Gyapju
Gyapju (l. a három képmellékletet),
tágabb értelemben a juh és néhány kecske- teveféle állat nemesíthető, fonható és szőhető szőre; szükebb értelemben azonban csak a következő kellékekkel biró szőr: 1. mely velőhuzalt nem tartalmaz: 2. melynél a hámbőrsejtek zsindelyszerüen vannak elhelyezve, vagyis részben födik egymást; 3. melynek zsugorodási képessége van s ezért posztókészítésre használható, s végre 4. melynél az egyes szálak nincsenek a bőrön egyenletesen elosztva, hanem kopasz bőrcsikok által határolt fészkeket képeznek. E fészekszerü elhelyezés okozza azt, hogy a valódi Gy. pászmákat, fürtöcskéket és fürtöket (l.o.) alkot, melyek az egyik fürtből a másikba átmenő kötőszálak által tartatnak össze, minélfogva a lenyirott bunda nem esik szét, hanem összefüggő marad. Aránylag kevés juhfajta termel valódi Gy.-t (merinos, angol down-juhok, cigája, rhönjuh stb.); a legtöbb juhfajtának ellenben kevert gyapja van, vagyis a bunda részint valódi Gy.-ból, részint a bőrön egyenletesen elosztott velőtartalmu szőrökön áll (hanga, lápjuh, racka, nagyfülü, parlagi és hegyi juhok); vannak továbbá juhfajták, melyek csakis hosszu szőrrel födöttek (főleg az angol hosszugyapjas juhok); tágabb értelemben ez is Gy. (l. Fénygyapju), de posztót nem lehet belőle készíteni; végre vannak juhfajták, melyeknek nyirható szőrük egyáltalában nincs (csonkafarku és hosszulábu juhok). A Gy.-szálnak a körhöz közeledő tojásdadalaku keresztmetszete van, többnyire göndör, átmérője 0,0125-0,0400 mm., hosszusága, egyévi növekedést véve, 3-40 cm. és szine rendesen hófehér (a vörösbarna v. fekete Gy.-t nem becsülik, mert nem festhető élénk szinüvé). A Gy. kellékei finomság, göndörödés, szivósság, ruganyosság, fény, kiegyenlítettség stb., de a finomságra ma már nem fektetnek oly nagy súlyt, mint azelőtt, mert a szövőipar annyira fejlődött, hogy durvább Gy.-ból is képes tetszetős gyártmányt készíteni. - Gy. a botanikában hosszu, puha, többé-kevésbé hajlongó, sürü szőrökből alakult növénytakaró, de a szálai lazán nyugszanak egymáson, ugyhogy egyenként meg lehet különböztetni.
A gyapju finomságának meghatározására az átmetszeti sik keresztmetszete szolgál, mely a finom merinónál 0,0002699 mm2, mestiz Gy.-nál 0,0005800 mm2, Southdowné 0,0007852 mm2, rackapehelyé 0,0100951 mm2. A finomság meghatározására a jelen század második évtizedétől kezdve többféle finomságmérők (Eriometer, Erioscop) voltak alkalmazásban, mint a Dollond-, Pilgram-, Voigtländer-, Köehler-, Gravert- stb. félék. Ujabban majdnem kizárólag csak a górcső van
alkalmazásban, melynek használata meggyőz arról, hogy ugyanazon fajtában még kiegyenlített gyapjak közt is igen jelentékeny finomsági különbözetek léteznek, p. S: S. E. Gy.-ban 8,6-15,4-20 μ, lincoln-gyapjunál 44-45,9-47,8 μ, kövérfarku juh 48,4-50,8-92,2 μ, rackajuh 66,2-77-100 μ. A finomságot a pászmában közvetett módon göndörödése alapján is meghatározzuk azon észlelet alapján, hogy a merinoposztó-gy.-nál a fürt bizonyos hosszuságára eső ivelések száma viszonyos a Gy. finomságával. Ezen alapon Pabst és Hartmann szerkesztettek finomságmérőket. E készülékeket ugy használják, hogy fogas oldalaik a pászmák göndörödésére addig illeszkednek, mig valamely fogai a pászma iveléseihez illenek.
A gyapju fehérítése.
A nyers Gy.-t vizzel, gyenge alkalikus oldatokkal (hugygyal, ammonium-karbonáttal, kálium- v. nátrium-szappannal, szódával, szappangyökérrel, quillaya saponariával) stb., s végre ismét vizzel mossák. Ezekhez a műveletekhez igen elmés szerkezetü gépeket szoktak használni (l.Gyapju mosó gép). Az első vizzel való mosással nyert oldatot hamuzsirra és ferrociankűáliumra dolgozzák fel. Ujabb időben a nyers Gy.-nak illékony oldószerekkel való mosása kezd lábra kapni. Ilyen oldószerek: a kozmás olaj, éter, petroleuméter, szénszulfid stb. Ezek az oldószerek azonban csak a zsirokat oldják, a zsirsavas alkaliákat (szappanokat) nem; ezeket vizzel kell lemosni. A Gy.-nak illékony oldószerekkel való megtisztitása a másik módszert esetleg kiszoríthatja, ha ugyanis erre alkalmas készülék fog rendelkezésre állani. A Gy.-t csak akkor fehérítik igazán, ha azt akarják, hogy tiszta fehér legyen vagy ha világos szinekre festik. A Gy.-t rendszerint kénessavval fehérítik. A nedves Gy.-t erre a célra a falazott kénkamarába akasztják, ahol vasserpenyőben ként égetnek el. A Gy. ebben az igy keletkezett kéndioxid légkörben nehány óráig marad, mire kiszedik s alaposan mossák. Gy.-szöveteket az ilyen kamrán alkalmas vezető hengereken végigvonszolják. (Ilyen berendezést l. a szövegábrán)
Kénező kamara
Kéndioxid helyett gyakran natriumbiszulfitoldatot használnak. A kénessav a festőanyagokra részben redukálólag hat, részben szintelen és oldható vegyülékké egyesül azokkal. Igy magyarázzák ki a fehérítő hatását. A fehérítés nem tökéletes; a szin idővel ismét - legalább részben - helyreáll. A Gy.-t s általában véve az állati rostanyagokat jobban fehéríti a hidrogénszuperoxid. Ez a szer, mely a kereskedelemben körülbelül 3%-os oldatban kapható, ez idő szerint még drága. Gyengén ammoniakalis oldatban használják. Ugyancsak a hidrogénszuperoxid az a szer, melylyel nagyban selymet, tollakat, szőrt, sertéket, elefántcsontot, csontokat, szalmát és efféléket fehérítenek. A hidrogénszuperoxidnak ezen alkalmazását az utolsó párisi világkiállításon (1889) igen tanulságos összeállításban lehetett látni. Gy.-ből és pamutszálakból szőtt portékának a mosása annyiban okoz nehézséget, hogy ezek a különböző szálak a száradásnál egyenlőtlenül huzódnak össze.
A gyapju festése.
A festőanyagokkal (azaz azon festéket alkotó anyagokkal, melyek a páccal festéket adnak) való festésnél három különböző módozatot követnek. Ezek a következők: 1. A Gy.-t a páccal, azután friss fürdőben, mely a festőanyag oldatát tartalmazza, kifestik. 2. A Gy.-t előbb a festőanyag oldatával főzik s ha abból eleget felszivott, ugyanabba a fürdőbe beleöntik a pácot is, miáltal a festék képződik. 3. A fürdőben összekeverik a pácot a festőanyaggal már a festés kezdetétől fogva. 4. Az első és második módszert egyesítik. A Gy.-t minden alakjában, mint laza Gy.-t fonal és posztó, ócska ruhák és műgyapju alakjában is festik. Kell, hogy a megfestendő Gy.-t a zsiradéktól előbb megtisztítsák, hogy a folyadékok jobban megnedvesítsék. A Gy.-t rendesen forralva festik, van azonban eset, amikor magasabb hőmérsékletet kerülni kell.
A laza Gy. festése. A laza Gy.-t az indigócsávához (l. Indigo) hasonló, öntöttvas-üstben festik. Az üstöt gőzzel vagy közvetlen tüzzel fütik. A Gy.-t a folyadékban kézzel, farudak segítségével kavarják. A megfestett Gy.-t a festékeshez hasonló üstben v. külön Gy.-mosó gépen mossák; azután centrifugálják és szárítják. A szárításra olyan készülék is szolgálhat, minőt az 1. ábra
Gyapju-szárító.
láttat. A Gy.- fonalak festésére szolgáló legegyszerübb berendezést a 2. ábrán
Gyapju-fonalak festésére való gép.
látjuk; a Gy-fonalakat falécekre akasztják és kézzel forgatják. használnak ugyanerre a célra komplikáltabb gépeket is. Ilyen a 3. ábrán
Gyapju fonalak festésére való gép.
látható gép, melyben a fonalak mozgatását egy mekanikai szerkezet végzi. A fonalakat mosás után a centrifugában előszárítják s végül szárítókban vagy a szabad levegőn kiszárítják (l. a 4 ábrát)
Fonalaknak a levegőn való szárítása.
A Gy.-szöveteknek, posztóknak festése. Egy gépet, melylyel Gy.-szöveteket festhetünk, l. az 5. ábrán.
Posztó festésére való gép
A szöveteket festés után mossák (l. a 6. ábrát)
Gyapjuszövet-mosó gép.,
néha kallózzák, azután megszárítják. A szárításra a 7. ábrán látható gépet használhatják. Ez a gép üreges fémhengerek sorozatából áll, melyekbe gőzt vezetnek; a hengerek forognak.
Ásványi festékekkel, p. berlini kékkel, ugy festik a Gy.-t, hogy a ferro- és a ferriciánsav melegítve oldhatatlan berlini kéket adnak. A Gy.-t hidegen vörös vérlugsóval és kénsavval áztatják s ebben a fürdőben lassankint 100° C.-ig hevítik. Természetes növényi festőanyagokkal: A Gy.-t kék szinüre festik indigóval. Kékfával utánozzák az indigócsáva-kék szint; a Gy.-t t. i. előbb igen világos kék szinüre festik a csávában, azután kénsavas timfölddel és borkővel pácolják s végül kékfa oldatában kifestik. A festékesbe kevés krétát s a szin módosítására galleint, alizarint, gallocianint s más efféle festőanyagokat szoktak tenni. A Gy.-t pirosra festik berzsenfával. Timsóföldsókkal vagy ónsókkal és borkővel pácolt Gy. berzsenfaoldatban kifestve vörös szint vesz fel. Ugyancsak vörös szineket nyerhetni camwooddal, barwooddal, szandalfával is. A pác itt is timföld v. ónsó és borkő. A buzérral, timsóföldsókkal és borkővel pácolt Gy.-n vörös szint nyerünk. Ugyancsak piros v. vörös szineket állíthatunk elő az orseille-al, az orlannal és a safflorral is. A reseda luteola (Wau) a káliumbikarbonáttal v. timsóval pácolt Gy. sárga szineket ad; ónpácokkal élénkebb sárga szint nyerhetünk. A Gy.-t rendszerint különböző festőanyagok keverékével festik meg barnára. Ilyen
7. ábra. Szárító gép
festőanyagok a vörösfa (berzsenfa), a kékfa, sárgafa stb. Feketére festés. A krómfeketét ugy állítják elő, hogy a Gy.-t krómvasas káliummal és kénsavval főzik és kékfakivonattal, melyhez gyakran sárgafát kevernek, kifestik. Egy másik módszer a Gy.-nak fekete szinüre való festésére abban áll, hogy a Gy.-t egy olyan folyadékban forralják, melybe vasgálicot, rézgálicot, timsót és borkövet tettek; innen kiveszik és kékfával kifestik. A Gy.-nak a legtöbb kátrányfesték iránti vonzalma igen nagy, ugy hogy sok esetben a Gy.-t minden előleges pácolás nélkül pusztán azáltal megfesthetjük, hogy a festék oldatában hosszabb ideig hidegen v. magasabb temperatura mellett kezeljük. ha ilyenkor is bizonyos segédanyagokat a festékesbe teszünk, akkor abból az okból járunk el igy, hogy a festék a Gy.-t egyenletesen megfesse, hogy a Gy. puhább fogást kapjon stb. Ilyen anyagok a kénsavas nátrium, a kénsav, a savanyu kénsavas nátrium, a borkő, az ecetsav, a szappan, a konyhasó, a szóda, stb. A Gy.-nak a klórozása is néha célhoz vezet; az előkészítés e módja p. helyén való az indulineknél; igen gyakran keverünk timsót vagy más fémsókat a festékekbe; a ftaleinek, eosinek legtöbbje p. igy alkalmazható a gyapjun (ecetsav, timsó, borkő). A legtartósabb szineket általában véve ugy nyerik, hogy a Gy.-t előbb krómvegyületekkel (kettős krómsavas káliummal vagy nátriummal, krómfluoriddal stb.) pácolják s azután festik; nehezen oxidálható festőanyagoknál a krómsavas sót a festőanyaggal együtt tehetik a festékekbe; néha meg krómsóval való kezelé csak a festés után következik (krómfluoriddal).
A gyapjufonal gyártása.
A gyapjufonalgyártásnak két módja szokásos, u .m. a kártolt és a fásült fonalgyártás.
1. A fésüsgyapjufonal gyártása (Kammgarnspinnerei). Mindazon gyapjufajokat, melyek 50 milliméternél hosszabbak és simák vagy tágan iveltek, fésüs v. gyaratolt gyapjunak nevezik. Minél simább és hosszabb a gyapju, annál alkalmasabb a fésülésre (l.o.) A fésüsgyapjufonal gyártásához hátonmosott gyapjut használnak, mert ennek teljes kimosása gyorsan, illetőleg a Gy. összekuszálódása nélkül végezhető. A mosást szappannal, mosógépen végzik. A szappanfürdőből a gyapjut kiemelve, langyos vizzel öblögetik, azután hengerekkel a fölösleges vizet kisajtolják és csekélyfoku szárítás céljából a képmelléklet 1. és 2. ábráján bemutatott szárítódobon átvezetik. E szárítógép lényegében szitaszövettel burkolt léces dobból (1) áll, mely mnn csigákra nehezedik lassan forog s belsejében gereblyeszerü fogakkal van borítva; e dobot a meleg levegőt vezető o csatornára helyezik és lemezburokkal látják el, melynek gerincén a meleg levegő kibocsátására kellő nagyságu rés van. Minthogy a dob kissé lejtős és folytonosan forog, azért a cx-nél bevezetett gyapju a pontozott vonallal jelzett uton (1. ábra) cy-ig halad, utközben sokszor felemelkedik és felülről saját sulyánál fogva ismét a dob fenekére esik, de esése közben a meleg levegővel érintkezik s igy némileg szárad és lazul. A cy kivezető készülék hengerpár alá vezeti a gyapjut. A felső hengerre p olajtartóból folytonosan csepeg az olaj s igy a gyapju olajozva lesz. A nedves és olajos gyapju azonnal kártoltatik, még pedig rendszerint oly gépen, mely 2 fődobból áll s mely a kártolt anyagot szalaggá egyesíti és facsévére felhengerli. Ezt követőleg a szálak egyenletesebb elosztása és párhuzamosítása céljából a 3. ábrán látható nyujtógépen készülnek a kártolt szalagok. Ezen nyujtógépnél az etető hengerpárok A és a nyujtó hengerpárok C között tűsorokkal borított lécek (B) vannak elhelyezve, melyek lassabban haladnak, mint a C henger által huzott gyapju s igy ez a lécek tűi között ki lesz huzva s ezáltal párhuzamosítva. A C nyujtóhenger által kihuzott anyag D és F továbbító hengereken és az ezek közötti E tömörítő tölcséren át halad és ezután facsévére gombolyíttatik. Ezután a nyujtott szalagot fésülik, még pedig az anyag minősége szerint hidegen vagy melegen. A finom göndör gyapjut, főleg ha vékony fonalat akarnak belőle készíteni, melegen fésülik, mert ily állapotban a gyapju a fésüknek csekélyebb ellentállást fejt ki és göndörségének nagy részét elveszti. A meleg fésülés azonban költségesebb és ezért közepes finomságu és durvább gyapjut hidegen szokás fésülni. A fésülőgépek számos rendszerei közül hideg fésüléshez a Heilmann-félét, meleg fésüléshez pedig a Holden és Noble-félét használják. A Heilmann-féle fésülőgép vázlata a 4. ábrában látható, még pedig azon helyzetben, midőn az EÉ' hengerpár a szakáll kifésült végét megfogja és a szakáll további részét a D léces fésün (fésügáton) át az ao szalagtartóból kihuzza; a kihuzott és teljesen kifésült szakállt továbbítja. Ezen munkaszak után következik egy ujabb szakáll kifésülése. E célból B kar lefelé mozog és ba fogóként tartja a szakállt, ugyanakkor D fésügát felemelkedik, az F henger a' tűsorokkal burkolt része kifésüli a szakáll szabad részét. A kifésült szakáll kihuzása és teljes kifésülése az előbb leirt módon történik. A szakáll kifésülése folytán a kurtább szálak az a' fésükbe akadnak, amelyekből F" hengeres kefével kifésültetnek, erről F' kártokkal borított hengerbe akadnak, melyről az F2 recézett éllel összefüggő fátyolként leszedetnek. A kifésült kurta szálak kóc-nak neveztetnek s a posztógyártáshoz használtatnak.
1. ábra. Szárítógép fésüs gyapjura, keresztmetszetben.
2. ábra.Szárító gép fésüs gyapjura, hosszmetszetben.
3. ábra. Nyujtógép tűslécekkel.
4. ábra. Heilmann-féle fésülőgép.
A Holden-féle fésülőgép vázlata alaprajzaiban az 5. szövegábrán
A Holden-féle fésülőgép.
látható. E gép melegen és folytonosan fésül. A szalagok u hengerpár által időszakonkint a v hüvelyen át előretolatnak és mert uv a függélyes sikban ellipszisszerü mozgást végez, a kiálló szakállrészek az A gyürü tűsoraiba akadnak és a szalagtól elválasztatnak. ezen A gyürü lassan forog, a róla lelógó szabad szakállvégek menetközben a c fésüs lécek által fésültetnek, azután D kefe segélyével a forgás irányába hajlíttatnak, hogy a kihuzó hengerpár által annál biztosabban megfoghassanak. Midőn a kifésült szakállrész a kihuzó hengerpárhoz ér, beléje mélyed az N gyürüszelvény, amely lefelé irányított tűsorokkal van ellátva. Ezen N tehát fésügátat képez, melyen a szakáll további része áthuzatik és teljesen kifésültetik. A gyapjukóc az A gyürüszerü fésüben marad, melyből F-nél kiemeltetik és eltávolíttatik. A gyapju melegítése az A gyürün megy végbe, mely üreges és gőzzel van fütve.
A Noble-féle fésülőgép vázlata alaprajzaiban és hosszmetszetben a mellékleten levő 6. és 7. ábrán látható.
6. sz. ábra. A fésülőgép hosszmetszete.
7. sz. ábra. A fésülőgép alaprajza.
E gép melegen fésül. A gyürük, mint a hosszmetszetből látszik, üregesek és gőzzel füthetők. E gép lényegileg (l. Fésülés) egy nagyobb fésüs gyürübe érintőleg elhelyezett két kisebb gyürüből áll. Mind a három gyürü egy irányban forog. A nyujtott szalag B tartóról K hüvelyen át halad s szabad vége a hüvely mozgása folytán az A és C gyürük érintési helyére tétetik. A tűkre helyezett szalagrész 92 fel- és alájáró kefe által veretik be. A gyürük forgása folytán a tűkbe bevert szalagrész elszakad s a szálak egy része a kis gyürübe akad. A szalag elszakítását D kerék mozdítja elő. A szalag elszakítása folytán minden gyürüről szabad szakállvégek lógnak le, amelyek, minthogy tűsorokon huzattak át, ,ár ki vannak feszítve. E kifésült szakállvégek, minden gyürüről külön kihuzó hengerpár által (E,E' stb.) kihuzatnak a gyürü tűsoraiból, miáltal a szakáll másik vége is kifésültetik. A kihuzott szakállrészek közös tömörítő tölcséren t átvezettetnek és felcsévéltetnek. A fésülést ezen gép is folytonosan végzi. A fésülendő anyag g csévéi és k hüvelyei övezik az egész A gyürüt. A gép etetését k hüvelyek végzik. Ezek ugyanis k3 csap körül ky pecek által kimozdíttatnak, miáltal kezdetben a szalag ujabb részlete fejlődik le, később azonban az egész szalag kiemeltetik az A tűkből. Ezen kiemelt helyzetben marad a szalag addig, mig az A, C érintkező helyére ért s ekkor ismét a tűkre lesz fektetve és beverve.
A kifésült szalagokat egyenletességük fokozása céljából többszörös egyenesítésnek és nyujtásnak vetik alá. E célra hosszu gyapjukhoz a 3. ábrán jelzett gépet, kurta gyapjukhoz pedig oly gépet használnak, amelyeknél a nyujtó hengerpárok között nem tűs lécek, hanem tűs henger van elhelyezve. Ez utóbbi nyujtó gép a 8. ábrán bemutatott géptől csak annyiban különbözik, hogy ennél a h-val jelölt sulykosító hiányzik. A fésüs gyapjut rendszerint festetlenül fonják, de keverék szinü fonalak gyártásánál a nyujtott anyagot festik, festés után ismét nyujtják és egyesítik, ezt követőleg pedig ugy dolgozzák fel, mint a festetlen fonal. A fésüs gyapju további feldolgozásának módja függ ugyan az anyag minőségétől, de az eljárások általában három csoportra oszthatók, u.m. az angol, francia és német eljárásra.
8. ábra. Sulykositó előfonó.
Az angol eljárás szerint a hosszu sima gyapjukat fonják. Ennél a nyujtott szalagot olajos állapotban dolgozzák fel. A 3. ábrán jelzett nyujtógépek után az anyag az előfonógépekre és onnan a fonógépre jön. Az előfonó gépek szinte nyujtanak s ezért tűs-léces rendszerü nyujtófejjel birnak, de a nyujtott anyag összefüggésének növelésére némileg összesodorják az anyagot, mely most már előfonatnak neveztetik. Az előfonó gépek az összesodrást egyszerü szárnyas, ugynevezett waterorsóval végzik (l. Fonál). Az első előfonó gépről nyert előfonatot még további 3-4 előfonógépen kezelik és ezután a fonógépre jön. A fonógép szintén Water rendszerü orsóval bir (l. Fonás), mely az előfonótól csak abban különbözik, hogy orsója sokkal kisebb méretü.
3. ábra. Nyujtógép tűslécekkel.
A francia rendszer a legfinomabb Merino gyapjunál nyer alkalmazást. Ezen gyapjukat zsirtalanul fonják s azért a nyujtott szalagot a 9. ábrán jelzett Lisseuse néven ismert gépen mossák. Ennél a szalag d szappanfürdőkön áthalad, gh hengerek között sajtolják és l gőzzel fütött dobokon átvezetve szárítják. A kiszáradt zsirtalan szalagot k csévére gombolyítják és ismételten nyujtják és egyesítik. Ezt követőleg előfonatot készítenek belőle, mely célra a 8. ábrán bemutatott gépet használják. Ezen előfonógép a nyujtó részen kivül h sulykosítóval van ellátva. A nyujtott anyagot a sulykosítás folytán összébbnyomják s igy egymáshoz tapadnak a szálak, miáltal az előfonat kezelhetővé válik. Az előfonást 4-6 szor ismétlik, ezt követőleg végleg megfonják a szálakat. A szorosabb értelemben vett fonást (végleges fonás), ha csekély sodratu fonalat készítenek, a selfactoron, vagyis a sima orsóju fonógépen végzik, mig az erős sodratu fonalakat gyürüs orsóju gépen fonják (l. Fonás).
9. ábra. «Lisseuse» fésültgyapju-mosógép.
A német vagy vegyes rendszer középfinom és durvább minőségü merinógyapjunál nyer alkalmazást. Ezeket göndörségük csökkentése céljából a 9. ábrán jelzett Lisseuse-gépen mossák, de mosás után ismét olajozzák. Ezután tűs-hengerü nyujtógépen és ezután a flyer rendszerü előfonó gépen kezeltetik. A flyer rendszerü előfonógép (l. Pamut) nyujtófejének tűs hengere van; fonó része szárnyas orsóból áll, a csévét külön forgatják, mig a Water-rendszernél a fonal közvetíti a cséve forgását. Az előfonó gépek száma 3-4. A végleges fonást csekély sodratu fonalaknál selfactorral, kemény sodratu láncfonalaknál pedig Water vagy gyürüs orsóju fonógépen végzik (l. Fonás).
2. A kártolt fonalgyártás (Streichgarnspinnerei). Mindazon gyapjufajokat, amelyek 50-60 milliméternél rövidebbek és tágan, szabályosan vagy tuliveltek, kártolt gyapjunak nevezik. A göndörebb, kurrtább s összezsugorodó gyapju posztógyártásra, a hosszabb s kevésbé ivelt szövetgyártásra alkalmas. Kártolt fonalgyártáshoz zsirban nyirt gyapjut használnak, amelyet szódával a «leviathan» nevü mosógépen (l. Gyapjufonás) szoktak mosni. Mosás után e gyapjut teljesen kiszárítják, mert ily állapotban kereskedelemi cikket képez s jól raktározható.
A fonodákban kellő keverés után olajozva és vizezve lesz közel 10 % olajjal és 10-15 % vizzel, ezután pedig a 10. ábrán látható farkason kissé lazítva lesz. A farkas a etetőasztalból, b etetőhengerből és e farkasfogakhoz hasonló szögekkel borított dobból áll. A gyapjut a b henger az alatta levő vájuval közösen tartja, illetőleg igen lassan továbbítja, az e dob pedig gyorsan forog s igy a felületén levő szögek a fogva tartott gyapjut kefélik s ezáltal a csomókat bontják. A csomók további felbontását és a szálak párhuzamosítását kártológépen végzik, mely célból háromszoros kártolást alkalmaznak. Az első és második kártoláshoz a 11. ábrán látható hengeres kártolót használják. A gyapjut a c etetőasztalra helyezik, ahonnan az etetőhengerpár lassan továbbítja T dobhoz. Ezen dob, valamint az ezt környező hengerek drótkajmókkal (kártokkal) vannak borítva. A T fődob kajmói elragadják a gyapjut, tovahaladva az a hengerek kajmói utját állják s igy a csomók az a hengerbe akadnak; s minthogy a lassan forog, a fődob kajmói hosszabb időn át kefélik az ebbe akadt csomókat, vagyis bontják s párhuzamosítják a szálakat. A felbontott szálak a kártok közé helyezkednek el, ahonnan p segélyével kissé kiemeltetnek, hogy továbbhaladva a B henger kártjaiba akadjanak. A B leszedő hengerről a szálak e rezgőpengével veretnek le, s összeálló fátyolszerü hálózatot alkotnak. Ezen fátyol a g dobon sokszorosan rétegeztetik s ez a bundát (vattát) adja. A csomókat felfogó a hengert munkásnak, a vele érintkező w hengert pedig tisztitónak mondják, mert ez utóbbi folyton leszedi a munkásra akadt felbontatlan csomókat és ujból a fődobnak adja át. A második kártolásnák nyert bundát az előfonó kártolóra helyezik, amely az etetőasztaltól kezdve a rezgőpengéig teljesen azonos szerkezetü a 11. ábrán látható kártolóval, de a rezgőpenge után követő dob helyett a 12. ábra szerinti szerkezettel van ellátva.
10. ábra. Farkas néven ismert gyapjubontó gép.
11. ábra. Henger-kártológép.
12. ábra.Szijrendszerü osztókészülék kártolgépeken.
Ezen ábrán a leszedő henger P-vel, a rezgőpenge H-val van jelezve. A rezgőpenge által levert fátyolszerü szálréteg TT hengerpárok közé jut, amelyek RR szijakkal olykép vétetnek körül, hogy az alulról jövő szij a hengerek érintkezési vonalán tul a felső hengerre s viszont a fölülről jövő szij az alsó hengerre illeszkedjék, ami által a fátyolszerü szálréteg a szijak szélességével egyező szélességü szalagokra osztatik szét. Ezen szalagok a szijakhoz tapadnak, ahonnan érdes felületü hengerrel távolítják el és az NN1 sulykosítókba bocsátják, hogy kezelhető előfonattá váljanak. A nyert előfonat vastag s egyenlőtlen és közönséges nyujtásra alkalmatlan. Egyenletességének növelése céljából sodrás közben nyujtják, mert kissé sodrott állapotban a vékonyabb helyek erősebben sodródnak össze, miként ez a 13. ábrán látható, s ezért a nyujtóerőnek jobban is állanak ellent, mint a vastagabb helyek. Az előfonat fonását selfactoron v. gyürüsorsóju gépen végzik (l. Fonás). A selfactor a Fonás cikkben ismertetett pamutselfactortól csak abban különbözik, hogy az etetőkészülék csak egy hengerpából áll, és hogy az orsók változó sebességgel birnak, még pedig az etetés időszakában leglassabban, a nyujtás időszakában már gyorsabban és ezután leggyorsabban forognak.
13. ábra. Kártoltfonal megnyujtása.
A gyürüsorsóju fonógép a Fonás cikkben ismertetett fonógéptől nagyon elüt, mint ez a 14. ábrából kitünik. A V előfonat az ab nyujtóhengerek által nyujtva lesz, de ugyanekkor az r fonócsövön áthaladva, az ra darabon megsodortatik, mig az rb darabon kisodortatik. A nyujtásnak alávetett f fonalrész tehát folyton sodrott állapotban van. A fonal egyenletességének növelését ezen szerkezetnél még a jelrovátkos hengerrel és a g kétkaru emeltyüvel is érik el. A nyujtott előfonat b hengerpárból kiérve, teljesen sodratlan s most rendszeres megsodrása céljából gyürüs orsóval hozzák kapcsolatba, l. Fonás.
14. ábra. Folytonos fonógép, kártoltgyapju fonására.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
