Baden nagyhercegség.
Baden nagyhercegség. (L. mellékelt térképet.) A német birodalom államainak egyike, annak déli részében. B. az é. sz. 47° 32' és 49°46' és a k. h. 7° 31' és 9°51' között fekszik. Határai Ny-on és D-en a Rajna, amely a bajor Pfalztól, Elszásztól és Svájctól választja el, K-en a Hohenzollern-tartományok és Württemberg, éK-en Bajorország és é-on Hessen-Darmstadt.
Baden.
){kind=small}
Földrajza
Területe: 15,081 km2. B. hegyes-dombos ország, természetes szépségekben és gyönyörü kilátást nyujtó helyekben gazdag. Több mint 1/3-át hegyek, több mint 1/3-át dombok takarják; többi része róna: legnagyobb a Rajnamelléki síkság 8 15 km. széles. Főhegysége a Rajna könyökétől é-nak 150-160 km.-re elhúzódó Schwarzwald, vagyis Fekete-erdő. E nagyobbára gránitból és gnajszból alkotott hegységet sűrü erdők borítják; mély szakadékai és romantikus szépségekben gazdag részei Németország egyik legérdekesebb tájékává teszik. Legmagasabb csúcsa a Feldberg (1495 m.) és a közelében levő Belchen (1435). A Fekete-erdőtől é-ra különböző neveket viselő halmos vidék terül el; ehhez az Odenwald csatlakozik, amelynek legmagasabb csúcsa, a Katzenbuckel (628 m.) még B.-ben van. Még egy magánosan álló hegycsoport emelkedik ki Kenzingen és Alt-Breisach. közt, az 582 m. magas Kaiserstuhl. B. vizektől gazdagon öntözött tartomány; vizeinek legnagyobb része a Rajna medencéjéhez tartozik. B. területére lép a Rajna, amint a Boden-tavat elhagyja; Baselnél é-nak fordul, számos kanyarulatot tesz és sok szigetet fog körül; Mannheim alatt Hessenbe megy át. A Rajna mellékfolyói itt majdnem kivétel nélkül rövidek; ilyenek: a Wutach, a Steinával és Schlüchttel, az Alb, a Wiese, az Elz és ennek mellékvizei: a Gutach, a Brette, a Dreisam és a Glotter, a Kinzig a Schutterrel és számos patakkal Kehlnél torkol, a Rench, a Murg, az Alb a Katzbach és a Leimbach végül a leghosszabb, a Neckar. A Duna forrásfolyói a Bregel és Brigach szintén B.-ben vannak, Donaueschingen közelében egyesülnek és azután csakhamar átfolynak Württembergbe. Tavak: a Boden amelynek egyes darabjai, az Alsó- és a Zelli-tó északi Reichenau szigettel, továbbá az überlingeni tó Mainau szigetével szintén B.-hez tartoznak. Kisebb tavak a Fekete-erdőben is vannak. Hajózható csatornák nincsenek, de a Rajnát a hajózás céljaira szabályozták.
Éghajlat és termékek
A mérsékelt égöv közepén való fekvésénél fogva B.-nek, különösen a sikságokon szelid az éghajlata; ridegebb a hegyes vidékein. Az évi középhőmérséklet Mannheimban +10,88°, Höhenschwandban a Fekete-erdő déli részében csak +6,46°. A föld, kivéve a Fekete-erdő magasabban fekvő részeit, mindenütt termékeny (96 % termő föld); ennek 38,2 %-a szántó, 1,4 % szőllő, 13,1 % rét, 6 % legelő és 37 % erdő, 0,1 % gesztenyefa-ültetvény. A különböző gabonaféléken és burgonyán kivül nagy jelentőségü B.-ben a dohány- és bortermelés; a német birodalom országai közül ő termel aránylag legtöbb dohányt. A legjobb B.-i borok: a Boden-tó mellékiek, a reichenaui, taubi és wertheimi. Nagy jövedelme van B.-nek erdőgazdaságból is; évenként átlag 10 millió frt. értékü fát vágnak, aminek legalább 1/3-át az országból exportálják. Az állattenyésztés virágzó, különösen értékesek a szarvasmarhák Breisgauban és a Boden-tó mellékén. Az 1890-iki összeirás szerint volt B.-ben 67,423 ló, 612,892 db. szarvas-marha, 100,225 juh, 384,460 disznó, 103,154 kecske. A szárnyasok tenyésztése is igen jelentékeny. A bányászat bár a Fekete-erdő ércekben nem szegény, jelentéktelen; csupán a vasércek, szén, só és gipsz előállítására szorítkozik. Fontosabbak az ásványvízforrások, amelyek némelyike hires fürdőhelyeket teremtett; ilyenek Baden-Baden, Badenweiler, Antogast, Griesbach stb.
Lakosság, ipar és kereskedelem.
B. lakossága 1890-ben 1.656.867 volt, 1. km2-re tehát jut 109. Az utóbbi években a szaporodás 0,69% volt, 62,08% kat., 36,04% evang., 1,61% izraelita és 0,27% egyéb vallású. 1835 óta az iparos tevékenység erős fejlődésnek indult és ma már mintegy 250000 iparos van B.-ben és a gépek 13662 lóerővel dolgoznak. Jelentékenyebb iparágak: a szövőipar (Freiburg, Waldkirch, Ettlingen, Konstanz, Lahr), bizsuteriák (Pforzheim), dohány-, szivarpapir-, és bőrgyártás; a német birodalom egyik legjelentékenyebb répacukorgyára a waghäuseli, hires Ludwigshafen a. Rh-ban a badeni anilin és szódagyár. Fontos még B.-re nézve a faipar és különösen az óraipar a Feketeerdőben (Furtwangen, Villingen, Triberg stb.). A kereskedelem útjai: a Boden-tó, a Rajna, a Neckar, továbba a vasutak (1562 km.), amelyek a Feketeerdőn is átvezetnek. Jelentékeny főképen a tranzito-forgalom. Legfontosabb kereskedelmi hely Mannheim, azonkivül Karlsruhe, Pforzheim, Konstanz, stb.
Alkotmány, közigazgatás és szellemi műveltség.
B. alkotmányos monarkia; az uralkodás az elsőszülöttség rendje szerint örökös Károly Frigyes fiutódai közt; ezek kihalása esetében a B.-i nagy hercegnők fiutodai az örökösök. Az állampolgárok egyenlő joguak, a vallásgyakorlat szabad. A törvényhozó testület két házból áll és minden két évben legalább egyszer összehivandó. A felsőház tagjai: a nagyhercegi család nagykorú tagjai, az erre jogosított nemes családok fejei (7-en), a freiburgi érsek, az evangelikus prelátus, legfölebb 8 kinevezett tag, 10 választott tag, akik közül 8-at a földbirtokos nemesek, 2-őt a két egyetem küld ki. Az alsóház 63, 4 évre választott képviselőből áll; a választás titkos és közvetett. A birodalmi gyülésbe B. 14 követet választ. A végrehajtó hatalmat a nagyherceg az állami miniszterium útján gyakorolja, ez 4 tagból áll: kül-, bel-, igazság-, pénz- és oktatásügyi miniszterekből. (Az utóbbi kettő egy kézben van.) A közigazgatás szempontjából Baden négy disztriktusra (Konstanz, Freiburg, Karlsruhe, Mannheim) és 11 kerületre (Kreis) van beosztva. A legfőbb itélőszék Karlsruheban székel; a másodfoku biróságok száma: 7; az első folyamodásuaké: 59. A pénzügyek rendezettek (1892/3-ki előirányzat: 151.549,786 márka a bevétel és ugyanannyi a kiadás); az előbbi évek fölöslege adóleszállításra fog fordíttatni. B. katonasága a porosz hadsereg kiegészítő része; porosz csapatokkal együtt a 14. hadtestet alkotja. A nagyhercegség fővárosa: Karlsruhe. Az oktatásügy teljesen állami felügyelet alatt áll; B.-nek van 2 egyeteme (Heidelber és Freiburg), 1 politechnikuma (Karlsruhe), 1 művésziskolája (u. o.), 1 építész-iskolája (u. o.), 14 gimnáziuma, 2 progimnáziuma, 2 reálgimnáziuma, 1 reálprogimnáziuma, 6 reáliskolája, 23 polgári iskolája, 42 ipariskolája, 12 téli gazdasági iskolája, 7 felsőbb lányiskolája, 4 tanító és 1 tanítónőképzője, 1571 népiskolája, azonkivül vakok, siketnémák intézete stb. A gyüjteményekben és muzeumokban leggazdagabb Karlsruhe, ahol az országos könyvtáron kivül kép- és régiségtár van;. vannak még tud. gyüjtemények: Heidelbergben, Freiburgban, Mannheimban, Konstanzban stb.
Baden története a középkorban.
Baden a régi alaman vagy sváb hercegség több részének egyesüléséből keletkezett;legrégibb lakói a germán alamannok voltak (l. o.). Mióta Klodvig frank király 500 körül legyőzte az alamannokat, ez a nép kénytelenségből elismerte a frankok fenhatóságát. Gottfried herceg, (kiben a mostani uralkodó család egyik ősét tiszteli), hasztalan igyekezett lerázni a frank igát. Kis Pipin 748-ban az alaman hercegségnek még nevét is eltörülte; mindamellett az u. n. baari grófság megmaradt Gottfried utodainak, nevezetesen Gerold fiának, Bertoldnak birtokában. Későbbi oklevelek egy Gebhard nevübreisgaui. grófot említenek, kinek Bertold nevü fia építette Breisgauban a zähringeni család ősi várát; ezzel a Bertolddal kezdődik a zähringeni fejedelmi családnak hiteles története. I. Bertold gróf annyira ki tudta nyerni VIII. Henrik császár kegyét, hogy ez a már elaggott schweinfurti Ottó sváb herceg utódjának szemelte ki. A türelmetlen Bertold még Ottó életében (1052) felvette a sváb hercegi címet. III. Henrik halála után azonban Ágnes özvegy császárné a sváb hercegséget rheinfeldeni Rudolf grófra ruházta, Bertoldot pedig a karintiai hercegséggel kártalanította (1061). Csakhogy IV. Henrik császár Bertoldot hűtlensége miatt megfosztotta a hercegségtől. De II. zähringeni Bertold, Bertold legidősebb fia, 1078-ban ujból felvette a hercegi címet, szintúgy férfisarjadékai, kik utóbb a burgundi hercegséget kapták, de 1218. V. Bertoldban kihaltak. V. Bertoldnak leányai közül Ágnes, az idősebbik, az urachi grófnak lett neje, az ifjabbik, Anna pedig kyburgi grófhoz ment feleségűl. Gazdag hozományuk férjükre szállt.
Hernann, I. Bertold herceg másodszülött fia, a mostanig uralkodó családnak törzsapja; apja után a veronai őrgrófságot örökölte, nejének kezével az Aurelia római fürdő romjai főlött emelkedő Ebernburg várát kapta hozományul, hochbergi őrgrófnak címezte magát, mely breisgaui birtokhoz Baden is hozzátartozott. E birtok és cím megmaradt utódainak is mind a mai napig: Hermann őrgróf élte végén a Cluny-zárda falai közé vonult, hol mint bűnbánó barát 1074-ben halt meg. Fia és örököse, II. Hermann, az első, ki magát badeni őrgrófnak nevezte, 1130-ban húnyt el. III. Hermann megh. (1160.) és IV Hermann (megh. 1190.) a Welfek és Staufok közötti ádáz küzdelmekben a Staufok pártjához szított; IV. Hermann elkisérte Rőtszakállu Frigyest a keresztes hadjáratára és Antiochiában halt meg. Fiai: V. Hermann és Henrik 1190 körül megosztozkodtak apjuk birtokain és alapját vetették meg a család két ágának. V. Hermann a badeni, Henrik a hochbergi ágnak lett alapítója. A hochbergi ág 1300. a hochbergi és sausenbergi ágra oszlott; amaz 1418., emez 1503. halt ki. A badeni ág ellenben mai napig virágzik. V. Hermann nőül vette Irmengardot Henrik szász herceg és Pfalz-gróf leányát, s felesége révén Braunschweig egy részét örökölte: ez örökséget Hermann később cserébe adta Durlachért és Ettlingenért. 1243. Két fia követte, VI Hermann és Rudolf; kik 1248-ig közösen uralkodtak. Harcias Frigyes osztrák hercegnek a Lajta melletti csatában történt eleste után Ausztria és Stájerország vejére, VI. Hermannra szállt. VI. Hermann és családja csak rövid ideig örüihetett az osztrák örökségnek, 1250. ellenfelei megmérgezték, Frigyes fiát pedig Anjou Károly parancsára Nápolyban lefejezték (1268). Benne kihalt az idősebb ág, de az ifjabb Rudolf fiaiban tovább virágzott. Rudolf az interregnum zavaraiban lefoglalt birodalmi javadalmakkal és jogokkal tetemesen növelte hatalmát és 1288. már szépen kikerekített fejedelemséget hagyott négy fiára: VII. Hermannra, II. Rudolfra, Hessora és III. Rudolfra, kik közösen uralkodtak. Az első három testvér családja rövid idő alatt kihalt és csak VII. Hermann ága maradt meg. Az 1291. elhúnyt VII. Henriknek unokája, VI. Rudolf Hochberg kivételével az egész családi birtokot ismét egy kézben egyesítette (1361). Ő volt egyúttal az első, ki császári felhatalmazás alapján hercegnek (Fürst) címezte magát. Fiai, I. Bernát és VII Rudolf, ismét osztozkodtak (1380), de egy családi szerződésben lelkükre kötötték utódaiknak, hogy kettőnél több darabra a badeni őrgrófságot soha fel ne oszszák. Vll. Rudolf már 1391. gyermektelenül elhúnyt s osztályrésze I. Bernátra szállt. Ez derék fejedelemnek bizonyult, ki birtokait 1415. nemcsak Hochberggel növelte, hanem a közjogot is feljegyeztette. Követte őt 1451. fia I. v. Bölcs Jakab, ezt pedig fia I. Kristóf, ki Zasius jogtudós által több törvényt dolgoztatott ki; 1503. ő reá szállottak a sausenbergi mellékágnak birtokai is. Ő adta ki továbba a badeni Pragmatica Sanctio-t, azaz oly házi törvényt, melyben hatalmát három fia között felosztotta. Ezek: III. Bernát, I. Fülöp és Ernő apjuk halála után 1527. B.-t csakugyan felosztották egymás közt; de II. Fülöp korai halála óta B. csak két grófságra oszlott. III. Bernát ura lett Felső-Badennek és Baden városát szemelte ki székhelyül, Ernő pedig az alsóbadeni grófságot kapta, melynek Durlach lett főhelye. Ez időtől fogva a fejedelmi család egészen az 1771-ik évig két ágra oszlott: a baden-badeni és baden-durlachi ágra.
Baden az ujkorban.
A baden-badeni ág. Ez ág alapítója, III. Bernát, népével együtt áttért a protestáns hitre. III. Bernát fiai, Philibert és Kristóf, a baden-badeni ágat két uj ágra: a régibb baden-badeni és az ujabb baden-rodemacherni ágra osztották föl. Midőn Philibert 1569. a montcontouri csatában elesett, utána rokona, V. Albrecht bajor herceg gyámsága alatt, 10 éves fia, II. Fülöp, következett. Minthogy azonban II. Károly baden-durlachi őrgróf e gyámság ellen nyilatkozott, a császár az alig 13 éves Fülöpöt már 1571. nagykorunak nyilvánította. A gyámnoka által katolikus vallásban nevelt fejedelem e vallást országában és udvarában is meghonosította, a protestáns tisztviselőket pedig elűzte. Midőn 1588. nőtlenül meghalt, az egész baden-badeni örökség a rodemacherni ágra, még pedig II. Kristóf elsőszülöttjére, a hirhedt Fortunatus Eduardra szállt, ki azelőtt spanyol szolgálatban a németalföldiek ellen rabló hadjáratot viselt volt és uj fejedelemségében is üldözőbe vette a protestánsokat. Midőn 1600. részeg állapotban nyakát szegte, legidősebb fiának, az akkor még csak 7 éves Vilmosnak, illetőleg a bajor hercegnek, Vilmos gyámjának kellett volna őt a trónon követni, de a baden-durlachi őrgróf különféle ürügyek alatt a felső őrgrófságot megszállva tartotta. Csak a Wimpffen melletti csata után (1622) kapta meg Vilmos a császártól a baden-badeni őrgrófságot, melyben igéretéhez képest ismét meghonosította a katolikus vallást és a Badenben letelepített jezsuitákra bízta az ellenreformáció munkáját. A 30 éves háboruban Vilmos mint tábornok a császári hadseregben szolgált, de 1632-ban Horn svéd tábornok seregét Schlettstadt mellett teljesen megverte, országát megszállotta és ismét Baden-Durlachchal egyesítette. E csapás után Vilmos a nördlingeni csatáig (1634) Innsbruckban élt; e csata következtében nemcsak őrgrófságát szerezte vissza, hanem egyszersmind a baden-durlachi tartományoknak is birtokába jutott. Az utóbbiak csak a vesztfáliai béke alapján (1648) jutottak ismét tulajdonosuk birtokába. Vilmos meghalt 1677.: utódja unokája, Lajos Vilmos volt, korának egyik kiválóbb hőse s egyuttal kitünő fejedelem. Az 1678. kötött nymwegeni béke következtében Graefensteint, Sponheimot, a luxemburgi birtokot és több várost is elvesztette; e tartományok azonban a ryswicki békében ismét visszakerültek Badenhez. 1683 óta Lajos Vilmos hazánk földjén tünt ki mint jeles vezér, résztvett nevezetesen az 1684-1697. hadjáratokban. 1707-ben bekövetkezett halála után legidősebb fia, Lajos György következett. Az 1714-iki béke értelmében a luxemburgi birtokot is visszakapta, de csak mint francia hűbért. Lajos György után 1761. öcscse, György Ágost következett. Vele 1771 okt. 21-én kihalt a baden-badeni ág, mely 256 évig virágzott; tartományai pedig a még ma is virágzó baden-durlachi ág birtokába mentek át.
II. A baden durlachi ág. Ez ág alapítója I. Kristóf fentebb említett harmadik fia, Ernő volt. Ez bátyja, I. Fülöp halála után az alsó őrgrófságot, Baden-Durlachot kapta, melyet akkor Baden-Pforzheimnak neveztek. Ernő elnyomta a parasztlázadást és titkon elősegítette a reformációt. Utána 1553-ban legifjabb fia, II. Károly következett, ki 1555-ben nyiltan áttért a protestáns hitre, egyuttal pedig felvette a baden-durlachi címet. Utána 1557. kiskoru fiai: Frigyes Ernő, Jakab és Frigyes György következtek kik közül az utóbbi, testvérei halála után, az egész baden-dürlachi őrgrófságot egyesítette jogara alatt és egy ideig a baden-badeni felső grófságot is birta. 1622 ápr. 20-án legidősebb fia, V. Frigyes javára leköszönt, ki azonnal kormányra lépte után semlegesnek nyilvánította országát. Ő maga pedig a Pfalzon át Heilbronn ellen nyomult, ahol a bádeni sereg és Tilly között 1622 máj. 7-én Wimpffen mellett ütközet fejlődött, melyben az előbbi teljes vereséget szenvedett. A népmonda szerint Frigyes György csakis 400 pforzheimi polgár hős önfeláldozása által menekült meg akkor a fogságtól. Baden az ő lemondása dacára is keserüen meglakolt: Tilly katonái tűzzel-vassal elpusztították, V. Frigyesnek pedig külföldön kellett bujdosnia. 1631. mint megváltót fogadta Gusztáv Adolf svéd királyt, kinek pártjára állott; visszatért országába és az előbb elszakított Baden-Badent ismét egyesítette Baden-Durlachchal. De a nördlingeni csata után (1634) egész B. ismét Baden-Badenhez került, Frigyes pedig kénytelen volt Strassburgba menekülni. Csak a vesztfáliai békekötés után (1648) kapta vissza Baden-Durlachot és most mindent elkövetett, hogy az elpusztított ország sebeit orvosolja. Megh. 1659. Egyetlen fia és utódja, IV. Frigyes, ki a svédek szolgálatában kitünő hadvezérének bizonyult, derék uralkodónak is bevált. Utána következett 1677-ben legidősebb fia, VII. Frigyes Magnus, kinek uralkodása alatt megkezdődtek a francia rablóhadjáratok. A ryswicki béke megkötése idején (1697) az ország lakossága már egy negyedére szállt alá jóléte meg volt semmisítve és midőn az őrgróf Báselből, ahová menekült volt, Durlachba visszatért, nem talált egyetlen kastélyt sem, melyben lakhatott volna. A spanyol örökösödési háboru uj viszontagságokat hozott az országra. Az őrgróf kénytelen volt másodszor is Báselbe menekülni, hol 1709. meghalt. Fia és utódja, III. Károly Vilmos alapította Karlsruhet, hova 1724. a kormány székhelyét is áttette. Midőn Franciaország a lengyel királyválasztás miatt 1833. Németországnak megint háborut izent, B. ismét sokat szenvedett a franciáktól, kik elől III. Károly Vilmos ismét Báselbe menekült, hol 1738. meghalt. Utána unokája, Károly Frigyes, az 1732. elhalt Frigyes trónörökös 10 éves fia következett. Ez egyike volt a legnemesebb és legfelvilágosodottabb német fejedelmeknek: elpusztult és eladósódott országát uj jólétre emelte és felkarolta a tudományt és művészetet. 1771-ben Ágost György őrgróf után Baden-Badent örökölte; csak Ortenau és a cseh birtokok szálltak megint mint megürült hűbérek Ausztriára. Baden akkori területe körülbelül 3500 km2 volt, a lakosság száma pedig 190000.
Baden nagyhercegség alapitása.
Károly Frigyes még a francia forradalom kitörését is megélte és országa nemsokára ismét színhelye lett a francia és német birodalmi hadak versengésének. 1796. Moreau átkelt Kehlnél a Rajnán és megszállta Karlsruhet, minek következteben Károly Frigyes Moreauval Stuttgartban fegyverszünetet kötött (1796 jul. 25.), melyet aug. 25. a párisi béke követett. E békekötés következtében elvesztette , Rajna balpartján levő birtokait és Kehl várát. mely veszteségért azonban az 1801. évi lunevillei békekötés és az 1803. jul. 3-iki birodalmi végleges béke bőven kárpótolta. Rokona, Sándor cár közbenjárása következtében nemcsak Kehlt kapta vissza hanem a konstanzi, baseli, strassburgi püspökök és több apátságnak birtokát kapta kárpótlásul. Azonfelül Baden fejedelme a választófejedelmi méltóságot nyerte. Károly Frigyes megnagyobbodott országát három tartományra osztotta: a badeni őrgrófságra, a badeni Pfalz-grófságra és a felső bercegségre, melyeknek területe együttvéve 7 200 km2 -re tehető, míg lakosainak száma 495000-re rugott. 1805. a választófejedelem kénytelenségből Napoleon császárral szövetkezett és hadai a bajor és württembergi csapatokkal együtt Ausztriába törtek jutalmul a császár Badent a pozsonyi békekötés után megint megnagyobbította. Ekkor került a Breisgau, Ortenau és Konstanz városa Badenhez, mely alkalommal a választófejedelem a zähringeni hercegi címet ismét felvette. 1806 május 5-én az ország korlátlan uralkodójának nyilvánította magát és eltörülte a Breisgau rendi alkotmányát mely Badenben különben már régebben véget ért volt. 1806 jul. 12-én csatlakozott a rajnai szövetséghez, s arra kötelezte magát, hogy Napoleont 6000-nyi sereggel támogatni fogja. Egyuttal nőül vette Napoleon fogadott leányát, Stefániát. Jutalmul számos birodalmi grófság és lovagbirtok feletti területi fenhatóságot kapta, úgy hogy Baden területe felszaporodott 5500 km2-re, s Napoleon engedelmével országa nagyhercegséggé lett. Az uj nagyherceg országát melynek 900000 lakója volt, három tartományra s nemsokára tiz kerületre osztotta. Károly Frigyes 65 évi uralkodás után, 1811. jun. 10-én meghalt. Utódja, Károly Lajos Frigyes unokája kedvezőtlen viszonyok között vette át az uralmat. Midőn 1813-ban a lipcsei csata után a rajnai szövetség magától felbomlott, a nagyherceg is csatlakozott a Napoleon elleni szövetséghez és 1815-ben a bécsi kongresszuson a német szövetséghez minek következtében á bécsi kongresszus a nagy hercegség birtokát és feloszthatatlanságát biztosította és elismerte.
A trónörökösödés rendjének szabályozása. Az alkotmány kivívása. A bécsi kongresszuson Lajos Frigyes ellenezte a népeknek adandó alkotmányt. De a viszonyok utolag úgy alakultak hogy a nagyherceg maga tartotta szükségesnek, hogy alkotmánynyal kedveskedjék népének. Ez a bajor örökösödési kérdés megoldásával függött össze. Károly nagyherceg második nejétől Stefániától született fiai csecsemő korukban egymásután elhaltak. Ez sokféle mende-mondára adott ürügyet; azt mesélték hogy az egyik herceget kitették és hogy ez a herceg nem más mint Hauser Gáspár (l. o.). Károly Frigyesnek első házasságából született fiai után sem maradt törvényes örökös. Ily formán az örökösödésre Károly Frigyesnek második nejétől, Geyersberg Luiza barónőtől született fiainak, a hochbergi grófoknak nyilt kilátása akiket Károly nagyherceg 1817 okt. 4. kelt elhatározással őrgrófokká nevezett ki, s elismerte törvényes utodainak. E határozat ellen Bajorország nemcsak óvást emelt, hanem a birodalmi gyülésen és a bécsi udvarnál megmozdított minden követ, hogy a hatalmakat a maga részére megnyerje. Berstedt badeni miniszter az aacheni kongresszus alkalmával (1818) az orosz császárt egészen megnyerte Baden részére, és amennyiben mind Ausztria; mind pedig Poroszország ellenezte Bajorország nagyobbodását, a kongresszus Bajorországot Steinfels kerület átengedése és 2 millió forint kárpótlás fejében igényeiről való lemondásra kényszerítette. Oroszország, Ausztria, Anglia és Poroszország 1819 jul. 10. külön szerződésben garantirozta Baden egész területét, a hochbergi grófok örökösödési igényeit pedig ünnepélyesen elfogadta.
Még a versengés folyamában történt, hogy Károly nagyherceg családjának megszilárdítása és a lakosság menyerése céljából 1818 aug. 22. rendi alkotmánnyal örvendeztette meg Baden országot. Ez alkotmány értelmében a törvényhozó hatalmat a főherceg csak a két kamarával való egyetértésben gyakorolhatja; a rendek beleegyezése nélkül adót nem szedhetett, adósságot nem csinálhatott; kimondatott a törvény előtti egyenlőség, az alkotmány első fejezete pedig a Baden ország területének oszthatatlanságát szentesítette. Károly nagyherceg ezek után 1819 febr. 1-ére hivta össze a rendeket, de még e határnap előtt 1818 dec. 8. korai halállal kimult. Követte őt nagybátyjának Károly Frigyesnek első házasságából született fla, Lajos Ágost Vilmos, ki az országot hat kerületre osztotta fel és fentebb nevezett külső hatalmakkal az említett szerződést megkötötte.
Az 1819-48. korszakot belügyi küzdelmek, a liberális ellenzék s a konzervativ kormány harcai töltötték be. A párisi forradalom kitörésének híre 1848. febr. végén Badenbe is elhatott. A hatás, melyet az országra gyakorolt, leirhatatlan. Eközben Frankfurtban megnyilt az u. n. előparlament, amelytől a badeni radikálisok igen sokat vártak. Midőn azonban e testület mindjárt az első ülések egyikén egyszerüen mellőzte Struvenak azt az indítványát, hogy Németországban a monarkia eltöröltessék, a badeni kormány pedig Ficklert lázító beszédjei miatt letartóztatta: a radikálisok nyiltan kitűzték a köztársaság zászlaját. A kormány erre mozgósította a 8-ik német hadtestet; a radikális képviselők közül Hecker és Struve pedig kiáltványt bocsátottak ki, melyben az összes fegyverképes lakosságot felhivták, hogy ápr. 14. fegyveresen és 6 napra való élelemmel ellátva jelenjenek meg Donaueschingenben. E kiáltvány eredménye azonban nem felelt meg a várakozásnak, mert a köztársasági csapatok vereséget szenvedtek. De a kudarc nem lohasztotta le a republikánusok reményeit. Ezentúl a sajtóban és a klubokban annál hangosabban nyilatkoztak. A frankfurti parlamentbe történt választások eredménye igazolni látszott a reményeiket. A B. által Frankfurtba küldött 19 képviselő közt 12 köztársasági volt. Rövid idő alatt minden készen volt egy ujabb felkelésre, mely a máj. 11. Rastadtban kitört katonai lázadás és az offenburgi népgyülés forradalmi határozatai következtében csakugyan ki is ütött. Karlsruheban egész terjedelmében felfogták a veszély nagyságát. 1849 máj. 13. reggel a kormány a katonaságot és a polgári őrséget megeskettette az alkotmányra, de a katonaság nagyobb része ugyanaz nap este fellázadt, mire a nagyherceg családjával együtt Germersheimba s innen Lauterburgba, Elszászba menekült. A fejedelem menekülése annyira leverőleg hatott a polgárság nagy részére, hogy a Rastadtban székelő országos bizottságra ruházta a közrend fentartását. E felhivás következteben az országos bizottság Brentano elnöklete alatt május 14. önkéntes csapatok kiséretében Karlsruheba tette át székhelyét és a szintén elmenekült miniszterium helyett kezébe vette a kormány teendőit. Az állampénztárban körülbelül 2 1/2 millio forintot talált. Az országos bizottság végrehajtó bizottságot választott kebeléből, mely a menekült minisztereket letette, a kamarákat feloszlatta, junius 10-ére alkotmányozó gyülést hivott egybe és az első korosztaáy mozgósítását s valamennyi község felfegyverezését rendelte el. Az ország egyes részében a bizottság által kiküldött ügynökök mindent elkövettek, hogy a forradalom a szomszéd országokra is kiterjedjen. Mialatt a badeni országos bizottság és a Pfalz forradalmi kormánya Párisba követséget menesztett segítségért és a junius 10-én egybegyült alkotmányozó gyülés a Brentano- és Struv-epárt vitatkozásainak volt szinhelye, a megfutott miniszterium és a nagyherceg Poroszországhoz fordult segítségért. Poroszország két irányban útnak indította csapatait Baden felé. A porosz régens személyesen vette át a főparancsnokságot. Azonfelül egy birodalmi hadtest is megindult a hesseni határon Peucker tábornok vezérlete alatt.
A radikálisok mindazonáltal nem estek kétségbe és noha külföldi segélyre nem számíthattak, mégis elhatározták, hogy támadólag lépnek fel, még pedig első sorban Hessen ellen, melyről még mindig remélték, hogy fellázíthatják. Máj. 30. a badeni hadcsapatok átlépték a hesseni határt és Heppenheim felé nyomultak, de visszaverettek. És ezzel megfordult a kocka. Mind a három ellenséges hadosztály megszállta a Pfalzot, betört azután Badenba és visszaszorította a felkelőket. Az országos bizottság helyébe lépett ídeiglenes kormány zavarában a lengyel Mieroslawskira bizta a fővezérletet. Mieroslawski bekeríttetésétől tartván, Hirschfeld hadtestének megtámadására határozta el magát. Jun. 20. a felkelők teljesen megverettek és vad futásban kerestek menekülést. Jun. 25-én délután a poroszok bevonultak Karlsruheba; a szétvert felkelő hadsereg a Murg-vonal mögé huzódott. Az ideiglenes kormány és az alkotmányozó gyülés szélső elemei Offenburgba s onnan Freiburgba menekültek. Miután Peucker a Neckarhadtesttel a Murg völgyébe nyomult, Mieroslawski belátta a további ellentállás sikertelenségét és lemondott a fővezérségről. A poroszok pedig Gröben tábornok vezérlete alatt Rastadtot zárták körül, mely erösség 3 heti ostrom után jul. 23-án feltétlenül megadta magát, mire a győztes poroszok bevonultak a város falai közé és a 4500 foglyul esett felkelőt azonnal a rögtönitélő biróság elé állították.
Következett immár a megtorlás órája. A kivégeztetések egymást érték, és a felkelés vezéreinek nagyobb része elvérzett. A rögtönítélő biróságok csak 1849 okt. 27. szüntették be működésüket. A nagyherceg mindaddig országán kivül maradt, mignem a rögtönítélő biróságok bevégezték működésüket. Csak 1849 aug. 18. tért vissza Badenbe, mely napon porosz szuronyok közt tartá bevonulását Karlsruheba. Lipót nagyherceg még viszszatérése előtt nevezett ki uj miniszterimnot. Az 1850. márc. 6. egybehivott kamarának majdnem csupa kormánypárti képviselő tagja volt; a megtizedelt demokrata és a megfélemlített szabadelvü párt nem is mert részt venni a választásokban. Lipót nagyherceg 1852 ápril 24. meghalt. Utóda, másodszülött fia: Frigyes Vilmos Lajos, ki a kormányra képtelen bátyja, Lajos trónörökös helyett mint kormányzó foglalta el a trónt, eljegyezte Mária Luiza Erzsébetet, Vilmos porosz régens (a későbbi német császár) leányát, és szept. 20. nőül is vette. Az 1866. és 1871. események bebizonyították, hogy Baden politikai jelentősége e házasság által tetemesen növekedett.
A schleswig-holsteini kérdés lefolyása Badent Poroszország elleneinek táborába hajtotta. A közhangulat e fordulatának Roggenbach külügyminiszter 1865. okt. 19. áldozatul esett, helyét az Ausztriához szitó Edelsheim foglalta el, ki a demokrata, ultramontán és az u. n. «nagy német» pártok támogatásával arra törekedett, hogy a schleswig-holsteini kérdés megoldása a középállamokra bizassék, amit Ausztria is sürgetett, nehogy e kérdés Bismarck kezében hatalmi eszközzé váljék. Ez a politika szerencsétlenül ütött ki. A szenvedett vereség után az uj miniszterelnök első tette az volt, hogy kilépett a régi német szövetségből és Poroszországgal aug. 17. békét kötött. Vilmos király enyhe föltételeket szabott sógorának, Baden területét nem csonkította és beérte a 6 millió forintban megállapított hadisarccal. Azonfelül Baden titkos szerződésben véd és dacszövetséget kötött Poroszországgal. S valóban, midőn az 1870-iki német-francia háboru kitört, B. áz északnémet szövetséget teljes erejével támogatta. Maga a nagyherceg is úgy nyilatkozott, hogy a nemzeti egység eszményképének megvalósítása lesz ezentúl főcélja.
A nagyherceg és kormánya már az első diadalok hatása alatt késznek nyilatkozott, hogy belép az északnémet szövetségbe. Bismarck felszólítására Jolly és Freydorf tehát 1870. okt. havában Versaillesbe utazott és itt közösen megállapították a belépés módozatait. Nov. 15. aláirták az északnémet szövetség és Baden közötti szövetséget, nov. 2-5. pedig Baden nevében Poroszországgal külön katonai egyezményt kötöttek. E szerződések értelmében B. az északnémet szövetségbe lépett, melynek alkotmányát egyetlenegy pont kivételével elismerte, B. tudni illik fentartotta magának azt a jogot, hogy a szeszes italok és a sör fogyasztási adóját a jövőre nézve is függetlenül állapíthassa meg. A katonai szerződés értelmében a B-i hadsereg elveszítette önálló jellegét és mindenben közvetlen része lett a porosz hadseregnek olyformán, hogy a porosz király lett Badennek legfőbb hadura; Rastadt vára fölött is ezentul ő rendelkezett s a B.-i kamarák által a badeni hadsereg föntartására megszavazott összegek mirefordítása is Poroszország jogai közé tartozott. 1871 jul. 1. e szerződést végre is hajtották: a bádeni hadsereg felvette a 14. porosz hadtest nevét és részint Badenben, részint Elzászban helyeztetett el.
Ezek után a Jolly-miniszterium a két szerződést elfogadás végett (1870 dec. 13.) a kamarák elé terjesztette s a kamarák nem tagadták meg hozzájárulásukat. 1871 jul. 1. feloszlatták a badeni külügyminiszteriumot, dec. 17. pedig a hadügyi miniszteriumot; a külföldi követségek okt. 24. oszoltak fel. Az 1871 márc. 3. megejtett német birodalomgyülési választásoknál a szabadelvü párt 12, a klerikálls párt ellenben, mely az uj érával nem: volt megelégedve, 2 kerületben győzött B.-ben; a demokrata párt teljesen megbukott. Az ország e szerint a kormánynak szabadelvü és nemzeti politikáját határozottan helybenhagyta. Az 1871 nov. 21. megnyilt országgyülés pénzügyi kérdésekkel bajlódott első sorban; kitiltotta továbbá a szerzetesrendü papokat az elemi iskolákból s eltiltotta a missziók tartását. Eckhard képviselő sürgetésére Jolly miniszterelnök kijelentette, hogy az alakuló félben levő ókatolikus egyház elé nem szándékozik akadályt gördíteni: e kijelentes következtében az ókatolikusok 1873 febr. 28. Konstanzban megtartották első istentiszletüteket. Az 1873 okt. 22. és 23. megejtett választásokból 50 szabadelvü, 10 klerikális és 3 néppárti képviselő jutott a kamarába, mely nov. 20. megnyilt. Az 1875 okt. 15. megejtett országgyülési pótválasztások alkalmával 22 szabadelvü, 6 klerikális és 2 demokrata nyert helyet a második kamarában. Az ultramontán párti képviselők száma 10-ről 13-ra emelkedett. Az országgyülés megnyitásában (1876 febr. 21.), mint az első kamarának állandó tagja résztvett Frigyes herceg a nagykorúnak nyilvánított trónörökös is. A Jolly-miniszterium pedig a klerikális párt heves ellenzése dacára azt indítványozta, hogy 153 községben a fennálló felekezeti iskolák közös, felekezet nélküli iskolákká alakíttassanak át, anélkül azonban, hogy a felekezeti hittani oktatás csorbát szenvedjen. A nagyherceg azonban Jolly miniszterelnököt szept. 21. elbocsátotta: erre az egész miniszterium beadta lemondását. Az uj miniszterium megalakításával Turban bízatott meg (szept. 24.), ki az elnökségen kivül a kereskedelmi tárcát is megtartotta. A simulékony Turban minisztersége alatt is egyre folytak a szabadelvü és klerikális párt küzdelmei. A nemzeti liberális párt a Turban vezetése alatt végbement 1890. évi birodalmi és 1891. évi országgyülési választások alkalmával vereséget szenvedett. Az előbbi választásokban egyetlen egy nemzeti liberális párti sem jutott többségre és Baden 8 centrumpárti katolikus, 3 konzervativ, 1 német szabadelvü, 1 néppárti és 1 szociáldemokrata képviselő által volt képviselve a birodalmi tanácsban. Az utóbbi választások eredmény ének megfelelően pedig a második kamarában most (1891 végén) 32 nemzeti szabadelvü, 21 centrumpárti klerikális, 2 konzervativ. 6 demokrata és 2 szociáldemokrata képviselő foglal helyet. A szélső irányu pártok a közel jövőben valószinüleg még szaporodni is fognak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
