Eduárd

Full text search

Eduárd (angolul Edward, angolszász nyelven Eádvëard, a. m. vagyonőrző), több angol király és herceg neve. - 1. E. a martir, angolszász király (975-978) 12 éves volt, mikor trónra lépett. Három év mulva azonban ellenfelei megölték. Shaftsburyban temették el, sirjánál állítólag több csoda történt. Innen kapta a martir melléknevet. -. 2. E. (The Confessor), az utolsó angolszász király, II. Ethelred fia, szül. 1002. s 1042. jutott a trónra, megh. 1066. Kegyessége és a papság bőkezü pártfogása szerezték meg számára a hitvalló melléknevet; különben erélytelen király volt, ki az angolszász urak között duló viszályokat lecsillapítani nem tudta és normann kegyenceire (Godwinra és ennek fiára, Haroldra) bizta a kormányt. Normandiában nevelkedvén fel, utat nyitott Angliába a francia-normann befolyásnak s ezáltal Hódító Vilmosnak egyengette az utat az angol trónra, ki Harold uralmának néhány hónap mulva véget vetett.
3. E. (I.), angol király az Anjou-Plantagenet családból, III. Henrik fia, szül. 1239 jun. 16., megh. Burghban (Carlisle-nél) 1307 jul. 7. Trónörökös korában az Evesham-nél Montfort Simon fölött kivivott győzelme által (1265) helyreállította a királyságnak a főuri kormánytanács által megingatott tekintélyét s 1270. keresztes hadjáratra indult. Annak a hirére, hogy atyja távolléte alatt (1272 nov. 16.) meghalt, visszatért Angliába s 1274. elfoglalta a trónt. Minden izében erőteljes uralkodó volt, ki benn a nyugalmat és rendet erélyesen fentartotta, kifelé pedig hódításokra törekedett. Anglia uralmát akarta biztosítani a britt szigetek fölött s azért nem nyugodott, mig a függetlenségét ez ideig megőrzött Walest meg nem hódította (1276-1283); a Skóciában 1286 után kitört zavarokat pedig arra használta fel, hogy befolyását ez ország fölött is érvényesítse. Több hadjáratot viselt a skótok ellen, kik Baliol, Wallace és idősb meg ifj. Bruce Róbert vezetése alatt minduntalan felkeltek, hogy az angol felsőséget lerázzák. Eleintén a meghódolt Baliolt ültette Skócia trónjára (1291), ennek felkelése után pedgi helytartókra bízta az országot, mely E.-nak Stirling és Falkirk mellett kivivott diadalai után, de különösen 1305 óta megnyugodott sorsában. VIII. Bonifác pápának pedig azon követelését, hogy E. tőle vagy Skóciát hűbérül, a király is, a parlament is visszautasította. A parlamenttel egyáltalában és mindvégig jó egyetértésben állott s e testületnek hatalmát az adómegszavazási jog elismerése által (1297) jelentékenyen növelte. A papságot birtokai után megadóztatta és megakadályozta birtokaik felhalmozását; a zsidókat meg, kiket az angol kereskedők uzsorával vádolták, országából kiüzte. Az angol önkormányzat fejlődése terén E. uralma korszakot alkot: ő mondta ki az általános honvédelmi kötelezettséget és grófságok szerint szervezte azt; az igazságügy terén II. Henrik intézményeit fejlesztette, nevezetesen az esküdtszéket. 1285. pedig grófságonkint életbeléptette a békebirák intézményét. Az angol és skót parlament egybeolvasztását is tervezte, de e bölcs terv kivitelében megakadályozta korai halála. V. ö. Stubbs, Chronicles of the reigns of Edward I. and II. (London 1882); Pauli, Gesch. England (IV. köt.); Freeman, Relations between the crowns of England and Scotland (Essays. 7. szám); Green, A short history of England, I. 215.; Gough, Scotland in 1298 (1888); Tout T. F., Edward the first (London 1893); Stephen, Dict. of Nat. Biogr. XVII.
4. E. (II.), az előbbinek fia és utóda, szül. Carcarvonban 1284 ápr. 25., megh. 1327 szept. 22. Az első angol trónörökös, kit walesi hercegnek neveztek. Nem örökölte atyja kiváló tehetségeit s mindenképen szerencsétlenül uralkodott. A Bruce Róbert vezérlete alatt felkelt, skótok által 1314 jun. 24. Bannockburn-nél megverte, kénytelen volt Skócia függetlenségét elismerni (1323). Ekkor már a nagyok (Lords Ordainers), nevezetesen Lancaster Tamás gyámnoksága alatt állott, kik a király mindenható s gyülölt kegyencét, Gavestont lefejeztették. De mivel a főnemesi ellenzék is csak a saját hatalmával törődött: a városok és a papság tőlük elfordult és lehetségessé tette a királynak, hogy a Lancester-ektől szabaduljon. Csakhogy az erélytelen fejedelem ekkor más kegyenceket fogadott (De Spencert és fiát), Erre maga a cselszövő és urát megutaló királynő, a francia Izabella, öcscse, Edmund kenti gróf, Mortimer és más urak szövetkeztek E. megbuktatására s miután 1327 januárban a parlament is kimondotta az uralkodásra nem alkalmas, az ország törvényeit sértő fejedelem letételét: az összeesküvők a királyt Berkeley Castle-ban meggyilkolták.
5. E. (III.), angol király, az előbbinek fia és utóda, szül. Windsorban 1312 nov. 13., megh. 1377 jun. 21. 1330. Elérvén nagykoruságát, megkezdette uralkodását. Megbüntette atyja szerencsétlenségének okozóit: anyját számüzte, Mortimert pedig kivégeztette. Halidon Hill mellett 1333. kivivott győzelmével visszaállította Anglia fenhatóságát Skócia fölött s 1338-ban a Capeting-ek egyenes ágának kihalása után, a francia koronára igényt emelve, 1340. felvette a francia királyi cimet s megkezdette a háborut Franciaország ellen. A sluys-i (1340), crécy-i (1346) és a poitiersei (1356) nagy győzelmek után megkötötte a bretigny-i békét (1360 május 8.)m melyben a francia koronáról ugyan lemondott, de megkapta Franciaország nyugoti felét, Gascogne, Guienne, Poitou tartományokat, Ponthieu grófságot és Calais városát teljes felségi joggal. Közben a franciákkal szövetkezett Skóciát pusztította el és kényszerítette ujabb meghódolásra. Midőn azonban V. Károly francia király 1369. a háborut megujitotta, öt év alatt, Calais kivételével, összes franciaországi birtokait elveszítette. A folytonos háboruk miatt a parlament pénzsegélyére minduntalan szüksége volt, alatta a parlament hatalma és tekintélye jelentékenyen növekedett. 50 évnyi uralkodása alatt vagy 70-szer kellett egybehivnia a parlamentet, mely engedmények és kiváltságok árán nem fukarkodott a pénzbeli segély megszavazásával. E. alatt vált szét véglegesen a parlament felső és alsó háza (1340), mely utóbbit E. 1343 óta rendesen hivat össze. A parlament E. óta a békekötésre, meg a háboru megüzenésére is jogot formált; a pápával kitört viszály folyamában a parlament vetett véget a pápának fizetett hübéradónak; a királylyal karöltve fogadta Wiklifet oltalmába és a trónörökösödés kérdését is e testület döntötte el. E. kora az angol köznyelv és irodalom terén is nagy horderejü: az ő idejében szorította ki az angol nyelv a latin nyelvet a hivatalokból és iskolákból és ekkor irta Chaucer első műveit. maga a hősies és ünnepelt király nem tudott ugyan még folyékonyan angolul beszélni és udvarában is a francia nyelv volt a társalgás nyelve, de jelleme és szokásaira nézve mintaképe volt egy igazi, tőrőlmetszett angolnak, amiért is népe rajongó szeretettel kisérte, valamint fiát, diadalmas utjain. Hosszu uralmának végén ugyan az anyagi jólét az örökös háboruk következtében hanyatlásnak indult, mindazonáltal az unokákat még a mai napig emlegetik annak a Plantagenet-királynak nevét, akinek idejében Anglia a kontinensen döntőbb szerepet játszott mint valaha.
6. E. (IV.), angol király, Rikárd yorki herceg dia, szül. Rouenban 1442 ápr. 28., megh. 1483 ápr. 9. Miután atyja a Wakefield melletti ütközetben (1460) elesett, E. mint York-ház (fehér rózsa) feje, magának követelte a koronát a Lancaster-házból (piros rózsa) származott VI. Henrikkel szemben s Towton mellett 1461. kivivott győzelme után az angol trónra lépett. Szenvedélyes, erőszakos és a sors csapásaitól vissza nem rettenő, szüntelenül élvezetteket hajhászó fejedelem volt, ki a megbuktatására támasztott mozgalmakat kegyetlen szigorral nyomta el. 1470. ugyan a Lancaster-Warwick-párt ujabb felkelése folytán kénytelen volt Angliát elhagyni, de sógórától, Merész Károlytól segítséget nyerve, már 1471. visszatért s a Barnet mellett (ápril 14) vivott ütközetben levert Warwick-ot s ujra az angol trónra lépett. Egy hónappal később a Margit királynő vezérlete alatt kikötött francia segélyhadat verte le győztesem. Ezek után pedig a Lancaster-házat csaknem teljesen kiirtotta. A fogoly (elmebeteg) VI: Henriket a Towerben megfojtatta, fiát, Eduárdot összevagdaltatta, a királynőt ellenben 75 000 aranyért kiszolgáltatta a francia királynak, XI. Lajosnak. Később testvérét, Clarence herceget is megölette. Amily kegyetlen volt a főuri és főpapi ellenzékkel szemben, ép annyira elnéző volt a városokkal szemben s ezek támogatása, valamint ügyes pénzügyi politikája kora egyik leggazdagabb és leghatalmasabb uralkodójává tették. Két kiskoru fiut hagyott hátra, V. Eduárdot és Rikárdot.
7. E. (V.), az előbbinek fia, kit nagybátyja, Rikárd gloucesteri herceg 1483. megfojtatott és azután maga kezdett uralkodni.
8. E. (VI.), VIII. Henrik és Seymour Janka fia, szül. 1537 okt. 11., megh. 1553 jul. 6. 1547. lépett a trónra, de mivel csak tiz éves volt, a kormányt gyámja, Seymour Edmund, somersetti herceg vitte. A kis király a protestáns hitben neveltetett s hogy a protestantizmusnak buzgó hive volt, mutatja egy tőle származó irat a szentszék tulkapásai ellen (kiadta Potts, Cambridge 1874). Uralmát nevezetessé teszi a protestáns vallás és egyház megszilárdítása Angliában; ellenben nem sikerült a somerseti herceg másik terve: Skócia és Angolország egyesítése. Emiatt irigy versenytársak 1549. a somerseti herceget megbuktatták, mire Warwick, a northumberlandi herceg foglalta el helyét, ki a mellbetegségben kinlódó királyt rábeszélte, hogy a trónörökösödés rendjét a protestáns Grey Janka javára megváltoztassa. E. végrendelete értelmében ez meg is történt, mindamellett Grey Janka néhány hét mulva megbukott és E. mostoha nővére, Mária, foglalta el a trónt. V. ö.: Lierary remains of King Edward the sixth (kiadta Nichols. Lond. 1857., 2 köt.); Pauli-Brosch, Gesch. Englands (VI.); Gasquet, E. VI. and the Common Prayer Book (1890).
9. E., walesi herceg, Aquitánia fejedelme, kit fegyverzete szinéről közönségesen a fekete herceg-nek (Black-Prince) neveztek, III. Eduárd angol király legidősebb fia, szül. Woodstockban 1330 jun. 15., megh. Canterburyben 1376 jun. 8. Nagy katonai tehetségét már 1346. a crécy-i csatában kitüntette s midőn atyja őt 1355. Aquitánia helytartójává nevezte ki, kivivta a poitiersi nagy győzelmet (1356 szept. 19), mely alkalommal maga János francia király is angol fogságba került. A bretigny-i béke után, mint Aquitánia helytartója és fejedelme, fényes udvart tartott Bordeaux-ban, kormányozta az angolok franciaországi birtokait s a spanyolországi viszályokba is beavatkozott. 1367. az alattvalói által elüzött Péter kasztiliai királyt visszahelyezte trónjára, de hogy a hadjárat költségeit fedezze, francia alattvalóira sulyos adót vetett, amiért ezek őt V. Károly francia királynál bevádolták, ki E.-ot, a pairek törvényszéke elé, Párisba idézte. Az emiatt kitört háboruban a boszus E. visszafoglalta ugyan az elpártolt Ligomes városát (1370), ahol 3000 embert lemészároltatott, de nem sokkal utóbb rejtélyes, gyógyíthatatlan kórságba esett, mely őt atyja és az angol nemzet mély fájdalmára, hat év mulva sirba vitte. V. ö. James: Life of Edward the Black Prince (London 1839); Le Pottevin de la Croix: Historire des expéditions d'Edouard et du Prince Noir (Brüsszel 1854).
10. E. Károly, II. Jakab angol király unokája és a trónkövetelő Jakab Eduárd herceg fia, született Rómában 1720 dec. 31., hol atyja a pápa védelme alatt élt, megh. u. o. 1788 jan. 30. Hogy ősei trónját visszaszerezze, 1742. Párisba ment, ahol XV. Lajostól célja keresztülvitelére hajóhadat kapott, melyet azonban a vihar és az angolok megsemmisítettek. Erre E. kölcsönvett pénzen szerelt fel hajókat s 1745 jun. 27. Skócia északnyugati partján kötött ki néhány tiszttel és 1500 emberrel. Itt a hegyi skótok és Skócia függetlenségének hivei hozzá csatlakoztak kis seregével elfoglalta Perth várost, hol atyját királylyá, magát pedig kormányzóvá kiáltatta ki. Egyideig szerencsésen haladt előre. 1745. szept. 19. bevonult Edinburghbe s Preston-Pans és Falkirk mellett győzelmet aratott; de időközben az angol kormány nagyobb csapatokat vont össze s Cumberland herceg 1746 ápr. 27. az egyenetlenkedő skót hadsereget Culloden mellett teljesen leverte. E. erre Skócia hegyei közé menekült, ahonnan, mivel az angol kormány 30 000 font sterlinget tüzött ki fejére, csak ezer bajjal sikerült végre egy francia hajón Franciaországba menekülnie. Pomadour asszony közbenjárására a francia kormány 200 000 livre évdijat utalványozott számára, de már az aacheni békekötés után (1748) távoznia kellett Franciaországból. Előbb Spanyolországba, majd Rómába, atyja halála után pedig Firenzébe költözött, hol mindenkivel, még a szent-székkel is meghasonolva, rendetlen életmódot folytatott s szerencsétlenségeért a borban keresett vigasztalást.
22. E. Clito melléknévvel, Ironside Edmund angol-szász király Magyarországba menekült fia, ki itt Szt. István valamelyik nőrokonát vette nőül. L. Angolszász-magyar hercegek és Eduárd.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages