Csajkó
Csajkó (Lethrus apterus Laxmann, L. cephalotes Pall., állat), a födeles szárnyuak (Coleoptera) az öttaguak (Pentamera) csoportjába, a lemezes csápuak családjába (Lamellicornia) tartozó bogárfaj, mely az európai-ázsiai angy síkság egyik sajátos jellemző alakja. Magyarország szőllőiben általában elterjedt krátékony rovar.
1. ábra. Tápláló labdacs. 2. ábra. Az álca.
Földrajzi elterjedésének nyugati határát hazánk képezi, ugyhogy az Alsó-Ausztriával határos szőlőhyelygekben már csak gyéren jön elő. A nép még vincellér-bogárnak is nevezi. Körülbelül 2 1/2 cm. nagy, fénytelen fekete bogár, melynek alakja, nagysága és szine a kor- és álcájának táplálkozási viszonyai szerint változik. Feje nagy és széles, innen nevezik nagyfejü C.-nak is. Rágói hatalmasak éa belül fürészes sézlüek. 11 ízből álló csápjaiknak két utolsó apró íze a 9-ik nagyobb és csészealaku íz mélyedésében van elrejtve. Előtora igen nagy, széles és lapos. Szárnyfedői egymással összenőttek, azért röpülni nem tud, ellenben karcsu és vékony lábaival elég ügyesen tud a földön mászni és szaladni.
3. ábra. A földgubó a földüreggel. 4. ábra. Az üres földgubó feltolt felső részszel.
A kifejlődöt bogár rendesen ápril-május hóban jelenik meg a szőllőkben. Különben megjelenésére nagy befolyással van az időjárás. Előbuvásuk után csakhamar fauk fentartásához fognak hozá. A hímek, melyek erősebb rágókkal vannak ellátva, párt keresnek, amely alkalomkor a nőstényekért nem egyszer heves tusákat is vivnak. A párosodás után azután a szülők közösen hozzáfognak az utódok befogadására szolgáló földlyukak készítéséhez. A lyukakat kemény, kötött talalja ássák, még pedig ugy, hogy az esőviz a nyíláson át beléjük ne folyhasson. A lyuk első fele, mely rézsut halad a földben, 25-30 cm. hosszu, körülbelül egyenlő vastag, későb hirtelen lefelé kanyarodik és függélyes irányban halad 50-90 centiméterig.
5. ábra. A kifejlődött bogár ( Emich után).
E menet két oldalával függnek azután össze a galambtojás nagyságu és alaku, kisimítot falu bölcsőüregek, melyeknek száma 6-8 közt váltakozik. Minden egyes iglyen üregbe a kikelő álca táplálására szolgáló labdacsokat készítenek, melyekbe helyezi a nőstény a petéket. A labdacsok anyaga többféle növénynek - de leginkább a szőllőnek - nedvdus fiatal hajtásaiból áll, melyeke ta hím szokott erős rágóival lemetszeni és azokat rák módjára hátrafelé haladva az üregekbe behordani. E gyenge növényi részekből azután a nőstény megfüllesztve labdacsokat készít, minden egyes labdacsbe egy-egy petét rak és a bolcsőüregekbe egyenként elhelyezi. Az álca a petéből 8-10 nap mulva buvik ki és julius végén vayg aug. hóban kifejlődik. Az álcák nagysága függ a tápláló anyag menyiségétől. 22,30 mm. Hosszu, félhengeres teste sarlóalakulag meggörbített, feje világos barna és kisebb, testének többi része vastagabb és sárgásfehér szinü. Háta közepén 1 mm. Széles kékeshamvas szinü sáv huzódik. Szemei nincsenek, csápjai 4-izüek. Lábai gyengék, jeléül annak, hogy az álca azokat sem járásra, sem ásásra nem használja. Miután az álca táplálékát teljesen elfogyasztotta, a földüregben makk-nagyságu és alaku sima gubót készít földszemcsékből és saját ürülékéből, egyes nyálmirigyeinek váladékával összeragasztva. Ebben a földgubóban vedlika zután és bábbá alaku át. A bogár már szeptemberben kifejlődik, de csak a következő év tavaszán, a földgubó felső részté feltolva, bujik ki a földből. A bogarat hazánkban először Koy Tóbiás észlelte és az erre vonatkozó helyes megfigyeléseit már 1802-ben közzé is tette (Koy und Boehm, Anmerkung über einige Insekten, Naturforscher XXIX, p. 103-109). Ujabb időben különösen Emich Gusztáv foglalkozott vele és irta le részletesen fejlődését és átalakulását a Rovartani lapok 1884-iki évfolyamában.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
