Cabanel

Full text search

Cabanel Sándor, francia festö, szül. Montpellierben 1823., meghalt Párisban 1889. Eleinte a klasszikus irány követője volt és első festményei akadémiai szabatosságuak, p. Mózes halála (1852), Szt. Lajos (1855) stb. Modern izlésüek: A zenész özvegye (1859) és a Firenzei költő (1861). Legnagyobb sikereit azonban akkor aratta, mikor mitoszi tárgyakat, illetve a mezitelen testet ábrázolta. Közülük megemlitjük: A nimfát elrabló faunt (1861), Vénus születését (1863). Kevésbbé illik a mezitelen test érzékies ábrázolása vallásos tárgyu festményeihez, meglátszik ez p. az 1867-i világkiállításon kiállított nagy festményén, mely a paradicsomból való kiüzetést ábrázolja és jelenleg a müncheni Maximilianeumban van. Az 1873-i bécsi világkiállításon kiállította a Louvre egyik termének mennyezetére szánt nagy festményét, mely Flóra diadalát ábrázolja és a XVIII. század francia freskófestőinek kompozicióját és rózsás szinezési módját mutatja. Kitünő, erőteljes kép a Francesca de Rimini és Paolo Malatesta halála, rendkivüli kedveltségnek örvendtek női arcképei, melyeken a ruházat legcsekélyebb részleteit is visszaadta, kevésbbé sikerültek férfi-arcképei, p. III. Napoleon arcképe (1864). Utolsó nagy műve a szent Lajos életéből vett jelenetek a Pantheonban. C. a francia akadémia tagja és az École des beaux-arts tanára volt. Szobrát 1892. nov. 19. leplezték le a montpellieri temetöben.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT