Ebel,

Full text search

Ebel, 1. Ármin Vilmos, német nyelvész, szül. Berlinben 1820 máj. 10., megh. Misdroy Keleti-tengeri fürdőben 1875 aug. 19. Előbb vagy 30 évig gimnáziumi tanár volt, mig végre 1872. Bopp (l. o.) utódja lett a berlini egyetemen. Főműve Grammatica celtica (1871, névleg Zeuss művének átdolgozása); kisebb dolgozatai Kuhn és Schleicher folyóirataiban jelentek meg, összegyüjtve angolul: Celtic Studies (London 1863); Schleicher Indogrammatische Chestomathie (1869) c. művébe ő irta az ó-ír részt. A kelta nyelvek tudományos földolgozását ő alapította meg.
2. E. János Gottfried, földrajzi iró, szül. Züllichauban 1764., megh. Zürichben 1830. Miután Dvájcot beutazta, mint orvos O. m. Frankfurtban telepedett le, ahol Anleitund die Schweiz zu bereisen (Zürich 1793) c. nevezetes munkáját irta, amely a legrégibb jó svájci utmutató. A francia háboru következtében 1796. Párisba került, majd 1802. vissza Frankfurtba és végre 1810. Zürichbe. Egyéb művei: Gebirgsvölker d. Schweiz (Thübing 1798-1802, 2 kötet); Über den Bau der Erde im Alpengebirge (Zürich 1808); Malerische Reise durch Graubünden (u. o. 1825).
3. E. János Vilmos, a königsbergai muckerek feje, szül. Passenheimban (K.-Poroszország) 1784 márc. 4., megh. Ludwigsburgban 1861 aug. 18. Már 1809., prédikátorsága idején megtámadta egyházi előljárósága a teozóf Schönherrel való barátkozása miatt. 1810. tanitó és prédikátor volt a königsbergai Frigyes-gimnáziumban, 1816-ban Altstadtban prédikátoroskodott; 1835. ellene és Diestel ellen uj vallásfelekezet alapítása miatt pört indítottak. Ez a pör a vádlottak kicsapongásairól szállongó hirek miatt nagy feltünést keltett s hona E.-t 1842. a fővád alól felmentették, heterodox nézetü prédikáció miatt azonban megfosztották állásától. E. visszavonult és 1850 óta barátnőjével, Ida von der Gröben grófnővel Ludwigsburgban élt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT