Ecuador (Républica del Ecuador), egyike azon dél-amerikai köztársaságoknak, amelyek 1830. Kolumbia földarabolásából keletkeztek. Nevét az egyenlítőtől kapta, amely a közepén vágja keresztül.
Határai, felülete, vizei.
Határai csak Ny-on a Csendes-óceán és K-en Brazilia felől vannak pontosan megállapítva. É-on és D-en Kolumbia és Peru, a vele szomszédos államod reklamálják a maguk számára területének egy részét. A szükebb határok közt fekvő E.-nek területe 299 600 km2, a hozzátartozó Galapagos-szigeteket is beleszámítva 307 243 km2, a szomszédaitól reklamált, de még mindig birtokában levő területtel együtt pedig 407 643 km2. Partjai egyenes vonalban 600 km., a kanyargásokat is beleszámítva 1300 km. hosszuak; nagyobb öböl a Guayaquili. A kinyuló 3 hegyfok: a San Francisco, San Lorenzo és Punta Santa Elena. A Puna-sziget a Guayaguili-öbölben, az annak közelében levő del Muerto és a San Lorenzonál fekvő La Plata azon szigetek, amelyek a partok közelében jelentősebbek. A felület a partok mellett sik, középső részében magas hegyek vannak, K-en ismét alacsony; az ante-, inter- és trans-andi vidék. A Pasto-hegycsomótól a Lojai-csomóig, a partoktól 150-200 km.-nyi távolságban huzódnak el két láncban az E.-i Andok. A K-i vagyis Real (a. m. királyi) összefüggő, átlag 4000 m. magas hegység, amely nagyobbára, középső részeiben pedig kizárólag gránitból, gnájszból és palás kőzetekből áll; mig a Ny-i láncban, amely sokkal szakadozottabb és amelynek alig van hegylánc jellege, ezen kőzetek csak a mélyebb völgyekben jutnak napvilágra; nagyobb része a mezozoi korból való kőzetekből áll, amelyeket diabasz, diorit és porfirétegek takarnak. A trans-andi vidéken és a Guayaquili-öböl környékén nagy területeket alkot az alluvium. Az Andok két főágát keresztláncok kötik össze, amelyek 2000-2800 m. magas menedéket zárnak körül. Ezek az Ibarrai, Quitoi, Latacungai, Riobambai, Cuencai, Jubonesi és Lojai. Az Andok láncaiban számos a hóval takart hegy és vulkán.
Legimpozánsabban a vulkánok tömege a Pastoi-krátertől D-re, ahol 16 részint működő, részint kialudt kút van együtt s amelyek közt legmagasabbra emelkedik a Chimborazzó. Az E.-i vulkánok ritkán szórnak lávát; nagyobbára iszap és forró viz az, amivel környéküket pusztítják. Köztük a Sangay 1728 óta majdnem szakadatlanul szórja az iszapot, vizet és lávát. Bár az eső E. vulkáni vidékein bőven esik, a források benne gyérek; a viz a föld hasadékaiban nyomtalanul eltünik; meleg forrást is Whymper csak egyet látott Machachi közelében. Egyebütt a folyók bővizüek. A Csendes-oceánba torkollik, a Mira, a Cayapas, a Guallabamba, amely a Tochival egyesülvén, a Rio Esmeraldast alkotja; a Guayas, amely a Chimboval erősbült Yaguachit, a Chanchant és a pusztákon (pajonales), meg a mocsáros vidékeken (tembladeras) átfolyó Daulet fölvevén, a Guayaguili-öbölbe szakad, továbbá a Chones, a Charapotó, a Jubones és a Tumbes. A K-i lejtő vizei az Amazonba torkolnak; ezek a Pauteból és Zamoraból alakuló Santiagó, a Morona, a Pastasa, a Chambria, a Tigre és valamennyi közt a legnagyobb, a Napo, amely a Curaray grandeval, Aguaricoval és Cocaval erősbül, az Amazon határul szolgál Peru felől. Az E.-ban elvő 3 zonának a magassága szerint változik az éghajlata. Mig a partokon és az Amazon felőli sík vidékeken a hőség gyakran türhetetlen, a hegylejtőkön az időjárás mérsékelt, a magas hegyeken és fensíkokon zord és hideg. Általában két évszak van E.-ban, a nyár: vagyis száraz évszak májustól októberig, és a tél, vagyis esős évszak. Nyáron azonban kevesebb a meleg, mint a téli hónapokban. Guayaquilban az évi középhőmérséklet 26°, Quitoban (2850 m.) 13,5° (legmelegebb hónap 26,6°, a leghidegebb 7,2°, az évi esőmennyiség: 1,185 m.) és Cuencában (2581 m.) 14,6°. Az ante- és trans-andi vidékeket, (leszámítva az ante-andi zona D-i részében fekvő pusztákat, aminő a santa-elenai) sürü erdők takarják. Ezen erdők értékes fákban, aminő a kaucsuk-, a khinafa stb., gazdagok. Az erdők némely helyeken 3600 m.-nyi magasra nyulnak föl; egyes helyeken azonban, mint a riobambai homokos sikságon, csak agavék, euforbiák és kaktuszok nőnek; éppen ily fátlanok a vulkáni terület hasadékos és üreges részei. 3600-4800 m. magas vidékeken, azaz az örökös hó határáig a földet csak fű (stipa, andropogon, paspalum) takarja; ezek, az ugynevezett pajonales, csakis állattenyésztésre alkalmasak. A kulturnövényeket a lakosság csakis a maga fogyasztására termeli, legfontosabbak a sikvidéken a kakao, kávé, dohány és cukor, a fensikon a buza, kukorica, árpa és burgonya. Az állatvilág a perui és kolunbiaitól nem különbözik; a majmok a sürü erdőkben találhatók; ugyanitt él számos macska-, kutyafaj, morómedve és tapir. A láma még csak Riobamba környékén található, egyebütt az öszvér szolgál teherhordó állatul. Madarak nagy számmal élnek E.-ban, különösen számosak a kolibrik. Nagy számmal vannak a vampirok és a kondor; miként az Andok egyéb részeiben, itt is veszedelme a nyájaknak. Az állattenyésztés a lakosság legfőbb foglalkozása; egyes terjedelmesebb legelőkön, bele nem számítva a lovakat és juhokat, több mint 5000 tehén legel. A természetes legelőkön kivül, mesterségesek alkotására is kezdenek gondot fordítani és egyes vidékeken már a selyemhernyó-tenyésztéssel is foglalkoznak. Az érc gazdagsága az országnak kiaknázatlanul hever, egyedül a zarumai bányát művelik.
Lakosság, ipar és kereskedelem.
E. lakóinak számát némelyek 1 204 600-ra, mások 1 260 000-re becsülik; ezek vagy fehérek (a hódító spanyolok többé-kevésbbé tisztavérü utódai) vagy civilizált indusok, vagy korcsok (mesztizok vagy cholok, mulattok és zambok), vagy vad indusok. Az indusok az ante- és inter-andi vidékében a koicsuak, a trans-andi vidékében pedig a yumbok és antisanak törzséhez tartoznak. Mind a három törzs számos apró törzsre oszlik; ilyenek a tuquerrek, a mokoak, Orejonok, Kofanok, encabelladok, anguterek, iquitok, haumbujak, payaguak, puruhak, itucallik, latacungak, zaparok, yameok, urarinak stb. Az ipar még nagyon kezdetleges, csupán a gyapju-pamutszövés és a kalapkészítés az, amely nagyobb mértékben található föl; fontos még a köztársaságra nézve a kötélverés, gyékényfonás és lótakarók készítése. Az iparos foglalkozásnak ezen ágai is csak nehezen tarthatják fenn magukat a külföldnek (az Észak-Amerikai Egyesült-Államok, Nagy Britannia és Franciaország) versenyével szemben. A külfölddel való kereskedés főképen a Guayaquilban van összpontosítva, kisebb forgalma van Esmeraldas és Manta kikötőjének. 1891. a bevitel (iparcikkek és borok) értéke volt: 10 861 553 sucra, a kivitelé (kakao, kávé, szalmakalap, bőrök stb.): 8 822 160. A hajóforgalom 1890. volt: 1609 hajó 909 721 t. tartalommal, ezek közt 1026 gőzös 857 312 t. tartalommal. A belső forgalom emelésére mindeddig kevés történt; 1892. 102 km. hosszu vasuti vonal volt forgalomban Durantól az Andok lábáig; az országutak hossza 130 km. Quitotól Riobambáig; egyebütt öszvéreken hordják az árukat. A táviró vonalak hossza: 1600 km. Guayaguiltól tenger alatti kábel indul ki Tehuanepek kikötőhöz.
Alkotmány, közigazgatás és szellemi műveltség.
Az 1830-iki, utoljára 1883. módosított alkotmány szerint a köztársaság élén 4 évre, a néptől választott elnök áll, akit mandátumának lejárta után azonnal ujra választani nem lehet; az alelnök csak 2 évvel az elnökválasztás után választható. Az elnök a végrehajtó hatalmat 4 (bel- és külügyi, pénzügyi, had- és tengerészetügyi és vallás- és közoktatásügyi) minisztere által gyakorolja. Ellenőrzője a 6 évre alakított államtanács, amely egy egyházi férfiuból, a legfőbb biróság egy tagjából és 3 más férfiuból áll. A legfelsőbb biróság tagjait 10 évre a nemzetgyülés választja, ez a szenatusból és a követek házából áll. A szenátus tagjait (minden tartományból 2-őt) 4, a követek házának tagjait (minden 30 000 lakos után egyet) 2 évre választják. Választó minden E.-i kat. polgár, aki 21-ik évét betöltötte, irni és olvasni tud és legalább 200 piaszter értékü vagyonnal rendelkezik. Megmásíthatatlan törvényül szolgál, hogy E. köztársaság és róm. kat. állam. Ez utóbbiból következik, hogy a papságnak igen nagy a befolyása A nevelésügyet, amely ujabban nagy haladást tett, csaknem egészen a kezében tartja. A jezsuiták tartják a kezükben a nagy (Quito, Guayaquil, Riobamba és Cuanca) nagy kollégiumot és egyéb szerzetesek a népnevelést. 1892-ben közel 70 000 gyermek járt az iskolába. Az indusok is egészen a jezsuiták, franciskánusok stb. hatalmában állanak. Az 1891-iki költségvetés a következő tételekből állott: Bevétel: Mult évi maradvány: 361 226 sucre, adók: 132 566, bélyeg: 166 337, vámok: 2 499 670, szesz- és sómonopolium: 416 888, birtokeladás és bérletből: 81 698, alapítványokból: 219 312, rimesszekből: 1 549 129, kölcsönökből: 7222 679, az E.-i bank jövedelméből: 1 090 387, különböző bevételek: 94 644; összesen 10 334 536. Kiadások: törvényhozó testület: 1906, végrehajtó hatalom 20 944, bel- és külügyminiszterium: 15 784, tartományi kormányzás: 52 597, rendőrség: 275 053, nyilvános épületek: 638 005, posta- és táviró: 206 335, közoktatásügy: 491 493, vallás- és jótékonysági ügy: 248 937, igazságügy: 113 721, pénzügy: 5 022 165, vámkezelés: 137 945, rimesszekért: 1 535 864, had- és tengerészet: 1 152 714, kikötők és világító tornyok: 36 225, különböző kiadások: 162 748, maradék a jövő évre: 222 100, összesen: 10 334 536. Az államadósság 1892 január 1-én: 18 412 255 sucre. A hadsereg áll. 266 tisztből, 2492 legényből, akik közt van 114 tengerészkatona. Közigazgatás céljából a következő tartományokra van E. fölosztva:
| A tartomány neve | Területe km2-ben | Lakosok száma | Fővárosa |
| Imbabura | | 6 256 | | | 68 000 | | Ibarra |
| Pichincha | | 16 106 | | | 205 000 | | Luito |
| Leon | | | 6 722 | | | 109 600 | | Latacunga |
| Tunguragua | | 4 367 | | | 103 000 | | Ambato |
| Chimborazzo | | 7 743 | | | 122 000 | | Riobamba |
| Bolivar | | | 3 004 | | | 43 000 | | Guaranda |
| Esmeraldas | | 14 155 | | | 14 600 | | Esmeraldas |
| Manatl | | | 20 442 | | | 64 100 | | Puetro Viejo |
| Los Rios | | 5 947 | | | 32 800 | | Babhoyo |
| Guayas | | | 21 278 | | | 98 100 | | Guayaquil |
| Oriente | | | 250 000 | | | 80 000 | | Archidona |
A spanyolok megjelenése előtt mintegy 50 évvel vetett véget a független Quito-királyságnak Huaina-Kapak, perui inka. Ezen régi időkből maradtak fenn a tolka, a Cuenca melletti sirdombok, az Inga-pirka vagyis ovalis erősség és az Intihuaiku vagyis a Nap temploma Cańan közelében. 1532. jelentek meg földjén a spanyol comquistadorok és két évre rá az egész ország a hatalmukban volt. Az uj spanyol tartomány mint Quito presidencia 1710-ig a peru és azután az Uj-Granadai alkirálysághoz tartozott. Az 1820-iki forradalom által, amely Guayaquilban tört ki s amelyet Bolivar is támogatott, kivivta függetlenségét. 1822 máj. 22. a spanyolokat a Pichincha lábánál Santa-Cruz és Sucre vezérek legyőzték és kapitulációra kényszerítették. E. ezután mint departamento del E. Kolumbiába kebeleztetett be. 1830. a riobambai kongresszuson Juan José Flores generális és köztársasági elnök vezérlete alatt önálló köztársasággá szervezkedett. Ez idő óta a belső zavarok és a szomszédokkal, különösen a Peruval való háboruk alig szüneteltek. Florest 1835. jelentek meg földjén a spanyol conquistadorok és két évre rá az egész ország a hatalmukban volt. Az uj spanyol tartomány mint Quito presidencia 1710-ig a peru és azután az Uj-Granadai alkirálysághoz tartozott. Az 1820-iki forradalom által, amely Guayaquilban tört ki s amelyet Bolivar is támogatott, kivivta függetlenségét. 1822 máj. 22. a spanyolokat a Pchincha lábánál Santa-Cruz és Sucre vezérek legyőzték és kapitulációra kényszerítették E. ezután mind departemento del E. Kolumbiába kebeleztetett be. 1830. a riobambai kongresszuson Juan José Flores generális és köztársasági elnök vezérlete alatt önálló köztársasággá szervezkedett. Ez idő óta a belső zavarok és a szomszédokkal, különösen a Peruval való háboruk alig szüneteltek. Florest 1835. Rocafuerte és ezt ismét Flores váltotta föl az elnökségben, akit 1843 jan. 31. harmadizben is elnökül választottak. 1845-ben azonban Guayaquilban forradalom tört ki ellene és ő kénytelen volt az országot elhagyni; helyét az elnöki széken Roca Vicente foglalta el, aki az Uj-Granadával határvillongások miatt kiütött háborut 1846. a Sta Rosa de Charchiban kötött békével befejezte. 1850. a klerikális párt jelöltje, Diego Noboa nyerte le az elnöki széket, aki a jezsuitákat az országba ujra behivta, de 1851. a Guayaquilban alakított junta elfogta és számüzte. 1858. E.-t Peru támadta meg és kikötőit ostromzár alá fogta. Némi engedményekkel azonban 1859. E. Perut a béke megkötésére rábirta. Az 1861. elnökké választott Dr. Garcia Moreno, a kémia egykori tanára, utakat építtetett és néhány kikötőt javíttatott ki, a forgalmat akarván növelni. 1863. Mosquera, Kolumbia forradalmi diktátora, fölszólította E. lakóit, hogy állítsák vissza a régi Kolumbiát és midőn tagadó választ kapott, megindította a háborut, amelyben Cuaspudnál győzött ugyan, de tervének erőszakos végrehajtásáról mégis lemondott. 1866. Chile rábirta E.-t, hogy a spanyolok ellen vele véd- és dac-szövetséget kössön és a spanyolok elleni háboruban résztvegyen. 1873. a köztársaság a törvényhozó testület határozata értelmében magát Jézus szivének ajánlotta föl és a rákövetkező évben elhatározta, hogy az ország évi jövedelmeinek 10%-át a pápának adja. Moreno elnököt, aki e határozatokat hozta, 1875. Quitóban megölték és Borrero Antoniot, a liberális párt jelöltjét emelték az elnöki székbe; 1876. azonban neki is menekülnie kellett. Azóta Veintimilla, José Maria, Placido Caamańo, Dr. Antonio Flores ültek az elnöki széken, amelyre 1892. Bordero Luist választották meg.
