Azt tartották róla, hogy a bakkecske friss vérében (különösen az olyanéban, mely leölése előtt petrezselymet evett és bort ivott) épp ugy feloldódik, mint gyöngy az ecetben. Azt hitték róla, hogy a tüznek ellent áll, el nem ég; még 1750. I. Ferenc császár több apró darabot akart egybeolvasztani. A GY.-ot mesterségesen is igyekeztek előállítani. Legelőször sikerült ez B. Hannay glasgowi kémikusnak, aki ugy állított elő mikroszkópos kicsinységü mesterséges Gy.-ot hogy egy állandó nitrogénvegyület jelenlétében szénhidrogént magnéziummal hevített, magas hőfok és igen nagy nyomás mellett. Legujabban (1893) Moissan francia kémikus állított elő szénnel telített vasból, midőn ezt igen nagy nyomás mellettt lehütötte. (A Gy. mesterséges előállítása, Termt. K. 1880 és 1893) A Gy.-nak igen bő az irodalma. Terjedelmesen olvashatni róla magyar nelven: Schmidt Sándor, A drágakövek, I. köt.; más nelven: Kleefeld, Der Diamant (Berlin 1876); Jacobs és Chatrion, Monographie du diamant (Páris 1880); Jannetaz és Fontenay, Diamant et pierres précieuses (u.o. 1880); Streeter, The greet diamonds of the world (London 1882). L. még a Drágakő cikket, hol a Gy. megmunkálása is le van irva.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
