Bács-Bodrog | A Pallas nagy lexikona

Bács-Bodrog vármegye.

BÁCS- BODROG VÁRMEGYE

A Duna-Tisza közének, hazánk régi Dunán inneni kerületének egyik megyéje, mely Ny-on és D-en a Dunától, K-en a Tiszától határolva, Baranya-, Pest-Pilis-Solt-Kiskun-, Csongrád-, Torontál-, Szerém- és Verőcemegyék közt, nagy négyszög alak jában elterűl. Térfogata 11 079,41 km2. Határai csak É-on nem természetesek. Földje egész kiterjedésében lapályos, hegysége nincs; a lapályból azonban, melynek tengerfeletti magassága a Duna és Tisza mentén 77-93 m., a megye É-i felét elfoglaló tágas fensík emelkedik ki, mely déli részében 108-113 m. magas, é. felé észrevétlenül 140-150 méterig emelkedik. Ezen, Telecskának (telecskai dombok) nevezett fensík meredek párkánynyal emelkedik a lapályból, szélei Bajától Stanisicsig és Szivácig, innen a Ferenc-csatorna mentén majdnem a Tiszáig húzódnak, megjelölvén a határt, ameddig egykor a Duna és a Tisza árjai kalandoztak. E fensík lapos hátán ÉNy DK-i irányban számtalan dombsor s bucka húzódik, helyenként pedig (mint Ó-Moravica, Topolya, Csantavér mellett) a Bácsér ágai mélyednek belé, melyek Szenttamás alatt a Ferenc-csatornába ömlenek. B.-nek a Ferenc-csatornától délre eső része sík; de a Duna és Tisza összeömlésének szögletében a 15 km. hosszú s 6 km. széles titeli fensík a 77-80 m. magasságú lapályból igen meredek széleivel 129 m.-ig emelkedik ki, mint a péterváradi hegyeknek a Duna árja által elvágott szigete. A Telecska vízben nagyon szegény; jelentékenyebb tava a Palicsi tó; annál vízdúsabb a mélyebb lapály. A Duna és a Tisza számtalan kanyargásával s ágával elmocsarasította a partvidék nagy részét; részint lecsapolásra, de főleg a közlekedés előmozdítására 1802-ben Monostorszegtől Tisza-Földvárig a 108 km. hosszú Ferenc-csatorna (l. o.) épült, mely a közép Bácskának soká egyetlen közlekedő eszköze volt; ezt 1856-ben Bezdánig hosszabbították meg, a hetvenes években a baja-bezdáni tápcsatorna, a Kis-Sztapárról Újvidékre vezető Ferenc József öntöző és hajózási csatorna s a még mindig nagy kiterjedésű belvizek levezetésére az időközben hatóságilag alakított belvizlecsapoló társulatok által számos kisebb csatorna s védmű épült; ez által termékenynyé váltak oly területek, ahol azelőtt mindig vizenyős rét vagy nádas volt. A Duna és Tisza mentén ármentesített, nehány még nem szabályozott belső területen ugyan még terjedelmes belvizes terület van, de az a folyton haladó szabályozási munkák által napról-napra fogy. Nevezetesebb vizerei: a Mosztonga, Kigyós, Bácsér, Csikér és Jegricska. A Duna és Tisza mentén emelkedő gátak őrzési beruházásokkal épültek és ma a bácsi tiszai, a titeli Tisza-dunai, a bezdáni, apatini, apatin-pásztói és a Gombos-vojszkai ármentesítő társulatok, a közbeeső részek pedig hatósági felügyelettel a községek és birtokosok által gondoztatnak.

Bács-Bodrog vármegye címere.

Éghajlata

az Alföld excessziv égaljának jellemvonásait tünteti fel; az évi közepes hőmérséklet Baján 11,3° , Újvidéken és Zomborban 11,5° C.; a juliusé 22,5, illetve 22,9, a januáré - 0,4 és -0,9°C. közt ingadozik; a hőmérséklet abszolut szélsőségei 35,0 és -19° C. A csapadék évi menynyisége a Telecskán és vidékén 573-672 mm., a déli Bácskában, különösen Apatin vidékén és a szerémmegyei határon a Fruskagora hegység közelléte folytán jóval több (753 mm.). Asványos kincse B.-nek nincsen; egyetlen fürdője a palicsi nátrontó (l. azt).

Földje

általában véve igen termékeny; csupán a Baja, Jankovác és Szabadka közti része homokos, lejebb e homok vegyül a Telecska felső rétegét képező sárga márgás, laza agyaggal s löszszel, B. déli része pedig kimeríthetetlen termékenységű fekete televényföld. B. összes termő területe 974,195 hektár; ebből szántóföld 731,084 ha., kert 6035 ha., rét és kaszáló 41,834 ha., legelő 117,804 ha., nádas 11,560 ha., szőllő 12,868 ha. és erdő 51,695 ha. B. tehát túlnyomóan földművelő megye s joggai nevezték hazánk tárházának. A gabona főcikke a híres, 80-81 kilós, piros acélos bácskai búza; 1890-ben 249,482 hektáron nem kevesebb mint 4.785,160 hektoliter búza termett; azonkívül learattatott rozs 8180 hektár, árpa 36,476 ha., zab 120,734 ha. (termett 2.767,831 hektoliter), hüvelyes vetemény 1852 ha., kukorica 161,351 ha. (termett 3.388,800 hektoliter), burgonya 10,465 ha. (termett 853,413 hektoliter), cukorrépa 213 ha. (termett 31,450 métermázsa), 284 ha. dohány (termett 4446 métermázsa), kender 10,050 ha. (termett 106,459 hektoliter mag és 108,704 métermázsa fonál, hires az apatini, általában a Duna és a csatornák mentében termesztett kender); hasonlóképen tetemes a termelt takarmány és széna. Termel még komlót is mintegy 25 hektárt. Puszta-Péklán, gróf Chottek futtaki uradalmán és a Ferenc-csatorna ujverbászi telepén terjedelmes rizsültetvények vannak. A szőllőművelés eredményezett (1890) 174,066 hektőliter mustőt 31,610 hektoliter fehér, 47,094 hektoliter vörös és 109,574 hektoliter siller bort; jelesebb bora azonban B.-nek nincsen. Bortermelése a filloxera pusztítása következtében ugyan nagyon megcsappant, de újabban a megye északi részén lévő immunis homokterületen a gazdasági egylet buzditására az új szőllők telepítése örvendetes lendületet nyert. A gyümölcstermelés is jelentékeny; hires az újvidéki és szabadkai szercsika-alma és sárga barack, a bajai pogácsa- és a jankováci jeges alma. Az erdők leginkább a Duna mentén húzódnak el; nagyobbik felök (29,628 ha.) bükkös, a többi tölgyes s vegyes erdő.

Állattenyésztés

A földművelés mellett jelentékeny az állattenyésztés. 1890. volt a vmegyében 143,643 db magyar fajtájú és 4804 más fajtájú szarvasmarha, 36 bivaly, 149,939 ló, 1600 szamár és öszvér, 160,996 sertés, 294,590 juh és birka, és 212 kecske. Régebben az állattenyésztés volt a gazdálkodás főága; a terület legnagyobb része legelő, erdő s mocsár volt, melyek környékén százezrével legeltek a lovak, marhák, juhok és sertések; az úrbér megszüntetése, a közlegelők felosztása s a tagosítás megkezdése korlátolta a marhatartást; a marha most már nagyrészt istállón nevelkedik, de az állattenyésztés még ma is jelentekeny jövedelmi forrás. Csak a szarvasmarhaállományban magában ma is 10 millió forintnál nagyobb érték fekszik, de legnagyobb fontosságú a lótenyésztés, mely nemcsak régi jó hirnevét tartotta fenn, hanem minőségben is folyton javul. A lovak nemesítéséré a gazdasági egylet lótenyésztési bizottsága nagy gondot fordít s a bácskai lovak egész Európában elhiresedték; a sokácoké aprók s kitartók; Almáson Siskovics Tamás uradalmában, úgy a futtaki és kisszállási uradalmakban is arab ménesek vannak. A megye lóállománya 17 1/2 millió forint értéket képvisel. A futtaki és kisszállási uradalmak minta gazdaságokul vannak berendezve.

Lakói

B. lakóinak száma (1891) 716,488 lélek, 1 km2-re tehát 64 lélek esik. 1881-ben 638,063 lakosa lévén, a 10 évi szaporodás 78,262 lélek, vagyis 12,3 %. Nemzetiség szerint van (1891) 288,521 (49,3%) magyar, 189, 051 (26,4 %) német, 29,025 (4,1%) tót 9063 (1,3%) rutén, 1253 horvát s 197,104 (27,6%) szerb; hitfelekezetek szerint 461, 027 róm. kat., 9983 gör. kat., 131,303 gör. kel., 64,810 ág. evang., 27,934 helv. és 19,115 izraelita. B. népességében hazánknak majdnem minden nemzetisége és vallása van képviselve, de a sokféle nép tarka vegyülékben lakik egymás közt. A magyarság, mely 1881 óta 42,759 lélekkel, vagyis 17,4 %-kal szaporodott, csak B. keleti és északi részében tömörül, nyugaton erősen keverve van, délen igen csekély; a németség a megye nyugati részében, a szerbek Zombor körül és B. DK-i szögletében laknak legtömegesebben; a tótok Bács és Újvidék közt, a rutének Titel és Józseffalva körül élnek; az egyes nemzetiségek azonban anynyira egymás közé vannak ékelve, hogy némely vidéken majdnem minden faluban más-más nyelvü és vallásu nép lakik. A nemzetiségek azonban jól megférnek és békésen élnek egymás mellett; a lakók általában több nyelvet értenek, a szerbek legjobban különítik el magukat szokásaikban. A jólét B.-ben általában véve nagy. A lakosság főfoglalkozása az őstermelés (l. fent); kereskedelem és ipar csak újabban fejlődött, amióta B. is a vasúti hálózatba bevonatott. 1880 óta jelentékenyen fejlődött B. selyemtermelése; (1891) 126 helyen 20,962 csalad 346, 457 kg. selyem gubót termelt, mely 437,073 frtért váltatott be; a termelés legnagyobb az apatini, zombori, palánkai, újvidéki kulai és zsablyai járásban, a községek közül Zomborban, Petrovácon és Zsablyán (egyenként több mint 5000 kg.); 11 helyen van selyemgubó-beváltó állomás, Zomborban, Német-Palánkán és -Becsén selyemgubó raktár létesült. A kereskedelem főhelyei Szabadka, Újvidék, Zombor és Baja; a gabonaforgalom Bajnokon, Szivac, Verbék, Zenta és Zomborban a legnagyobb. Bajának, Kulának, Szent-Tamásnak, Topolyának lóvásárai jelentekenyek; a sertéskereskedés széke Új-Verbász és Baja; a malomipar az egész vmegyében nagy fejlődésben van, legfejlettebb azonban Ujvidéken, Kisszálláson, Palánkán, Zomborban, Baján, Zentán és a Ferenc-csatornai műmalmokban; vizi malmok a Dunán, különösen Apatinnál nagy számmal vannak; a téglagyártás Apatinban, a szövőipar Petrovácon, a kézműipar Baján fejlődött nagyra. Újvidéken nagy selyemgyár, Ó-Palánkán és Ó-Futakon kendergyár van, ezenkivül rizshántoló malom, Ó-Becsén keményítőgyár, több fűrészmalom és teglagyár. Az ipar s a forgalom fejlődését B. vasúti hálózata teremtette meg; B.-t ma minden irányban szelik vasutak, melyek Szabadkából sugárszerűleg 6 irányban indulnak ki. A közlekedés fővonala a budapest-zimonyi vasút, mely B.-t éról D. felé egész hosszában szeli; a szeged-zombor-dáljai vonal Szabadkánál metszi e vonalat s innen indul ki az ó-becsei s a bajai vonal is; utóbbinak meghosszabbítása Bátaszékig (a Duna áthidalásával) a Dunántúl felé fog új forgalmi vonalat nyitni. B. összes vasúti vonalainak hoszsza ma 390 km. A hajózás a Dunán és Tiszán, úgyszintén a Ferenc-csatornán jelentékeny; utóbbi főleg a gabonaszállítás tekintetében fontos. B.-ben állami közút nincs, megyei útjai számosak ugyan, de kő hiányában nagyobbrészt földutak. Kiépített megyei útja 215,6 km., kiépítetlen 782,7 km. B. közgazdasági viszonyainak emelésére számos pénz- és hitelintezet alakult (van a megyében 8 bank, 32 takarékpénztár és 70 szövetkezet.

A közművelődés nem áll jó lábon; habár (1890) 135,369 tanköteles gyermeke közül csak 22,635 (17,5%) nem jár iskolába, mégis a 7 éven felüli lakosok közül nem kevesebb mint (1881) 236,792 lélek (48,5%, a nők közül éppen 55,2%) nem tud sem írni, sem olvasni; legszorgalmasabban iskoláztatják gyermekeiket a németek, leghanyagabbul a sokácok és szerbek; az utóbbi években azonban e téren is nagy volt a haladás; 1870-ben 489 tanterem és 468 tanító volt, most pusztán az iskolák száma 472 s ezekben 1019 tanító működik; a megyében nincs község iskola nélkül, de van 76 puszta, melynek iskolája van; az iskolák közt van 5 felsőbb népiskola. Van továbbá 24 községben 41 kisdedóvó, (1889) 6644 növendékkel. Az iparos-oktatást 18 iparostanulói tanfolyam közvetíti; középiskolák vannak Zomborban (állami főgimnázium), Újvidéken (kir. főgimnázium és gör. kel. főgiznázium), Szabadkán (községi főgimnázium), Új-Verbászon és Zentán (községi algimnázium), Baján (kat. főgimnázium); tanítóképző intézetek Baján (állami), tanítónő-képző intézetek Szabadkán (állami) és Zomborban (vegyes, gör. kel); van továbbá 13 polgári iskola és Adán földmívelési iskola, Zomborban városi kereskedelmi iskola, továbbá 18 ipariskola, 4 alsófoku és 2 középkereskedelmi iskola. Az iskolák fentartására évenkint 786,645 frtot költenek.

Közigazgatás. B. 13 járásra oszlik, azonkivül 1 rendezett tanácsú város (Zenta), 1 törvényhatósági joggal felruházott város (Baja) és 3 szab. kir. város (Szabadka, Újvidék, Zombor) fekszik területén, ú. m.:

A községek általában véve igen népesek; 1000 lakoson alóli község csak 3 van, 10,000-nél több lakosa (a városokon kivül) 6 községnek van, 5-10,000 lakosa nem kevesebb mint 33-nak. A megye 11 képviselőt küld az országházba; azonkivül Szabadka kettőt, Zombor egyet, Újvidék egyet, Baja egyet és Zenta egyet. Székhelye Zombor. Egyházi tekintetben az egész megye a kalocsai egyházmegyéhez tartozik s a róm. kat. egyháza a zágrábi egyháztartomány alá tartozó kőrösi püspökséghez van beosztva; görög kel. egyház 63 van s ezek az Újvidéken székelő bácsi püspökséghez tartoznak. Az ágostai evangelikusok 28 egyháza a bányai, a reformátusok 13 egyháza a dunamelléki egyházkerülethez van beosztva; izraelita anyakönyvi hivatal 19 van a megyében. Törvénykezési szempontból az egész megye a szegedi kir. itélőtábla kerületéhez tartozik; van 3 kir. törvényszéke és 14 kir. járásbirósága, és pedig a szabadkai törvényszék alá a szabadkai, bács-almási, bajai, topolyai és zentai; az újvidéki törvényszék alá az újvidéki, józseffalvai (zsoblyai), ó-becsei, palánkai és titeli; végül a zombori törvényszék alá a zombori, apatini, hódsági és kulai járásbiróságok tartoznak, amelyek (a szabadkai, kácsalmási, topolyai, újvidéki, józseffalvai, zombori és apatini kivételével) telekkönyvi ügyekben is mind birói hatáskörrel vannak felruházva. Az egész megye a szegedi kir. főügyészséghez, a fehértemplomi bányabirósághoz, a budapesti sajtóbirósághoz, s a szegedi pénzügyi birósághoz és a szegedi közjegyzői kamarához van beosztva: kir. közjegyzői székhelyek Szabadkán, Bács-Almáson, Baján, Zentán, Újvidéken, Ó-Becsén, Palánkán, Titelen, Zomboron, Apatinban, Hódságon és Kulán vannak. A megyére illetékes ügyvédi kamara Szabadkán székel. Hadügyi szempontból B. a budapesti hadtestparancsnokság területéhez tartozik; hadkiegészítő parancsnokságok Újvidéken (a 6-ik), Zomborban (a 23-ik) és Szabadkán (a 86-ik) székelnek; a honvédség tekintetében a megye tiszamenti része a szegedi 5-ik, többi része a szabadkai 6-ik gyalogezredhez tartozik, melyeknek kerületi parancsnoksága Szegeden székel; a 4-ik honvédzászlóalj székhelye Szegeden, Szabadkán, Zomborban és Újvidéken van; ugyan e helyeken van széke a 94., 17., 18. és 19-ik népfelkelési járásnak, melyek a 94., 17., 18. és 19. számú I. osztályú, valamint a 112-115. sz. II. oszt. népfelkelési zászlóaljat alakítják. Baja egyúttal honvédhuszár-osztály állomáshelye. Az állandó vegyes felülvizsgáló bizottság részint Szegeden, részint Péterváradon van. A csendőrségi szárnyparancsnokság Zomborban, szakaszparancsnokság ugyanott, Újvidéken és Szabadkán vannak; valamennyi a szegedi kerületi parancsnokság alá van rendelve. B.-nek van egyedül az országban szervezett és kitünően beváló községi rendőrsége. Pénzügyi tekintetben az egész megye a zombori pénzügyigazgatóság területét képezi; van 8 adóhivatala (Baja, Kula, Ó-Becse, Palánka, Szabadka, Újvidék, Zenta és Zombor) és 4 pénzügyőrsége (Zombor, Baja, Szabadka, Újvidék); Újvidéken fővámhivatal van. Ipari és kereskedelmi szempontból B. a szegedi ipar- és kereskedelmi kamara területéhez tartozik; államépítészeti hivatala Zomborban van, közúti és posta-távirati tekintetben a temesvári kerületi felügyelő, illetve igazgatóság alá van rendelve. erdészeti szempontból a kincstári erdőkre nézve az apatini m. kir. erdőhivatalhoz tartozik, mely alatt a bezdáni, apatini, doroszlói, német-palánkai és újvidéki erdőgondnokság áll; az állami kezelésbe vett községi erdők kezelésével a bezdáni erdőgondnokság van megbizva. Különben az egész megye a szegedi kir. erdőfelügyelőséghez van beosztva. Baján ménteleposztály van; állategészségügyi tekintetben B. a budapesti felügyelői kerület alá van rendelve, állami állatorvos Zomborban van. Baján selyemtenyésztési főfelügyelőség van. Szőllőszeti tekintetben B. a szegedi borászati és szőllőszeti kerülethez tartozik; a megyére illetékes (8-ik) kulturmérnöki hivatal Budapesten székel m. k. folyammérnöki hivatalok Zomborban és Újvidéken vannak. A megyében 53 gyógyszertár van.

Története.

B. már a rómaiak előtt is be volt népesítve; az u. n. római sáncok ugyanis az ujabb kutatások szerint a jazigok, hunok, gepidák vagy avarok alkotásainak bizonyultak, kik a Kr. utáni századokban e vidéket lakták; a rómaiak dunántuli hódítmányaik biztosítására B: ben csupán őrhelyeket építettek, de le nem telepedtek. A magyarok beköltöztével uj korszak kezdődött; a megyei szervezet behozatalával B: t két részre osztották, az északi, dunamenti rész Monostorszegtől Nádudvarig és keletre Szabadkáig, Bodrogmegyéhez tartozott, melynek első nyoma 1093-ból van, az alsó Apatintól Petrovoszellóig és Titelig, Bácshoz tartozott, amely azon időben egyik legjelentékenyebb helye volt. A tatárjárás a fejlődésnek indult művelődést teljesen megakasztotta, utóbb azonban ismét felépültek a Duna mentén a régi kolostorok, melyek körül uj községek keletkeztek. Lassanként a síkság is benépesült. B. lakói ez időben tiszta magyarok voltak. Az Anjouk idejében az olasz művelődés hatása itt is mutatkozott; a megyét fontos csatornarendszerrel hálózták be, melynek központja Bács városa volt; e mellett nevezetes helyek voltak még Titel, Gara, Futtak, Bodrog-Háj-Szt-Lőrinc, hol Mátyás király idejében Bodrogmegye gyülései tartattak, Apáti (a mai Apatin) és Szabadka; királyaink többször tartózkodtak Bácson, a két megye követei az országgyülésekben folyton résztvettek s hatalmas birtokaik voltak.

A XVI. századtól kezdve sok csapás érte Bács-Bodrog vármegyét; az 1514-iki pórlázadás alatt Dózsa György vezérei, Lőrinc ceglédi plébános és Hosszú Antal itt dühöngtek leginkább, de Dózsa halála után Bánfi Jakab Apáti mellett legyőzte őket. Buda megszállása után, 1526., Szulejman császár erre vette útját, Bács városát felégette, várát bevette és a Bács és Pétervárad közti megerősített magyar tábort elfoglalta; ekkor a Duna és Tisza közt nem kevesebb mint 400,000 ember pusztult el s az előbb népes és vagyonos B. két hét alatt sivataggá, megmaradt lakossága hontalanná vált. A törökök B.-t hat kerületre (nahije) osztották be, melyeknek székhelyei Baja, Szabadka, Zombor, Bács, Szeged és Titel lettek. Csak Savoyai Jenő zentai győzelme (1697 szept. 11.) szabadítá fel B.-t a török iga alól s az 1699 január 24-én kötött karlócai béke ismét Magyarországhoz csatolta s visszaállította a megyei szervezetet. Bács- és Bodrogmegye külön szervezetet nyert, azonban Bodrogmegyének még emlékezete is annyira kiveszett, hogy a helytartótanács 1730-ban ismét egyesítette. Hogy a puszta megyét benépesítse, a kormány ide telepítette a törökök elől menekülő bunyevácokat és szerbeket s ezekből a dunai és tiszai határőrségeket szervezte; csak az 1741. évi országgyülés mondta ki e területek visszacsatolását, de a szerbek számára előbb a Duna-Tisza szögletében a Csajkás kerületet szervezték s utóbb kiváltságos koronaterületül kiszakították a tiszamenti községeket is, Ekkor ismét sűrűbben telepedtek le idegenek, így nevezetesen Mária Terézia és II. József uralkodása alatt németek, kikkel együtt 1787-ben 184,000 lakosa volt a megyének. Századunk első felében költöztek be nagyobb számmal magyarok, tótok, rutének és németek. Bács és Bodrog megyék közt örökké tartó perlekedés következtében az 1802. évi VIII-ik tvcikk a két megyét törvényesen és névleg is egyesítette s egyúttal véglegesen rendezte. Ekkor kezdődött meg a megye gazdasági fellendülése, mely a Ferenc-csatorna építésével és a terjedelmes mocsarak lecsapolásával indult meg. Az 1848-49-iki szabadságharc alatt számos ütközet B.-ban vívatott, nevezetesen: a hegyesi, kátyi és szentmártoni ütközetek. Az 1849 november 18-iki császári nyíltparancs Bácsmegyét Temes-, Torontál- és Krassó- megyékkel s Szerémmegye rumai és illoki járásával együtt Szerb vajdaság és Temesi bánság név alatt külön tartománynyá alakította, melyet Magyarországtól elkülönítve közvetlenül a bécsi minisztérium alatt álló tartományi hatóságok igazgattak. A magyar alkotmány helyreállítása 1867. a megyei szervezetet is ujra életbe léptette s az 1873. évi XXX. t.-c. a Csajkások kerületét is egyesítette B.-vel.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me