Büntetőjogi elméletek
Büntetőjogi elméletek. A büntetés lényegére céljára és jogalapjára vonatkozó kérdések tudományos taglalását B.-nek nevezzük. A különböző elméleteket némelyek általános (abszolut) és viszonylagos (relativ) elméletekre osztják, melyeknek elseje szerint a büntetés a multra, - quia peccatum est -, másodika szerint a jövőre vonatkoznék - ne peccetur. Mások a vegyes elméletektől eltekintve három osztályt különböztetnek meg: a) érdekelméletet, b) jogelméletet, c) szükségelméletet. Az első szerint a büntetés fogalmilag bizonyos célok elérésére szolgáló eszköz; a második szerint feltétlen parancsnak végrehajtása.
Csak a nevezetesebb elméletekre szorítkozva I. az érdekelmélethez tartoznak: 1. az elrettentési elmélet, mely a büntetés végrehajtása által a bűntettest merényleteinek ismétlésétől, másokat rossz példa követésétől visszatartani törekszik. Főbb képviselői az olasz Filangieri, a német Gmelin; 2. a pszihologiai kényszerelmélet, mely az előbbinek módosítása, amennyiben az elrettentés sulypontját nem a büntetés végrehajtásában, hanem a büntetéssel való fenyegetésben és az ez által elérendő pszichologiai hatásban látja. Főképviselője Feuerbach Pál Anzelm; 3. intési elmélet, alapítója Bauer Antal; ez az elmélet az előbbitől abban különbözik, hogy az azzal azonos célt nem az érzékiségre gyakorolt kényszer által, hanem az ember erkölcsi természetére való hivatkozással, értelmi tehetségeihez szóló, a bűntett következményeire figyelmeztető intés által akarja elérni; 4. a megelőzési elmélet, megalkotója Grolmann; kiindulási pontja a büntetésnek végrehajtása; de ennek hatását magára a bűntettesre szoritja s a büntetésnek célját abban látja, hogy a bűntettes a büntetés alkalmazása által merényleteinek ismétlésében részint fizikailag gátoltassék, részint lélektanilag visszariasztassék; 5. a javítási elmélet, mely, mint neve mutatja, a büntetés célját a bűntettesnek és pedig némelyek szerint csak jogi vagy külső , mások szerint erkölcsi, v. belső javításában találja és nem azonos a javító fogházi rendszerrel, mely utóbbi nem a büntetés megállapítására hanem a szabadságveszítés-büntetések célszerü foganatosítására vonatkozik, s bármily elmélet mellett önálló jelentőséggel bir. 6. Bentham hasznossági rendszere - utilitarizmus- mely a fentebbi célok egyesítésének érdekes kisérlete.
II. A jogelméletekhez tartoznak: 1. a szerződési elméletek, melyeknek fogalmi központját a társadalmi szerződés s a büntetésnek szerződésszerü joga képezi. Igy egymásközt némi eltérésekkel Rousseau (Du contrat social), Beccaria (Dei delitti e delle pene cimü halhatatlan művében), Fichte; 2. a védelmi elmélet, mely az államnak létjogából folyó önvédelmi jogára alapítja a büntetést. Igy Romagnosi (Genesi di diritto penale), a németeknél Martin s az olasz antropologiai iskola, melynek jelszava, hogy a büntetés társadalmi védelem a bűntett ellen; 3. az elégtételi (bűnhődési) elmélet, mely a büntetés főcéljának a bűntett által okozott értelmi kár megtérítését állítja. Igy Welcker; 4. a polgári igazság elmélete, amely a büntetés igazolását annak igazságában s egyuttal szükségében találja; az igazság és a szükség egymáshoz való viszonyát illetőleg némelyek szerint az igazság a büntető hatalomnak alapja, határa a szükség (mások szerint megfordítva), végcélja a a jogrend védelme - tutela juridica. -A büntettes az általa elkövetett büntett miatt - quia peccavit - a bünösség arányához képest büntetendő. Tudományos megalapítója Rossi Pellegrin. Hivei között a büntetöjognak legkitünőbb férfiaival találkozunk. Igy Mittermayer, Abegg, Hepp, Köstlin, Bemer, Frebutien, Ortolan, Haus, Hélise (kit mások Romagnosi iskolájához sorolnak), Tissot, az olasz klasszikus iskolának a feje Carrara. Hazai iróink közül Szemere, Sasváry, Csacskó, Szokolay, Pauler.
III. A szükségelméletekhez tartoznak: 1. Kant elmélete, mely szerint a büntetés, a büntettnek szükségszerü megtorlása és folyománya az ész feltétlen követelményén (kategorikus imperativus) alapszik. Még akkor is, ha a polgári társadalom tagjainak egyhangu határozataival feloszolnék, a börtönben sinylődő utolsó gyilkost is elébb ki kellene végezni, hogy mindenki megkapja azt, amit megérdemelt. A büntetés mértéke a visszatorlás (jus talionis), amely Kantnál különösen a szemérem elleni büntetteknél egyenesen abszurd eredményekre vezet; a büntetés meghatározásának módját illettőleg egyébiránt az alapelv hívei egymástól eltérnek, másképpen p. Zachariae, máskép Henke, s ismét máskép Herbart, kinek kiváló követöje Geyer. 2. Hegel elmélete, mely szerint a büntetés fogalmi (dialektikai) szükség. A büntett a jognak tagadása, a büntetés e tagadásnak tagadása, miáltal a jog önmagát helyreállítja. A büntetés mértéke az egyenérték. A német tudományban Hegel fölfogása ma is kiváló képviselőkkel bir. 3. Stahl elmélete, mely a büntetést isteni parancsra alapítja. A B., habár némelyek szerint a tételes büntetöjog rendszereiben nélkülözhetetlenek, mert a büntett és a büntetés fogalmainak meghatározása, azok valódi lényegének felismerése és meghatározása szükségszerüen hézagos, fontosságukból sokat veszítettek amióta nem tekinthetők s nem is tekintetnek többé oly formuláknak, amelyekből tiszta következtetés utján mintaszerü törvényeket lehetne alkotni. A magyar büntető törvénykönyv a megokolás szerint az igazság és hasznosság egyesített elveiből képezett alapelvben gyökereznék.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
