Frangepán-
Frangepán-család, igen előkelő szerepet játszott Magyarország történetében. - Bertalan vegliai comes III. Béla magyar királytól 1193. Modrus vármegyét kapta adományul. Ő lett a Frangepánok magyar ágának őse. Mivel Béla utódok nélkül hunyt el, II. András 1209. testvére fiának, Jerindónak adta Modrust s a Spalato alatt levő (Fara, Brazza, Curzola és Langursta) szigeteket, 1223. pedig Vinodolt is. 1241. Veglia-szigeten a Frangepánok hüséges védelme alatt keresett menedéket a tatárok elől bujdosó IV. Béla, kit az elpusztult országba azután haza is kisértek. 1246. Babenberg Frigyes ausztriai herceget egy Frangepán szurta keresztül s ezzel a magyarok részére döntötte el a csatát.
Frangepán-család címere.
Szolgálataikat tekintve, 1251. minden eddig való adományokban és kiváltságokban megerősítette IV. Béla Frigyest, Bertalant és Jerindót. 1260. pedig Zengg városával ajándékozta meg Frigyest és Bertalant. A család későbbi tagjai közül nevezetes János, 1391. Dalmácia, Tót- és Horvátország bánja és Zsigmond király sógora; Miklós bán, ki 1412. Cirkvenicán zárdát építtetett a pálosoknak; János bán és István bán, kitől a tersáci ág származott; Márton (megh. 1479), ki egyidőben Frigyes császárhoz pártolt ugyan, Mátyás azonban ismét kegyeibe fogadta; Zsigmond, az ottocsáci - rövid életü püspökség alapítója; Bernát, ki gyakran hadakozott ugyan a törökkel, de volt idő, mikor mégis a basákkal való egyetértésről vádolták; Kristóf, korának egyik legkitünőbb hadvezére (l. o.); György kalocsai kanonok, majd székesfehérvári prépost, 1499. veszprémi püspök, 1503. kalocsai érsek (megh. 1522.); János, ki 1493. az udvinai csatában esett el; Beátrix (l. o.); Katalin, Perényi Gábor felesége, ki 1533. kinyomatta Sz. Pál leveleit Komjáthy Benedek fordításában; Ferenc, (l. o.) bácsi és kalocsai érsek; György, ki 1553. győzött a velikai és gradiskai törökök ellen; Ferenc, Horvát-, Tót- és Dalmátország bánja, «Illyria pajzsa és kardja», ki 1571-ben egyetlenegy napon három diadalt aratott a törökökön (megh. 1573); Miklós, 1616-22. Horvát-, Tót- és Dalmátország bánja, 1626, a gyarmati békekötésnél II. Ferdinánd követe (megh. 1647); Farkas bán, jeles hadvezér; György, zenész, festő, szobrász, hadi építész és jeles katona, megh. 1662. mint I. Lipót főudvarmestere; Ferenc Kristóf 1671 ápr. 31. mint a Wesselényi összeesküvés egyik főembere szenvedett halált, nővére Anna Katalina pedig fogságot. A F. család a szent korona területén négy ágban virágzott. Ezek közül István ága a hires Kristóf bán unokahugával, Zrinyi Katalinnal a XVI. sz.-ban kihalt; a cetinjai ág 1542. Ferenc egri püspök és kalocsai érsekkel, a szlunyi ág pedig 1572. Ferenc bánnal fiágon kifogytak, mig az utolsó, a tersattói ág, Ferenc Kristóffal, akit Bécs-Ujhelyen 1671 április 30. Zrinyi Péterrel lefejeztek, szintén kihalt és vele a F. család sirba szállt.
F. Beatrix, F. Bernardin és Arragóniai Luiza leánya, előbb Corvinus János liptói és oppelni hercegnek és horvátországi bánnak neje, utóbb - ennek 1504 okt. 12. történt halála után - Hohenzollerni György brandenburgi őrgróf felesége. Meghalt 1510. alig 38 éves korában, s Szerémi György állítása szerint a gyulai Ferencrendiek templomában temették el. Életrajzát megirta Kukuljevic I., Beatrica F. i njezin rod. (Zágráb 1885).
2. F. Bertalan, Frigyes fia. 1343. Nagy Lajos anyjának nápolyi utjában kisérője, ugyanakkor somogyi főispán. Mint Veglia szigetnek ura, némileg hübéri viszonyban állott a velencei köztársasággal és sokat kellett küzdenie, hogy hüségét hazánk iránt megőrizze. 1358. a zárai békekötés alkalmával felszabadult ugyan Veglia szigete a velenceiek hatalma alól s egészen a magyar koronához csatoltatott, de ő ezt már nem érte meg. Neje volt Morosini Mabilia velencei patricia. V. ö. Századok 1890. 202, 210-14.
3. F. Erzsébet, István és Carrara Katalin leánya. Zsigmond király későbbi sógorához, Cillei Frigyeshez ment nőül 1396., de ez őt csakhamar hütlenül elüldözte, hogy felesége se akadályozza zabolátlan életmódja folytatásában. A két házasfél szüleinek sikerült őket ismét összehozni, de ennek árát Erzsébet életével fizette meg, mindjárt első éjjel férje legyilkolta. Tetemét Cilliben a Ferencrendiek egyházában temették el. Egyetlen fia maradt, a szomoruan nevezetes Ulrik, kinek nevét a Hunyadiak kora jegyezte fel. V. ö. Századok. 1890. 302.
4. F. Ferenc, horvát bán, F. György fia. 1566-ban azalatt, mig Szolimán török császár Szigetvárát ostromolta és Miksa király Győr alatt táborozott, Erdődy Péter bánnal együtt tizenhárom ezer emberrel állott készen, várva a további parancsot. Erdődy Péter bán halála után 1567. Draskovich György püspökkel együtt horvátországi bánná neveztetett ki. Szüntelen őrködött a török határon, gyakran beütött Boszniába és 1571. a pusztító törököket háromszor verte meg egy napon, miért is Illiria paizsának és kardjának nevezték el. 1573. Nikolsburgba menvén, hogy ifju aráját, kanyaföldi Kerecsényi Juditot, haza hozza, utközben megbetegedett és Varasdon meghalt. Vele kihalt a F. család szlunyi ága.
5. F. Ferenc, kalocsai érsek, F. Jánosnak (a tersattói ágból) fia. Perényi Gábornénak testvére. Ifju korában ferencrendi barát volt és Rómában élt. Még mint egyszerü ferencrendi Rómából VII. Kelemen pápának egy missziójával Zápolya Jánoshoz jött, kinek később feltétlen hive volt. 1527 jun. mint János király követe jelent meg Olmützben, hogy az ottani kongresszuson Jánosnak a magyar koronához való jogát érvényesítse. A kongresszusnak eredménytelen befejezése után Lengyelországba küldetett mint János király követe, ahonnan 1528. tért vissza hazájába. Miután a szerzetesfogadalmak alól fölmentetett, Zápolya 1528. kalocsai érseknek nevezte ki. János király érdekében többször követségekben járt el, igy 1536. és 1537. Ferdinánd királyhoz, 1538. Spanyolországba V. Károly császárhoz. 1538. az egri püspökséget is megkapta. János király halála után I. Ferdinándnak hódolt, és annak is fontos szolgálatokat tett. Élete vége felé Pozsonyban lakott, hol 1543. halt meg. F. Ferenc nemcsak mint diplomata nevezetes, hanem korának egyik előkelő tudományos notabilitása is volt. Benne a Frangepánok cetinai ága kihalt.
6. F. Ferenc Kristóf, F, Farkas és Paradeyser Mária fia, a F. család utolsó férfitagja. Részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben sógorával Zrinyi Péter bánnal együtt. Mikor ezzel együtt Csáktornyáról Bécsbe utazott, ott elfogták és elitéltetvén, Bécs-Ujhelyben 1671 ápr. 30. lefejezték. Fiatal özvegye maradt hátra, De Naro Julia marquisnő. Tetemei Zrinyiével együtt Bécs-Ujhelyen egy sirkő alá temettettek. Sirirataik ez: «Hoc in tumulo jacent Comes Petrus Zrinyius Banus Croatiae et Marchio Franciscus Frangepan ultimus familiae, qui quia coecus coecum duxit, ambo in hanc foveam cecidere».E sorok után egy palloson nyugvó két halálfej van kivésve, mely alatt a következő sorok olvastatnak:
| Discite mortales, casu discite nostro, |
| Observare fidem Regibus atque Deo. |
| Anno Dei MDCLXXI. Die XXX. aprilis |
| Hora IX. Ambitionis meta est tumba. |
7. F. Frigyes, Duym (Domnus) fia. Atyjával együtt hathatósan közreműködött abban, hogy I. Károly király hatalma a magyar tengerparton helyreálljon és megszilárduljon. 1326. e végből hadat is viselt a többi horvát urak ellen. Ő kapta meg Drezdnik megyét, amely nem volt egyéb, mint a Zengtől nem messze eső Dreznik falu kerülete. V. ö. Századok. 1890. 208-10.
8. F. Gergely, István bán fia, szül. 1459., megh. 1520 szept. 1493. bácsi kanonok, 1495. székesfehérvári prépost, 1499. veszprémi püspök, 1503. kalocsai érsek lett, s ezen méltóságot haláláig viselte. Előkelő tudományos miveltsége, feddhetetlen jelleme s a közügyekben tanusított ritka ügyessége folytán nemcsak a hazában az ország és a király előtt, hanem a római szék előtt is nagy tekintélyben állt. Országos ügyeinkben előkelő része volt, kivált II. Ulászló király halála után, amikor 1516., 1517. és 1519. az országos tanács tagja volt. Vagyonát a végvárak fentartása céljából az országnak hagyományozta.
9. F. István, Bertalan és Morosini Mabilia fia. Élt a XIV. sz. második felében, megh. 1390 elején. Bár semmiféle tisztséget nem vállalt, a maga korában Magyarország egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb főura volt. 1380. 10000 arany forintot adott kölcsön Nagy Lajos királyunknak s ezért kapta zálogul Stenychnak várát. Az erről szóló záloglevélben Nagy Lajos király rokonának nevezi őt. Neje volt Carrara Katalin, a nagyhirü Carrara Ferencnek, Padova urának, Nagy Lajos királyunknak szövetségesének leánya, akit 1372 juniusban vett nőül. Később neje miatt belebonyolódott az olaszországi viszályokba és Padovából elüzött sógorát, Carrara Novello Ferencet modrusi udvarában tartotta, pénzzel s tanácscsal segítette. Egy izben a magyar királyi udvarral is összeütközésbe jött s Zsigmond király 1387. lázadónak nevezi őt. V. ö. Századok (1890, 292-302); Pesty, Eltünt vármegyék (II. 431).
10. F. János, F. Miklós bánnak legidősb fia, megh. 1485. v. 86. Nyolc fitestvére atyjuk végrendelete értelmében osztatlanul örökölte a F.-birtokokat, mi azonban hosszabb pörre vezetett. Végül 1450. az ifjabbak Jánosnak kizárólagos tulajdonába engedték át Veglia szigetét (az egyetlen dalmát szigetet, mely még 1480-ig a magyar koronához tartozott). János, hogy tulajdonát Velencétől biztosítsa, Morosini Pál veneziai patricius leányát vette nőül; hogy pedig testvéreit végképen elüsse a sziget birtokától, 1453. végrendeletében magvaszakadta esetére Velencét nevezte ki örökösévé. Egyuttal egészen függetlenül kezdett uralkodni és nem többé vegliai grófnak, hanem Veglia urának cimezte magát. Mihelyt azonban arról értesült, hogy Magyarországnak immár Mátyás királyban erélyes királya van, Mátyás pártjára állott, sőt arra is késznek nyilatkozott, hogy III. Frigyes császár isztriai birtokait megtámadja, ha Mátyás az ott elfoglalandó helyeket neki átengedi. Midőn be sem várván halállal vivódó öcscsének, Mártonnak elhunytát, annak birtokait, Novit és Bribirt sietve megszállotta: Márton bosszuból oly végrendeletet csinált, melyben összes birtokait Mátyás királyra hagyta örökül, ki azokat Mátyás Balázs által haladéktalanul el is foglaltatta, ekkor a csalatkozott János Velencéhez fordult segélyért, mely Vinciguerra titkár által 1480 febr. 22. Veglia szigetét, az utolsó magyar birtokot, a köztársaság nevében hatalmába vette. Igy a magyar uralommal együtt megszünt a F.-uralom is. János azután hol Mátyásnál, hol Zsigmond osztrák főhercegnél keresett segélyt, de hiába. Elvégül megnyugodott sorsában és elfogadta a Velence által utalványozott évi járadékát, melyet haláláig élveztek. (V. ö. Vassilich-Fest tanulmánya a F.-kat illetőleg. Századok 1894. 893 l).
11.F. János, Zeng, Veglia és Modrus grófja; Bertalan fia; utóbb Tót-, Horvát- és Dalmátoszág bánja, megh. 1395. előtt. Már Nagy Lajos korában gyakran volt követ a velencei köztársasághoz; 1385. pedig a francia királyi udvarhoz, hogy Mária királynő és Orleansi Lajos herceg közt házasságot kössön. Mária királynő kiszabadításában jelentős rész jutott neki. Horváthyt Pachitel várában saját pézén szerzett csapataival ostrom alá vette s az őrség kiéheztetése által kényszeríté azon igéret adására, hogy Palisnaí Jánost, Novigrád akkori urát, Mária szabadon bocsátására fogja fölszólítani. Az eredmény csakugyan Mária szabadon bocsátása lett. Pachitel ostroma után Medvevárát foglalta el, miáltal utat nyitott Máriának Zágrábon át. Európaszerte dicsérték őt e két nemes tettéért. Zsigmond az ő ügyében oly nemesen és annyi szerencsével forgolódó F.-t nem sokáig hagyta jutalmazatlanul; 1387 nov. 25. Cetin várát (Cheten) Klokocs kerületével együtt adja neki és örököseinek. 1392 nov. már horvát- és dalmátországi bánnak nevezi Zsigmond. Neje volt VII. Meinhard görci gróf leánya, Anna, kinek révén Zsigmond királylyal sógorságba lépett, mint ezt Zsigmond egyik leveléből tudjuk, melyben őt bányák művelésére hatalmazza fel. 1395 nov. végén már más nevek vannak a bánok sorozatában. V. ö. Fejér, Cod. Dip. XI. 354-60., Márki, Mária királyné. Századok (1890. 302-310 l.)
12. F. Kristóf bán, F. Bernát és Arragóniai Luiza fia, Brandenburgi Beatrix testvére, szül. a XV. sz. hetvenes éveiben, megh. 1527 szept. 22. Korának egyik legjelesebb hadvezére és hőse volt. A velencei háboruban (1509-14) Miksa róm. császárnak nagyfontosságu szolgálatokat tett, igy Friaulban Marano várát csellel és utóbb Montefalconet is bevette, azonban 1514 jun. 5. a velenceiek fogságába esett, melyből csak 1518. sikerült megszöknie. Ezutáni hőstettei közt főleg a boszniai Jajca várának 1525. a török ostroma felszabadításával emelte nagyra érdemét, miért is Horvátország bánjává nevezték ki és ezen ország gyámja és oltalmazója cimét is felvette (cime volt: Dalmatiae Croatiae et Slavoniae Banus, eorumque Regnorum, Generalis Tutor atque Protector). Jelen volt a zajos hatvani gyülésen és itt történt, hogy Zalkai László esztergomi érsekkel összeszólalkozván, ez Kristóf szakállába kapott, Kristóf viszont az érseket arculcsapta, miért három napig a csonkatoronyba záratott. A mohácsi vész előtt egyik fővezérül választották, de az ütközetről elkésett. Azután Szapolyay János tántoríthatatlan hive volt mind haláláig, mely őt Varasd ostrománál érte. Első neje Lang Apollónia, Lang Máté salzburgi bibornok-érsek nővére; második neje pedig Drágffy Anna, Kanizsay László özvegye volt. Gyremekei nem maradtak.
13. F. Miklós, F. János és Görczi Anna fia. 1424-31. horvát- és dalmátországi bán; m,gh. 1432 táján. 1398. Zsigmond királynak 17000 aranyat adott kölcsön, hogy a törökök ellen hadakozzék; Zsigmond ezért a mai Horvát-, akkor Tótországban Ozaly várát (Zágráb vm.) adta neki zálogba. 1412. Cirkvenicán, Vinodol megyében (ma Fiume-Modrus vm.) a pálosok számárta kolostort építtetett a azt adományokkal halmozá el; az alapító oklevélben magát Frangepán, Veglia, Zeng, Modrus, Vinodol, Jaska, Oklics és Prokaj grófjának nevezi. Bajos megmagyarázni, mi vihette Miklóst arra, hogy 1415 körül a zágrábi káptalan dézsmajövedelmét egy időben eltulajdonította. A káptalan - a király távol lévén - a konstanci zsinat elé terjesztette panaszát Miklós ellen. A gyülés 1416. a zágrábi apáturt bizta meg az ügy megvizsgálásával; ez ügy további kimenetele ismeretlen. Egyházi ügyekbe különben már azelőtt is beleavatkozott. 1402. p. a zengi püspökséget egyszerüen lefoglalta, mert a pápa nem annak a szerzetesnek adta, akinek ő akarta. 1426. a zengi káptalannak évente 60 aranyat rendelt, hogy életében és halála után érette esedezzenek; ez oklevélben már Dalmát- és Horvát-ország bánjának nevezi magát. E méltósága 1431 jul. is megvolt; ezentul nem történik felőle említés. Nyolc fia volt: János, atyja utóda a báni méltóságban, Miklós, István, később szintén bán, Duymo, Bertalan, Márton, András és Zsigmond. V. ö. Századok (1890. 306.); Pesty Fr., Eltünt vármegyék (II. 431-32.); Monum. Vat. (S.I.P. IV. 483.)
14. F. Miklós, bán, F. István és Pettaui Katalin fia, az egész É-i tengermellék, Veglia, Zeng, Modrus, Vinodel, Jaska, Oklics és Prokaj ura. 1418. Regedénél (Radkersburg) fényes győzelmet aratott Ikach boszniai bég fölött és ezáltal megmentette Ausztriát a törököktől. Midőn Zsigmond szerencsétlen háboruja folytán (1418-19) egész Dalmácia a szigetekkel együtt Velence kezébe került, F. hüsége legalább Veglia szigetet mentette meg a magyar korona számára. 1424-ben Cillei Hermán társa lett a horvát báni méltóságban és az maradt 1432. bekövetkezett haláláig. Ő volt az első, aki a Frangepán nevet és az olasz F. cimerét Felvette. Kilenc fiu gyermeke maradt. V. ö. Századok, 1893, 896 l.
15. F. Miklós, F. Gáspár és Lenkovics Katalin fia, 1612. Zeng várának kapitánya, 1616. Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok bánja, mely méltóságról a hatalmas Erdődy család elleségeskedése folytán kénytelen volt 1622. a soproni országgyülésen lemondani. Jelen volt 1626. a gyarmati békekötésen mint II. Ferdinánd követe, kinek kedveltje és a Bethlen Gábor-féle háboruban hive volt, miért is Morvaországban jószággal jutalmaztatott. Megh. Bécsben 1647. és eltemettetett Tersattón ősei mellé. Végrendeletében a zágrábi nemesi konviktusnak és a zágrábi szegényeknek nagyobb összegeket hagyott és igy nemes módon megboszulta magát ellenségein, kik őt kényszerítették hazáján kivül élni. Két neje volt: Grabarjai Beriszlavics Bora és Erdődy Mária Anna, de gyermekei nem maradtak. Jószágait testvére, Farkas örökölte.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
