Ebéd,

Full text search

Ebéd, a déli evés, az akkor elfogyasztott ételek összessége. Az ily értelemben vett E.-nek a régi görögöknél az u. n. deipnón v. dórpon felelt meg, melyet délutáni 4 óra tájban költöttek el. A görögök E.-je nagyon egyszerü volt, leginkább kenyérből és husból állott. Főétkük a maza, mely árpalisztből készült kásaféle eledel volt. Később már nagyobb fényüzés kapott lábra, különösen a szibarisi és krotoni konyha volt e tekintetben hires. A rómaiaknál az E. neve prandium volt, mely meleg és hideg ételekből, halból, osztrigából stb. állott; italul mézes bor (mulsum) v. meleg borpuncs (calda) szolgált. A germánok, ép ugy mint a gallok és frankok, este felé ették E.-jüket, csak később jött divatba a déltájban való ebédelés. A későbbi idők folyamán mindinkább szokásosabbá vált az E.-t a déli időben elkölteni. Hollandiában, Angolországban, és Franciaországban és Németország némely városaiban az E.-t, melyet déltájban elköltött villás reggeli előz meg, délután 4 órakor vagy még később szokták elfogyasztani. Svédországban a tulajdonképeni E.-t u. n. smörgasbröd szokta megelőzni, mely étvágygerjesztő eledelekből, kaviárból, heringekből, husgaluska, sajt, likör, pálinkafélékből áll; ugyanilyféle az Oroszországban divatos zakuszki (a. m. előebéd). A keleti népek nem ismerik annyira a lakomák csábjait, mint Nyugat népei. Hazánkban a 12-1 óra közti E. járja. L. még Lakoma.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT