Bab,

Full text search

Bab, tótbab, lóbab vagy disznóbab (növ., Faba Plin, Tourn.),vitorlásvirágú takarmányfű, gyakrabban mint algénuszt a kaszanyügnek (Vicia L.) alárendelik. A Vicia génusztól megkülönbözteti: bajusztalan levele, rövidfürtű (4-6 virágú) kocsánja, mely a virágoknál rövidebb v. alig hoszszabb, selymes külsejü hüvelye, mely belülről a magvak közt rekeszes, hosszas magva, melynek a köldöke csak az előrészén (tetején), mint fekete vonáska látható; mellette a mag kétfelől domborúan kiemelkedik. Végre a Faba gyököcskéje a bab alsó részén van, csúcsával előre néz, ez a többi Vicianemü vitorlás növénytől is megkülönbözteti. Egyetlen öreg faja van, a Faba vulgaris Moench, (F. major Desf., Vicia Faba L.), melyhez azonban még két fajta: a F. equina Pers. (F. minor Riv., Vicia Faba b) minor L.) meg a F. porphyrea (Rchb.) sorakozik. Mindegyik fajtájának még több variációja is van.
Ez a bab kétségtelenül egyike az emberiség legrégibb termesztett növényeinek s termesztése egészen prehisztorikus időkben homályosodik el. Már a régiek általában kenyeret v. lepényt sütöttek belőle, v. ételnek főzték. A nyugati árja népnek már kellett ismernie s ezek vándorlása útján jutott Európába. A Faba szó több árja nép nyelvében használatos volt, mint az ó-szlávban a bobu. Ezért a B. hazája valószínüleg a Kaspi-tó DNy-i partvidéke, ahol még állítólag ma is vadon terem. De Candolle azt hiszi, hogy Afrika északi részén is honos, mert a berber ibiou neve a semiták és más régi népek ily értelmü nevéhez kevésbbé hasonlít. Ez a B. az egyetlen hüvelyes vetemény, mely nek a régi népek mitoszában szerep jutott, amire nemcsak a tápláló magva, hanem a virágjának különös színe is alkalmat nyújtott. A virág fekete foltját gyászbetünek s a halál írásának tartották. ezért a B. a halál jelképe volt. Gyászünnepen étkül leginkább babot tálaltak fel. Az Eleusis felé vezető szent úton a bab istenének, Kyamitesnek szentelt templom volt s a főhatóságoknak babszemekkel való választását neki tulajdonították. Fehér és fekete B.-bal szavaztak is, s a törvényszék előtt a fehér B. a felmentés, a fekete és egyszersmind átlikasztott B. az elitélés jelképe volt. Lemuriák alkalmával, vagyis a kisértetek engesztelő ünnepén, a családfő éjjel fekete B.-ot hányt keresztül a feje fólött, hogy magát és övéit kiváltsa vele; a paliliák alkalmával, vagyis Pales, a pásztorok nőistensége ünnepén pedig babszalmával gyújtott tüzet ugrostak át, mint nálunk a szt. Iván tüzét. Carna-nak az ajtóküszöb nőistenének, aki az emésztő-készülék növekedéséről és erősödéséről gondoskodott, szalonnát és babpépet áldoztak, mint a leghathatósabb táplálékot. A babünnepeken (calendae fabariae), melyeket juniusban tartottak, az isteneknek babot áldoztak s a nép is B.-t evett. Az énekesek is babbal táplálkoztak, hogy síma hangjok legyen, azért Fabarii-nak isnevezték őket. Ellenben Pythagoras tanítványainak a babevést megtiltotta, mert a testet felpuffasztja, az értelmet gyöngíti s az alvást megzavarja, sőt babföldön sem volt szabad keresztül menniök. (V. ö. Menke, De leguminosis plantis veterum, Göttinga 1814.)
B. (lat. Phasoleus), paszuly, fuszuly, vagy fuszulyka, a hüvelyesek csoportjába tartozó növény . Két faja van: a közönséges (Ph. vulgaris L.) és a török vagy csótán B. (Ph. multiflorus Wrld.). Az előbbinek, melyet legészakabb termelnek, két alakja van: a guggoló v. gyalog és a felfutó B. A B.-nak rendkivül sok fajtája, illetve félesége van, különösen a magvak szine sokféle, a tiszta fehértől a feketéig. Legkeresettebb s ezért legáltalánosabban termelt az aprószemü fehér B. A B.-ot csakis magja végett termelik, melyet kizárólag emberi táplálékul használnak. A B. inkább a melegebb éghajlat növénye, jól tűri a szárazságot, de nagyon érzékeny a hideg iránt, a legcsekélyebb dér is megárt neki. Legjobban díszlik a középkötött, meleg s elegendő meszet tartalmazó talajban. Nálunk a szántóföldön ritkán termelik egymagában, hanem tengeri vagy burgonya között. Egymagában termesztve 30-50 cm. sortávolra fészkekben vagy sorokban vetik. Fejlődése közben párszor megkapálják. Ha a hüvelyek nagy része megérett, kinyűvik, s megszáradás után kicsépelik. Kataszteri holdankint 6-13 hl. magot, 3-9 q. szalmát terem; egy hl. mag súlya 78-86 kg.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages