Égerfa
Égerfa (l. a képmellékletet),
ÉGERFA.
Az enyves égerfa (Alnus glutinosa).
1. Nyári hajtás, a csúcsán a jövő esztendőben kinyiló vékony és kurta barkával. - 2. A tavaszi levéltelen ágacska a megnyult csüngő barkával. - 3., 4., 5., 6. háromvirágu barkapikkely elülről, oldalról a barka tengelyének egyik darabjával (4), alulról és hátulról tekintve. - 7., 8. Magános virág négymetszerü lepellel, oldalról és felülről nézve négy hímgömbbel. - 9. A termő virágzat, - 10. ennek egy pikkelye két termő virággal, - 11. a két virág külön. - 12., 13., 14. Az áltoboz pikkelye belülről (két gyümölcsszemmel), kivülről és elülről tekintve. - 15. Egy szem gyümölcs, - 16. ennek a keresztmetszése. - 17. Négy érett áltoboz. - 18. Egy áltoboz szétnyilva, a magvakat kihullajtván. - 19. Egy hajtás teteje 3 nyeles rüggyel. - 20. Az ág keresztmetszése. Csak 1., 2., 17., 18., 19. és 20. van életnagyságban, a többi nagyított.
){kind=small}
Az enyves égerfa (Alnus glutinosa).
1. Nyári hajtás, a csúcsán a jövő esztendőben kinyiló vékony és kurta barkával. - 2. A tavaszi levéltelen ágacska a megnyult csüngő barkával. - 3., 4., 5., 6. háromvirágu barkapikkely elülről, oldalról a barka tengelyének egyik darabjával (4), alulról és hátulról tekintve. - 7., 8. Magános virág négymetszerü lepellel, oldalról és felülről nézve négy hímgömbbel. - 9. A termő virágzat, - 10. ennek egy pikkelye két termő virággal, - 11. a két virág külön. - 12., 13., 14. Az áltoboz pikkelye belülről (két gyümölcsszemmel), kivülről és elülről tekintve. - 15. Egy szem gyümölcs, - 16. ennek a keresztmetszése. - 17. Négy érett áltoboz. - 18. Egy áltoboz szétnyilva, a magvakat kihullajtván. - 19. Egy hajtás teteje 3 nyeles rüggyel. - 20. Az ág keresztmetszése. Csak 1., 2., 17., 18., 19. és 20. van életnagyságban, a többi nagyított.
ritkán jégerfa (növ., Alnus Tourn.), a nyirfafélék fái és cserjéi hosszukás, kerekded vagy szívalaku, fogass vagy fürészes levelekkel nyeles rügyekkel, egylaki, barkás virágokkal s a tűlevelüek tobozára emlékeztető tojásdad gyümölcscsel, mely a következő tavasz vége feléig a növényen mard (l. Áltoboz). Magva zászlótlan, 15 faja Afrika és Ausztrália kivételével, elszórva (hazánkban 4 faj) terem s rendesen lombosodás előtt virágzik. Leggyakoribb fajai Európában: a fekete enyves vagy mézgás E. (A. glutinosa L.), viz mellett egész Európában él; törzse vén korában repedezett, táblaalaku darabokban leváló, feketés kéreggel födött, 4-25 m. magas. Hajtása kopasz, de fiatalon ragadós. Levele kerekded vagy fordított tojásalaku, fiatalon enyves, ragadós, kétszer fürészelt, végre egész kopasz, csak a visszájának a szöglete marad prémes. Van sallangos levelü (var. laciniata) fajtája is. Bárkája őszszel keletkezik, kitelel, lilabarna, fürtös helyzetü, kinyilás előtt merev, tavaszkor megnyulik, vörösbarna. A nedves, húmusos földet szereti, azért a folyóvizeknek hüséges kisérője, Németország É-i részén, néhol hazánk kis és nagy Alföldjén is sajátszerü mocsarat borít (l. Égerfás-moocsár). Jó földben 80-100 esztendős is lesz. Nagy és soká tartó sarjeresztő képessége van, nevezetesen a tőkéjének, ellenben gyökérhajtása alig van. Fája puha, könnyen hasad, kemény, meglehetős durva, frisségben levágva sárgapiros, megszáradva világos rozsdapiros, a vizben nagyon, a szárazon kevésbbé tartós. Betegség nem igen bántja, de a szél gyakran letöri, valamint a csőrös bogarak lárvája is pusztítja. Fáját vizi építkezéshez, vizvezető csöveknek, facipőnek, karónak, lapátnak, szivarládának, különösen pedig tüzelőnek használják. Velence és Amsterdam csaknem teljesen E.-cölöpön épült. Butor s egyéb eszköz készítésére is alkalmas, szépen kidolgozható és simítható, habár az ilyen butorba a szu könnyen beleesik, de a poloska sohasem. Facsomora a nyifáénál meg a szilfáénál alig rosszabb, az esztergályos meg az asztalos gyakran használja, kérgével Szlavóniában és Oroszország némely vidékén cserzenek, alkalmilag festenek. Magvával télen egész sereg magevő madár táplálkozik, például a csiz meg a tengelic. A fehér vagy hamvas E. (Alnus incana L.) hajtása mindig szőrös, de nem ragadós, levele széles elliptikus, kétszer fürészelt, eleinte egészen, végre csak a visszáján szürkés molyhu. Kérge ezüstszürke, sima. Szisztematikailag nevezetesebb a havasi v. zöld E., Nyirégerfa, v. Luthervessző (Alnus viridis DC., Betula viridis Chaix, B. alpina Borkh., B. Alnobetula Ehrh., Alnaster viridis Spach.), mert a magva zászlós, tehát az E.-tól a nyirfához vezet. Közép-Európa havasainak csócsain, helyenként hazánkban is a törpe fenyőt helyettesíti. Vas vármegyében egész a hegyek tövébe és völgyébe leszáll.
Az É. erdészeti jelentősége abban, áll, hogy még oly nedves, mocsáros, lápos helyen is megnő és erdőt alkot, hol csak kevés számu és nálánál kisebb értékü fanem élhet meg. Néhol igen terjedelmes erdőségekben mint uralkodó fanem szerepel, másutt p. forrásos, vizernyős hegyekben is csoportosan fordul elő vagy a folyókat, patakokat kiséri, mintha mesterségesen volna odaültetve. Nagy visszaszerző erejénél fogva és mert tuskóinak sarjadzása erőteljes és tartós, az É.-erdőt leginkább sarjerdő üzemmódban kezelik, mely mellett 20 éves fordában elég vastag dorongfát szolgáltat, 40 éves korában pedig nagyrészben műfának használható. Szálerdőnek az É. kevéssé meghatározni nem célszerü. Ott, hol az É. más, magasabb használati korban kezelt fanemek, p. bükkfa, lucfenyő stb. között elszórtan előfordul, vigályítás alkalmával vágatik ki, ha pedig az E. csoportosan jelenik meg a szálerdőben, legajánlatosabb azt ily helyen sarjerdőüzemben kezelni. Ahol az É.-t mesterséges módon terjeszteni kivánják, e célra leginkább az ültetést lehet ajánlani, mert fünövéses helyen az apró mag kikelése bizonytalan, és nedves talajon, hova az É. való, a ki- és felfagyás sok kárt tehet a keletkező zsenge csemetékben. Erdőkertben az É.-csemeték nevelése a talaj erre való kiválasztása mellett nem jár nehézséggel. A magot 10-12 cm. távolságu sorokba vetik s azt finom földdel 1 cm. mélyen takarják le. Rőzsével való letakarással és öntözéssel a talajt a mag csirájának ideje alatt nedvesen kell tartani. Ha a csemeték kissé megerősödtek, további védelemre nem szorulnak; egy éves korukban való iskoláztatásuk igen jó hatással van fejlődésökre, kiültetésök többnyire 2-3 éves korukban következik be. Az É.-csemeték gyökérzete erős szokott lenni és ha megfelelő helyzetbe jutnak, nehézség nélkül erednek meg. Igen nedves helyen a zsombékos ültetés, rossz talajon az ültető gödrökbe jó minőségü kelevényes föld keverése ajánlatos.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
