Ázsia,
Ázsia, az ó-világ keleti része, kontinensünknek jóval nagyobbik fele. Nevének eredete ismeretlen. Már Homéros is használta, Lidia egy részét jelölvén meg e névvel.
Határai, nagysága, partjai.
Ázsia hegy- és vízrajzi térképe.
){kind=small}
A.-át, a Ny-i részét kivéve, ahol Európával határos, mindenütt tengerek környékezik. Főtömegének alakja trapéz, amelynek csúcsai a Szuezi-szorosnál, a Tonkingi öbölnél, a Kari tengernél és az Anadir-öbölnél. vannak. É-on alacsony, lapos, mocsáros partjait, .e ködös és hideg vidékeket, az Északi jeges tenger határolja; K-en a Csendes-tenger hullámai mossák és D-en, ahol Á. három nagy félszigete nyúlik ki, az Indiai-óceán a határa. DNy-on, ahol Á.-t a hajózásra nézve oly nagy fontosságu csatornától átvágott Szuezi-szoros csatolja Afrikához, határul egy egész sora szolgál a beltengereknek: a Földközi-tenger keleti nyulványa, az Égei-, a Márvány-, a Fekete- és Káspi-tenger. Nyugaton az Európa felőli határ a Kaukázus, az Ural-folyó és hegylánc és a Jeges-tengerbe torkoló kis Kara-folyó. Á. legmesszebb kinyúló pontjai a Cselyuszkin fok vagy amint az oroszok hivják, a Szevero Vesztoknoi, az É. sz. 77° 30' alatt, a Burosz (É. sz. 1° 15'), a Baba-Burun, és az Északkeleti fok, vagy mint az oroszok nevezik, a Vosztocsnyj Nosz. E két utóbbi közt a távolság, Á. legnagyobb hosszúsága, 11.000 km legnagyobb szélessége, Észak-déli irányban, 8000 km., ter. pedig 45.000.000 km2, körülbelül 4 1/2-szer akkora, mint Európáé. Á. partjai jelentékeny vízsz. tagoltságot mutatnak; bár e tekintetben Európa fölülmulja. Félszigetei közül Kamcsatka, amely az Ochocki és Behring-, továbbá Korea, amely a Japáni- és Khinai-tenger közt fekszik, keleten vannak. A déli félszigetek Hátsó-India amelynek déli nyulványa Malakka, továbbá Elő-India és Arábia, Ny. felé a Földközi- és Fekete-tenger közt Anatolía v. Kis-Ázsia fekszik. Az Északi jeges-tengernek egyetlen egy öble van Á. partjain: a Kara tenger. A K-i partokon a Csendes-óceánnak öblei számosak: a Behring-tenger a hasonnevü tengerszoros által az Északi jeges-tengerrel függ össze, az Ochocki-, a Japán-, a Khinai-tenger; ez utóbbit Formosa szigete két részre osztja, az északira, vagy amint a khinaiak nevezik, Tong-halra (amelynek Észak-nyugati külső részét Sárga-tengernek, belső részét pedig Pecsili-öbölnek hivják), és délire, Nan-halra, amelynek öblei a Tonkingi és Sziami-öböl D-en a Bengáli-öböl és az Arab-tenger választja el Dél-Á. félszigeteit egymástól; az Arab-tenger belső részeit Persa- és Adeni-öbölnek hivják; az utóbbin át juthatni a Vörös-tengerbe vagyis Arab-öbölbe a Bab-el Mandeb szoroson keresztül. Ez utóbbin és a Behring-szoroson kívül fontosak még az Ochocki-tengert az oceánnal összekötő Boussole és Jeszo, a Japáni-tengerből kivezető La Perouse Szangari és Koreai; a Khina és Formosa közt fekvő Fo-Kieni; a Csendesés Indiai-oceánt összecsatoló Szingapuri és Malakkai, végre az Ormuzi, amely az Arab-tengerből a Persa-öbölbe visz.
A szigetek száma Á. partjai körül jelentékeny; egyesek olyan nagyok, hogy külön országot is alkothatnak. A nagyobbak Eszakon Uj-Szibéria és Wrangel-föld, K-en a Kurilok hosszú sora, a Szakhalin, a négy Japán-sziget (Jeszo, Nipon, Szikok és Kiusziu), a Lucsu vagy Lieu-Kiu szigetek Formosa, Hainan; DK-en a Nagy- és Kis-Szunda, Filippi-és Molukki-szigetek, melyek 38 hosszúsági és 30 szélességi fokon terjedvén el, magukban is külön világot alkotnak; D-en a Nikobarok és Andamanok, Cejlon, a Maledivák és Lakkadivák; végre Ny-on a Sporadok (l. az illető nevek alatt egyenként).
Belső Ázsia.
){kind=small}
Függőleges tagoltság. A. függőleges tagoltsága óriási arányokat tüntet föl: a legmagasabb felföldek a legmagasabb hegyek Á.-ban vannak. Az alföldek; és pedig É.-on a Szibériai, Ny-on a Turani vagy Középázsiai, Mezopotámia, D-en a Gangeszi és Sziámi, K-en a Khinai, az egész területnek egy harmadánál alig valamivel többet foglalnak el: Á. többi része hegyes vidék és felföld. Legnagyobb magasságát a Gangeszi-alföldet É-ról határoló Himalajában éri el, amely keletnyugati irányban nagy félköralakot ír le, Vele egyközüen huzódik a csaknem hasonló magasságu Karakorum. E két hegylánc határolja D. felől a hosszukás Tibet-felföldet, amelyet magas vizválasztó két, egy, keleti és egy nyugati medencére oszt. Tibetet É. felől a Küen-lün, Á.-nak geologiai szempontból legrégibb hegysége határolja. A Himalája K-i végéhez csatlakozik a hátsó-indiai hegyes vidék, amelynek láncai nagyobbára a délkörök irányát követik és a dél-khinai hegység, amelyből K. felé a Nancsan, Tapasan és a Funfusan. egymással egyközüen haladó hegyláncok ágaznak ki. A Küen-lüntől É-ra fekszik a Mongolfel-föld, amelynek Ny-i részét a Thien-san egy északi Tarim-medence és egy déli Hanhai-medencére osztja. A Mongol-felföld vagy Mongolország 40 hosszúsági fokra kiterjedő hullámos térség, melynek K-i nagyobb fele a Góbi-sivatag. Ezt a Khinai-alföldtől különböző néven nevezett keskeny hegylánc választja el, amelyeken a khinai fal épült. Mandsuország felé a Gobitól a Khingán párkányhegység. vezet le. Tibet és Mongolország együttvéve alkotják a keletázsiai nagy felföldet: ennek északi része az Irtis és Jeniszei folyók közt az Altai, ettől keletre a Szaján hegység, vagy amint keleti részében nevezik, az Ergik-Targak-Taigan, továbbá a Bajkál-tótól délre a Kamardaban hegység, a több egyközü láncból álló Jablonoj és az Ochocki-tenger közelében a Sztanovoj, A felföld nyugati határhegyei ÉK-ról DNy-nak vonulnak: és pedig a Tarbagatsi és az Alatau. Ez utóbbinak keleti végével van összekötve a Thien-san: a Thien-san egyik ága a Bolor-dagig, a Himalája hegyrendszernek részéig nyulik, A Küen-lün, Himalája, Thien-san és a Ny-nak tartó Hindukus közt terül el a hatalmas Pamir fansík, amelynek csaknem minden pontja 4000 m.-nél magasabban fekszik. A Pamir az összekötő kapocs a kelet és nyugat-ázsiai felföldek közt; ez utóbbinak részei az Irán-, az Örmény- és a Kis-ázsiai-felföld. Az 1.000,000 km2-nél nagyobb Irán északi határhegye a Hindukus, ennek folytatása a Kuhi Baba; a Gur vagyis az ókoriak Paropamisusa, és az Elbrusz. Ny-on és D-en lépcsőkben ereszkedik le a felföld a Mezopotámia-síkságra és a tengerpartra. K-en a határ a Szuliejman és a Kvádsa-Amran. amelyet délibb részeiben Brahuinak és Halának hívnak. A rendetlenül elrendezett hegycsoportokból álló Örmény-felföldön az Ararat a legjelentékenyebb hegy. Az Örmény-felföldhöz csatlakozik DNy-on a Kis-ázsiai vagyis Anatoliai; róla a keskenyebb-szélesebb parti lapályokra É-on a pontusz-bithintai hegyláncok, Ny-on lépcsőzetes párkányhegységek és D-en a Taurusz vezet le; ennek folytatása ÉK. felé az Antitaurusz. Csak keskeny völgy választja el az Örmény-felföldtől a falalakú Kaukázust, amely az Altai csapását követi a Kaspi-tótól a Fekete-tengerig.
A Taurusz keleti végéhez csatlakozik a D-nek huzódó Amannsz-lánc, amelyen átvezetnek a hites amanuszi és sziriai hágók. Ezektől délre emelkedik Sziria és Palesztina felföldje; rajtuk É-ról D-re a Libánon és Antilibánon huzódik el. Sziria és Palesztina felföldjéhez csatlakozik Arábia fensíkja. Á: elszigetelt hegységei: az Ural az Európa felőli határán, a Dekán-felföldről levezető Vindja és Szatpura-hegység, a Keleti- és Nyugati-Gats. a. hegyei közt sok a vulkán, különösen a tengerpartok mellett. Arábia hegyei nagyobbára növénytakaróban szűkölködő kristályos kőzetekből állanak; a tenger mellékein a hegyek vulkáni működésének számos nyomai láthatók. Palesztinában és Sziriában csaknem kizárólag krétaképződményekből állanak a magaslatok; a Jordánon és Antilibánonon tul azonban a bazalt lép előtérbe, amig Közép-Sziriában, különösen a hatalmas El-Hauranban túlnyomóvá lesz: A Taurusz-hegység és az Örmény-felföld már régibb kőzeteket foglal magában, mint gránitot és kristályos palákat. Hatalmas márványrétegek találhatók az Ardsis. fansíkon. Mészkőrétegek vannak egyes medencékben. Nagy kiterjedésüek még Kis-Ázsiábán a. másod- és az eocénkorszak neptuni képződményei: a márga és a homokkő. .A Kaukázusfőtömege kristályos palákból áll; ezeket több helyen trachitkúpok törik át, amelyek többékevésbbé hatalmas lávarétegekkel öntötték el környéküket. A keleti részen, különösen Apseron-félszigeten nafta és sósforrások vannak. a Kaukázus mellékláncai agyagos palákból és homokkövekből alkotvák, közbe-közbe pompás kőszéntelepekkeh amelyek a Jura-korszakból valók. Irán nyugati részének olyan a geologiai alkata, mint a Tauruszé, a legmagasabb csúcsok azonban quarcitból és mészkőből állanak. DK. felé azonban mind a kristályos; mind a paleozoi kőzetek eltünnek ás csak India északnyugati részében törnek elő. A Himalaja főlánca nagyobbára gnájsz; az előhegyek harmadkori képződmények; hozzájuk mészkő-, pala-, homokkő-képződmények és konglomerátok csatlakoznak, amelyeket a főlánccal kristályos palák kötnek össze. A hegy lánc északi lejtőjén széles. paleozoi és mezozoi képződmények terülnek el. Déli lábanál á Gangeszi alföldet későbbi és korábbi alluvium alkotja. A Hindukus kristályos kőzetekből áll, amelyeket kövületeket tartalmazó rétegek választanak el egymástól. A Dekhán északi részén a trapp, déli részén pedig a gránit, szienit és a kristályos palák (gnájsz, csillámpala, klorit), foglalnak el nagy területeket. A nyugati Ghats keleti lejtőit és a Dékhan alföldjeit a rendkivül termékeny «fekete föld» (regur) borítja. Elő-India partjai a tengerviz üledékei. Hátsó-India lapályai harmadkori-, hegyei; amenynyire ismerjük, kristályos kőzetekből állnak. Legtöbb a működő vúlkán Á. délkeleti és keleti szigetein. Khinában óriási kőszéntelepek vannak a keleti tartományokban; a halmos vidékeket lösz alkotja, amely a tengerpartig nyúlik. A Thiensanban nagyon el van terjedve a gránit és szienit. Az Amurföldön a Bajkal-tó környékéig a hegyek és fensíkok főképen kristályos kőzetekből; kőszéntelepekből, porfirés melafirból állanak.. Az Altaiban a kőzetek és egymáshoz való helyzetök is, Cotta szerint, a középeurópaiaknak felelnek meg. A Küenlün legfelsőbb rétege szienitgnájsz, ezt követik csillampalák; északi lábanál a krétaképződmény márgáira akadunk, amelyek vörös homokkövön nyugszanak. Mongolország keleti részeit homok és kovák takarják; ahol ezek nincsenek, vizszintes fekvésü mész- és homokkőrétegek láthatók. Még a krétakornak vége felé a kelet-ázsiai felföldet tenger takarta; vizei összeköttetésben voltak azon harmadkori tengerrel, amely a Kaspi és Aral tavakkal összefüggésben a Jeges-tengerig nyúlt.
Vizei. a kelet-ázsiai nagy felföld négy lejtőjét követik Á. legnagyobb folyói. Több köztük az ikerfolyó. az északi rendkívül szelid lejtőt követik, hogy a Jeges-tengerbe torkoljanak: az Ob,:a Jenisszei, a Lena, az Indigirka és a Kolima. Keletnek, a Csendes-Oceán felé folynak az Amur és Khina három nagy folyója: a Hoang-ha, a Jangce-kiang és a Szi-kiang. A Mekong, a Menam, a Szaluen és Iravaddi, a Brahmaputra, a Gangesz és az Indus, végre az Eufrat és Tigris a déli lejtő mentén folynak a Dél-Khinai tengerbe, a Bengáliai-, Omániés Persa-öbölbe. A nyugati lejtő irányát végül az Amu-darja, v. Dsihun és a Szirdarja v. Szihun, a régiek Oxusa és Jaxartesa jelölik meg, amelyek az Aral-tóba szakadnak. A Kaspi-, Aral- és Holt-tengeren kívül, amelyek egyikének sincs lefolyása, A.-nak még számos részint nagyságánál, részint fizikai vagy geográfiai tulajdonságánál fogva jelentéeny tava van.. A legnagyobbak: a Bajkal, az Altal lábanál; a Dzaizán, az Ala-kul, az Isszik-kul, a Balkas és még több kisebb-nagyobb tó és mocsár valóságos övet alkot az Aral-tó környéki mélyedés északkeleti határán. a kelet-ázsiai nagy fansíkon a Lop, a Kuku és a Tengri tavak vannak. Khina alföldjén szintén nagy a száma a nagyobb tavaknak, amelyek mind folyókkal állanak összeköttetésben. Irán fansíkján, a Hamum, miként az Aral, a Kaspi- és a Holt-tenger, lefolyás nélküli vidékeknek veszik föl vizeit. Ugyanazt teszi az Örmény-felföldnek három nagy tava: a Van, Urumiah. és a Gokcsa.
Éghajlat, termékek és állatok.
Á. az északi jeges-tengertől az egyenlítő közeléig nyúlik el és ezért rajta a legkülönbözőbb éghajlati részek találhatók fel. Földjének aránytagosan csekély tagozottságánál és magasságánál fogva klilmája erősen kontinentális. A tropusi rész csak a déli vidékek alacsonyabb teriüeteire szorítkozik. A mérsékelt égöv átlag már a 30. szél. foknál kezdődik. A 0° izoterma Á.-t az 50°, illetőleg 55° alatt metszi. Ezért Szibéria, legdélibb részeinek kivételével, hideg égöv alatt fekszik. Verchojanszknak a. 68° alatt -17° C. az évi középhőmérséklete; amit Európában nem, Amerikában pedig csak a 75° alatt találhatunk. A legmelegebb vidékek: délkeleti és középső India meg Cejlon szigete. Á. esőben átlag nem gazdag; csakis. legdélibb részein vannak bő esőzések; Elő- és Hátsó-India nyugati részein 2000 mm.-nél nagyobb az évi átlagos esőmennyiség, sőt Asszámban, Cserrapöndsiben 12,526 mm.; a délkelet: ázsiai szigeteken 2500-5000. Esősebb vidékek még Hongkong, Hainan, Formosa és Tokio is; ellenben az Indus-melléki Thurr-pusztán, Dél-Persiában, Arábiában. a kirgiz pusztákon. Khinában, Bokharában és az egész lefolyás nélküli Közép-Ázsiában a 200 mm.-t sem éri el. Mivel az éghajlati különbségek Á. különböző részeiben olyan jelentékenyek a részletesebb leirásnál négy részt különböztetünk meg, ezek:
a) A magas Közép- és Kelet-A. Belsejét kontinentális szárazság, fűvel v. keményfájú bozótokkal takart puszták és steppék jellemzik. Határain, a jól öntözött hegységekben mások az állapotok. Itt magas fákból álló erdők, tartós gyeptakarók, bőven termő szántóföldek, változatos és nagy számú állatvilág található a 49. szél. fokok alatt is egészen 800 m. magasságig a szöllő és a pamut is megterem.
Tibetnek magasabban, de tovább délnek fekvő telt térségein, különösen pedig völgyeiben az 5-7 hónapig tartó hótakarónak nedvességét szivacsszerü mohok szívják magokba és ezzel pótolják az erdők hiányát; a forró nyár 2600 m. magasságban még a szőllőt, 4000-4600 m. magasságban pedig az árpát és rozsot is megérleli. Ilyen klimatikus állapotok sajátságos hatást gyakorolnak az emberi, valamint az állati életre. Sajátságos marha és disznófajok, lovak és kutyák, juhok és kecskék jellemzik Tibetet, amelyeket csaknem kivétel nélkül rendkívül finom szőr takar és amelyek a meredek magaslatok megmászására és itt a terhek hordására nagyon alkalmasak. b) Észak-Á. a szibériai és turání alföldet foglalja magában. A hideg északi szelek szabadon nyargalnak rajta végig, ellenben a déli szelek elől Közép-Ázsia óriási hegysáncai elzárják. A tél roppant hosszú és a nyár rövid; a talaj messze le délnek (keleten az Amur-vidék északi széléig) be van fagyva. Ennek dacára a rövid nyarak lehetővé teszik, hogy a tűlevelü és nyirfákból álló erdők a nagy folyók mentén egészen a 70°-ig fölnyúljanak, de ezek nem alkotnak olyan összefüggő övet, mint Amerikában, fajokban is szegényebbek; a tölgy és bükk hiányzik, a mohák és bogyók övét is gyakran meg-megszaggatják a jeget tundrák. A hóhatár Szibéria déli határhegyeiben 3000, Kamcsatkában pedig már 1600-800 m. magasban van. A füves térségek főképen Tobolszk és az Altai közt foglalnak el nagy területet. Itt a hosszú, kemény (Verchojanszkban a január havi középhőmérséklet 49° C.) telet és dermesztő hózivatarokat (burran) tikkasztóan meleg nyarak követik (Jakuckban 18.8° a juliusi középhőmérséklet) úgy, hogy néhol a házi munkákat éjjel vagy későn este végzik. Miként Szibéria növényzete, úgy állatvilága is jelentékenyen különbözik az Észak-amerikaitól, kevesebb ott a növényevő, mint itt, csak a rénszarvast találhatni mindenütt vadon és szelidített állapotban. Prémes állatokban azonban Észak-Á. gazdag; ragadozói ís nagy számmal vannak, mivel a rajta honos farkason, medvén, rókán kívül forró nyáron a szomszédos területekről néha egy-egy tigris és párduc is ide téved. c) Nyugat-Á. részben nagyon hasonlít Afrikához, különösen hasonlít Arábia és Sziriának vele határos része. Szárazság és kopárság itt a jellemző tulajdonságok és a növényvilágból táplálékot csaknem kizárólag a datolyapálma nyujt. Növényföldrajzi szempontból Afrika és Á. közt a határ a Persa-öböl É-i széle. Mezopotámia és Persia déli része átmenetet alkot az afrikai és Á.-i flóra közt. Kis-Ázsia, Észak-Sziria és Nyugat Á-nak attól Északra fekvő részei már külön zónához tartoznak; amelynek nyugati szélét a középtengeri flóra takarja; belsejében pedig örökzöld bozótok díszlenek v. nagy kiterjedésü sós-puszták terülnek el. Ezen vidékeken van eredete némely ősrégi, messze elterjedt kulturnövénynek, különösen a búzának és lennek, mert ahol elég a nedvesség, ott nagy a termékenység is; így az iráni határhegyekben 1300 m. magasban még megterem a búza, 975 m. magasban pedig narancs és déli gyümölcsökből, mirtuszfákból egész erdők váltakoznak szőllőkkel és rózsaligetekkel. A Kaspi- és Aral-to alföldjei közép-ázsíai jellegüek; rajtuk a sivatagokon és pusztákon vagy sovány legelőkön tevék, juhok és lovak tenyésznek és kemény telek uralkodnak. Az afrikai állatvilág alakjaival is találkozhatni Arábiában; így gazellák és strucok, oroszlán, hiéna, sakál és a sivataghoz kötött teve élnek rajta; ellenben a puszta, időnként zamatos fűvel takart részeiben a legnemesebb lófajt tenyésztik.
d) Dél- és Délkelet Á.-ban az alföldek klimája lényegesen különbözik a beljebb fekvő hegyes vidékekétől, mivel az oceán hatása csak az előbbiekre szorítkozik. A bórakarta Himalája déli lábánál, a Hindusztán-alföldön és a kelet-indiai szigetvilág partvidékén pompás tropusi növényzet díszlik. A világkereskedelemben legnagyobb szerepet játszó növényeknek, a rizsnek és cukornádnak, a szágópálmának itt van hazája; itt tenyésznek a fahéj, a szegfűszeg, a gyömbér, a bors, a kávé és a pamut, Gossypium herbaceum L. meg a beteldió (Areca Catechu L.). Ha az alföldekről a magasabban fekvő vidékekre megyünk föl, a tropusi hőség csökken, a fűszerek nem találhatók; a kókuszdiópálma csak Cejlon szigetén látható a hegyeken is, banána 1000 m. magason túl már nincs. Ehelyett a hegylejtőket vastagtörzsü, nagyobbára örökzöld fák takarják, a fensíkokon pedig enyhe nyár uralkodik, s itt a megmívelésért a természet gazdagon fizet. Az állatvilág is megfelel a nagyszárú növényzetnek. Bengália nagy kiterjedésü rizsföldjei, a Sunderband mocsáros erdei, a Tarai-öv és az elő- meg hátsó-indiai parti lapályok hazája az elefántnak, a tigrisnek, az oroszlánnak, a párducnak, orrszarvunak, a hatalmas vadkanoknak, az óriási kígyónak, krokodilusnak és számos rettegett hüllőnek. A számos tropusi termék mellett .az európai gabonafajok is otthonosak, bár a főtáplálék a rizs. A bivalyon és tevén kívül az európai házi állatok is szolgálatában állanak az embernek s közülök legkevesebb a ló. Dél-Á. évszakára és éghajlatára legnagyobb hatást az időszaki szelek, a musszonok gyakorolnak. Ezek vagy tropusi esőket hoznak vagy szárazságot, de nem érnek mindenhová egyformán. Elő-Indiában a nyugati partokon és Hindusztán belsejében az esős évszak májustól szeptemberig tart, a keleten pedig októbertől januáriusig; hasonló eltérések vannak Hátsó-Indiában, a kelet-ázsiai szigeteken és Khina keleti partjain is, ahol különösen heves orkánok, a tájfunok dühöngenek. Itt a tropusi növényzet Formosáig nyúlik föl. Tőle Északra mérsékelt szubtropikus, de mégis igen gazdag flóra található; ez a tulajdonképeni Khina nagyobb részére és Déli-Japánra terjed ki; örökzöld fák, rizstermelés, kámforfa és a tea jellemzik. A régi idők óta fennálló kultura következtében a vad növények, valamint a vad állatok igen gyéren fordulnak elő; a házi állatok közül a disznó a legelterjedtebb. számos azonkívül a fácánmadár. A hegylejtők alacsonyabb részein az erdőségek a fanemü bambuszoktól, pálmafajoktól és örökzöld bokroktól tropikus jellegüek; bennök a pompás magnoliákon. cipresszusokon, fenyőkön, tölgyeken stb. kívül több, Khina kereskedelmére nézve fontos növény, mint a lakkot és firnájszt szolgáltató Rhus vernicifera L., Stillingia sebifera Willd. és Elaeococca verrucosa Juss, terem.
A lakosság.
Ázsia néprajzi térképe.
){kind=small}
Ázsia összes lakosságát jelenleg 825,954,000 lélekre becsülik, tehát 21/2 szor anynyira, mint Európáé; 1 km2-re átlagban 19 lak. esik, ami azonban nagyon különböző, mert amíg Nipon szigetén 164-171 ember lakik egy km2-en, addig Szibériában 3 km2-re csak egy ember jul. E lakosság egyes tagjai mind etnográfiailag, mind nyelvüket, mind vallásukat, szokásaikat stb. illetőleg egymástól rendkívül különböznek. Etnográfiai szempontból három fajt különböztetnek meg: a) a középtengerit vagyis kaukázusit. ehhez tartoznak az összes enrópai eredetü népek. továbbá a törökök, arabok, persák afgánok, beludsok és elő-indiaiak; b) a mongolokat (Észak- és Kelet-Ázsiában), hozzájuk számítják Khina, Japán és Hátsó-India lakóit, ázsiai Oroszország benszülötteit és Persia, Afganisztán Beludsisztán bevándorlott törzseit; c) a malájokat, akik délkeleti Ázsiában és különösen az ottani szigeteken laknak. Nyelvi szempontból Müller F. a következő törzseket, alosztályokat különbözteti meg: A) Észak-ázsiaiak. I. Jukagirok, Ázsia legészakibb részeiben mintegy 1000-en. II. Korjákok és csukcsok az utóbbiakról elnevezett félszigeten mintegy 7000-en. III. Kamcsatkaiak és kuriliak, a róluk elnevezett félszigeten, illetőleg szigeteken, valami 4000-en. IV. Jenisszei-osztyákok és kortok; az előbbiek Jenisszeiszk és Turnkhanszk v árasok közt laknak és alig vannak 1000-en, az utóbbiak kihaltak. V. Ainok Szakhalin, Jeszo szigetén és a Kurilokon, körülbelül 60,000-en. Az ainok rokonai az alsó Amnrnál á gilyákok. B) I. Dravidák (tamil, telugu tuku kanari malajalam, toda és gond csoportok) Elő-Indiában. II. Szingáliak Cejlon szigetkn. III. lilatáji-polinéziai csoport Malakka félszigeten és a kelet-ázsiai szigeteken. Ezek közt megkülönböztetik a pápua; a tagol, szundai, jávai, bali batta, dajak, makasszár és hugii törzseket. C) Közép-ázsiaiak. I. Ural-altáji nyelvek: a) szamojéd csoport (jurak, rangi, osztyák, szamojéd, jenisszeji, kamaszii nyelvek) a Jeges-tenger partjain mintegy 16,000-en; b) finn csoport (osztyákok vogulok); az osztyákok (23,000) Tobolszk és Tomszk környékén, a vogulok (7000) az Ural északi részeiben élnek; c) tatár csoport, Szibéria délnyugati részét és Ázsia belsejét lakják a Kaspi-tó és a Gobi-sivatag között: nagy obbara mohammedánok; föloszlanak: jakut, török, nogáji, dsagatái ujgur, torkomán és kirgiz, törzsekre; ez utóbbi köztük a leghatalmasabb, tagjainak száma legalább 3 milliót tesz ki; d) mongol csoport csaknem kivétel nélkül állattenyésztő nomákokból áll; feloszlik keleti mongol, nyugati mongol (kalmük) és északi mongol (burét) törzsre. A borétek a Bajkál-tó környékén, a kalmükök az Altaiban laknak; e) tunguz csoport, amelynek törzsei, a mandsuk, lamutok és csapogirok, Kelet-Szibéria erdeiben mint vadászok bolyonganak, az Amur vidékén és Mandsuriában a földet művelik és mint katonák a khínai birodalomban mindenfelé elszórtan élnek. II. Japán nyelv a róla nevezett szigeteken. III. Koreai nyelv a róla nevezett félszigeten. IV . Egytagú nyelvek: a) tibeti a Himalájától Északra; b) himaláji (khien, zabaing, szingfo, mismi, abor, miri stb.); egyes törzsei csekély számúak; c) birmai; d) sziámi; e) annami mindhárom Hátsó-Indiában; f) szifán, miaoce, lolo Dél-Khinában; g) khinai, amelyben 3 nyelvjárást különböztetnek meg: a kuanhoát (Peking és Nanking közelében) a fukiánt É-on és a kuangtungot D-en. D) Kankázusiak. I. Kaukázusi nyelvek: a) georgiai, láz, mingreliai, imericiai;. ezek között a georgiaiak és az imericiaiak a legszámosabbak, mintegy 700,000-en lehetnek; b) leszgi, avar, kazikuműk, az első a legnagyobb törzs (400,000); c) csecsenc (140,000) és d) cserkesz, amely most nagyobbára török terülptre vándorolt. II. Sémi nyelvek: a) zsidó; b) arab. III. Indo-germán nyelvek: a) indiai csoport Elő-Indiában; föloszlik ó-indiaira (páli, prákrit) és uj-indiaira (bengáli, asszami orija, nepáli, kasmiri szindi, pendsabi, hindusztáni, gudsarati, marathi); b) iráni csoport az iráni és örmény felföldön; tagjai: az ó-persa, pelevi, párzi, uj-persa és ennek nyelvjárásai, kurd, beluds, zend, afgáni, örmény, omet.
Vallások.
A legelterjedtebb vallások alapítói mind Á. szubtropikus övében éltek. Zoroaszter követőinek elszórt maradványai. a porzik Elő-India nyugati partjain és Baku körül élnek. Brahma vallása Elő-Indiában, Buddháé Tibetben és a mongol népeknél (itt lamaizmus néven), továbbá Japánban és Khinában az uralkodó. Izraelita vallásúakat elszórtan mindenfelé találhatni; legsűrűbben ázsiai Törökországban, főképen pedig Palesztinában laknak. A keresztények szintén mindenfelé élnek; a görög katolikus felekezet az orosz birtokokon a legszámosabb; az örmény egyház az örmény felföldön önállóan van szervezve; a nesztoriánusok Nyugat-Kurdisztán völgyeiben, a maroniták a Libanonban, a szíriai keresztények Szíriában élnek; keresztény hittérítők működnek több-kevesebb sikerrel keleti és délkeleti Ázsiában is, Az iszlam az uralkodó vallás Arábiában Kis-Ázsiában, Persiában, Túrkesztánban, Beludsisztánban, Elő-India északnyugati részében, Malakkában, a Szunda-szigetek némelyikén és Junnan tartományban; elszórtan élnek ezenkívül mohammedánok ázsiai Oroszországban és Khinában; közülök csak a persák. siiták, a többi a szunnita felekezet hive. A samanizmus leginkább Szibiriának a kultura legalacsonyabb fokán álló népeinél található.
Államok és gyarmatok.
Ázsiának több mint fele, 25.000,000 km2, az európaiak közvetetlen v. közvetett uralma alatt áll. Az európai birtokok a következők: 1. Brit birtokok (5.225,818 km2, 294.556,824 lak.); 2. hollandi Kelet-India (1.476,857 km2, 31.808,000 lak.); 3. francia birtokok (490,000 km2 19.197,000 lak.); 4. orosz birtokok (17.303,217 km2. 18.910.000 lak.); 5. spanyol. birtokok ( 293,726 km2, 5.559.020 lak.); 6. portugál birtokok (19,970 km2, 881,000 lak.). Az ázsiai népek országai: l. Oszmán birodalom (1.777.700 km2. 1.5.474,000 lak.); 2. Persia, Afganisztán és Beludsisztán (Persia 1.645,000 km2 8,5 millió lak.. Afganisztán 550,000 km2 4 m. l.); 3. Japán (382,346 km2. 40.072,000 lak.); 4. Khinai birodalom 11 115.600 km2, 360.500,000 lak.); 5. Korea (218,650 km2, 10.519,000 lak.); Himalaya-államok (218,000 km2, 3.260.000 lak.), Kafirisztán (71,000 km2. 600,000 lakossal), Oman (1.94,200 km2, 1.000,000 lak.), Sziám (800,000 km2, 9.000.000 lak.), Független Arábia (2.289,208 km2, 1.000.000 lak.). L. ezeket az illető nevek alatt.
Ipar és kereskedelem.
Ipart csakis a műveltebb népeknél, nem tekintve az európaiakat, a khinaiaknál, japánoknál, hinduknál, persáknál, bokharaiaknál, ozmánoknál, még csekélyebb mértékben az araboknál, Hátsó-India lakóinál és a tibetieknél találni; ez azonban nem áll arányban Á. nagymennyiségü nyerstermékeivel. Jelentékenyebb ázsiai iparcikkek: selyem, pamut, gyapjúkelmék, bőrök, fegyverek, továbba khinai meg japán porcellán- és papirnemüek, lakktárgyak és eléfántcsont készítmények: Az ázsiai népek kereskedelme, bár nagy része már az európai származású emberek kezében van, még mindig igen jelentékeny; nagyobbára szárazföldi és még most is ugyanazokat az utakat követi, miként az elmult századokban. Nagy karavánok viszik, főképen tevéken, az árúcikkeket a pusztákon és sivatagokon keresztül és találkoznak vagy egyesülnek azon városokban, amelyeket rég idők óta a karavánkereskedelem alkotott és tett nagygyá; ilyen találkozó helyek; Bokhara, Herat, Bagdad, Haleb, Damaszkus stp. Khina a Gobi keleti felén keresztül élénk kereskedést űz Oroszországgal, India az Irán-felföldön keresztül Sziriával, Örményországgal és Kis-Ázsiával vagy Bokharán keresztül Orenburggal és európai Oroszországgal. A tengeri kereskedelem nagyobbára európaiak kezében van. A legjelentékenyebb kikötő városok: Szmirna, Maszkat, Basszora. Busir, Bombay, Madrasz, Kalkutta, Szingapur, Batavia. Kanton, Sangai, Tiencin, Fucseu, Hong-kong, Nagaszaki, és Jokohama. ujabban az európaiak birtokain a kereskedelmet a mindig nagyobb mértékben szaporodó vasutak is emelik. 1891-ben a forgalomnak átadott vasúti vonalak hosszúsága már 33,883 km. volt: ebből brit Kelet-Indiára 27.347 km., Holland-Indiára 1283 km., Japánra 1460 km, és Khinára 200 kilométer esik.
Politikai történet.
Ázsia politikai térképe.
){kind=small}
Történelmi tény, hogy a Földnek éppen legnagyobb kontinensén, (a szárazföldnek 1/3-át magába foglaló) Ázsiában keresheti valamennyi civilizált nemzet bölcsőjét. A világtörténelem ősidőkben lefolyt előjátékának szintere Ázsia. S ha a régiség homálya nem is enged tiszta belátást a népek életének ama viszonyaira, melyek a világtörténelmet megelőző időkben létezhettek, az ősregék arra a helyre vezetnek vissza, ahol az uralkodó nyelvek rokonsága a tibeti fennsikon élt törzsben fűződik össze. Ez a hely, ahonnan évezredek előtt egymásután szakadtak nyugat felé az egyes ágak, melyek az európai nemzeteknek őscsaládját képezték. Az összehasonlító nyelvtudomány még az időrendet is meg tudja állapítani, melyik ág vált ki korábban. Az asszir-persa. szláv. a pelaszg, a kelta, germán ugyanazon anyaméhből származtak, s évezredek, teltek. el, mig folytonosan nyugat felé nyomulva, ma élő utódaik Európát is benépesítették. Ez a processzus imétlődik vagy tart még a népvándorlás korában. Azután még három tömeget küld ki magából Ázsia. melyek Európa történelmére maradandó hatásuak voltak. Egyik a magyarok honfoglalása, másik a mongol invázíó. mely Oroszország egy részét alakította. utolsó a törökök benyomulása. De nemcsak az embertömegek azok, amit a civilizált világ számára Ázsia termelt. A müveltség első sugarai is innen áradtak szét. Az őskorban két gócpontja volt a kulturának: Khina és India. Az első elzárkózott és elveszett az emberiség számára. Az utóbbi sokáig szolgált forrásául a görög és egyiptomi műveltségnek, ahonnan a mai nemzetek másod- és harmadkézből vették át. Csak a görög és római korban cserélt szerepet a két földrész. Azontul a nyugati civilizáció kezd tért foglalni s egyszersmind európai politikai viszonyok Ázsiára is befolyást gyakorolni, még pedig az európai államok erősbülésével egyre nagyobb mértékben. Ázsia utolsó világtörténelmi jelentőségü mozgalma, az iszlam, még egyszer átteszi a történelem sulypontját az ősi földre, és utolsó hódításában ujra impozáns emelkedést mutat, de hódításai már muló jellegüek, végre is megtörik az európai államok konszolidált politikai viszonyain, s csak a vallási életben hagy maradandó emléket.
Habár innentől Európa, s később Amerika jutnak domináló álláshoz, Ázsia régi szerepéhez hiven megtartotta hagyományos viszonyát a modern világhoz két dologban. Egyik az, hogy a kulturnemzetek gazdagságának ma is egyik forrásául szolgál; s az elszármazott népek anyagi ereje még jelentékeny mértékben innen veszi táplálékát.
A másik szerep, melyet Ázsia az ősídőkből megőrzött, az európai államok politikai viszonyaira legalább közvetve gyakorolt befolyás. A modern államok féltékeny antagonizmusa ezen a földrészen talál szintért az összeütközésre. Kiváltképen Anglia és Franciaország gyarmatpolitikája és másfelől Oroszországnak Középpzsiában folytonos előnyomulása érdekli közelről az európai politikai életet. Az orosz-khinai határszerződés folytán, melyet Szt.-Pétervárott 1881 feb. 24. kötöttek, az Ili vidékének keleti része Khinának itéltetett viszsza; addig 1871 óta orosz csapatok tartották megszállva. Ennek ellenében a Fekete-Irtisz mellett . 24167 km2 terület az oroszoknak engedtetett át együtt az Ili- vagy Kuldsa-vidék nyugati részével (11.288 km2. 70,000 lak.). 1881 ápr. 9-én a teke, turkomannok ismerték el a cár fennhatóságát. 1884 febr. 11. a merv i turkomannok hódoltak meg. Itt kezdődik az oroszok előnyomulása Afganisztánba, ami aztán az indiai angol uralommal találja magát szemközt. Hátsó-India a francia és angol törekvéseknek közös tárgya. Mig Franciaország Tonking, Annam és Kambodsával 1884. a félsziget keleti és déli részét magáévá tette, Anglia Elő-Indiában szilárdította meg hatalmát. utoljára 1886-ban Birmát is bekebelezvén. Most már csak Sziam az, mely némi tekintetben megtartotta függetlenséget az Indiákon.
A fölfedezések története.
Az ázsiai újabb és legfontosabb fölfedező utak térképe.
){kind=small}
Bár Ázsiában (amelyhez a regiek rendesen Egyiptomot is számitották) keletkeztek az első társadalmak és az emberiség tárténelme is ott kezdődik, ennek dacára Á. felőli ismereteink Európában eleinte vajmi homályosak voltak. A Genesis X. fejezetében, a nyugatázsiai népek táblázata foglalja magában az első ide vonatkozó adatokat, amint azokat a XV. században Kr. e. a fenicieiek ismerték. Homéros is csak Kis-Ázsia nyugati részéről közöl hireket. Midőn azonban a görögök maguk is megtelepszenek Kis-Ázsiában, ismereteik bővülnek. Hérodofos már részletesebben irja le Kis-Ázsiát és a görögök halvány fogalmat szereznek a messzebb, India, és Kelet-Azsia felé terjedő vidékekről is. A 10,000 visszavonulása alkalmából Xenophón a kurdok és örmények földét ismerteti meg részletesebben. Nagy Sándor hódító hadjárata Á. földrajzának történelmében fontos korszakot alkot. Nem csak részletesen megismerteti azon helyeket, melyeket a hadsereg bejárt, hanem egyes külön expediciók, különösen Nearchosé, amelyet Arrianos Ionica-jában közöl, sok, azelőtt ismeretlen vidéket mutattak be; N. Sándor utódai a megkezdett művet folytatták mind a hódítások, mind a fölfedezések terén. Seleukos Nikator előnyomulása a Gangesz felé volt a görögöknek e nembeli utolsó kisérlete. Ezenkívül a követségek is előmozdították az ismereteket, különösen Déimachos és Dionysos (312 körül) Indiában; Patrokles ugyanott és a Kaspi-tenger környékén. Á. földrajzi történetében jelentekeny szerep jutott még az Egyiptomban székelő Ptolemaiosoknak is, akik Indiával rendes kereskedelmi összeköttetésben állottak, ami a római uralom alatt is megmaradt mindaddig, mig az arabok annak véget nem vetettek. Az ókoriaknak Á.-ra vonatkozó ismereteit legjobban feltünteti Erathostenés, Strabón és Plinius munkáján kívül, Periplus és Ptolemaiosnak II. század közepe előtt készült nagy műve. Különösen ezen utóbbiból tudjuk meg, hogy az ókoriak ismerete a kontinensnek körülbelül egy negyedét ölelte föl; határai voltak a Jaxartes (a mai Szir-darja), a Himalája, a Bengáliai öböl keleti partja a Malakka-szorosig (ahol a hires Cattigara város állott); innen túl csak hirből ismertek egyetmást a rómaiak, igy Khina északi felét Seres, déli felét pedig Thine azaz «Csin (khinai dinasztia) országa» néven. Ezen ismeretek azonban szintén elhomályosodtak, midőn a Szasszanidák birodalmának keletkezése az Európa és Ázsia közti összeköttetést csaknem megszüntette. Ez összeköttetést új életre hozták az arabok, illetőleg az arabok hódításaival összefüggő keresztes hadjáratok, amelyeknek megszünte után is fenmaradtak bizonyos ideig olyan összeköttetések, amelyeknek célja a hittérítés volt: Maguk az arabok is nagy mértékben hozzájárultak A. ismertetéséhez: közülök a legjelentékenyebbek: Maszudi és Ibn Haukal a keresztes hadjáratok előtti korból, Edrizi, aki a keresztes hadjáratok idejében és Abulfeda (könyve: Takovim al Boldam a. m. a lakottnak leirása) aki későbben élt és végre Ibn Batuta. Ezen arabok nemcsak kügazították a görög-római világ ismereteinek egyes hibáit, de ezt ki is bővítették. Az arab írók azonban Európában, a XVII. századig ismeretlenek maradtak. Ujabb lökést a fölfedező utazásoknak a mongolok adtak, akik a mohammedánoknak birtokait is megtámadták és igy az ázsiai keresztények bennök szövetségesekre leltek. Hozzájárult e bizalom fölhasználásához a János főpapról Európában hitelnek örvendő monda. Igy a pápai udvarnál is azt hitték, hogy lehetséges lesz a tatárokat a keresztények szövetségeseiül megnyerni és őket még a keresztény vallásra is téríteni. IV. Ince pápa küldte el 1245-ben Portugal Lőrinc és a Plan-Carpin testvéreket, mindmegannyi Ferencrendi barátot Batu-khánhoz. Plan Carpin János útját meg is irta. 1248-ban hasonló küldetéssel járt a mongolok közt André atya 1253-ban pedig Ruysbroek, amint az akkori latinos korban hivták, Rubruquis szerzetes, akiket IX. Lajos küldött és akik Karakorum közeléig jutottak el. Az utóbbinak útleirása reánk is főnnmaradt. A követségek valódi céljukat nem érték el, de ismeretlen új földek, ismeretlen népek létéről adtak hírt és fölkeltették a figyelmet ezen vidékek iránt. Ezen utaknál sokkal jelentékenyebb volt a Marco Poloé, a velencei nemes kereskedő család ivadékáé, aki 1271-ben elindulván a Fekete-tenger melléki olasz gyarmatokból, átkelt az Oxus forrásai körül fekvő Badaksanon, a kelet-ázsiai nagy felföld nyugati végében levő Khotanon, a Gobin, Tanguton és eljutott Khina északnyugati végéhez, ahol hoszszabb ideig pihent; azután bejárta Khinát és India körülhajózása után 24 évi távollét után (1295-ben) visszaérkezett hazájába. A görög-római ismeretek határát tehát átlépte és bár elbeszéléseinek hitelt kortársai nem adtak. új fölfedezéseknek nyitotta meg útját. Már a XIV. és XV. században is akadtak követöi: Pegoletti Balducci (1335), de Clavijo Gonzales (1403), Conti Nicolo (1424-49), aki az európaiak közül első kelt át a Dekhánon, Barbara. Josaphat (1436 és 1471) és, Contarini Ambrogio (1473). Mindezen utazók azonban csak előhirnökei voltak a nagy főlfedezéseknek, amelyeket Á.-ban Vasco de Gama nyitott meg, midőn Afrika körülhajózásával Indiában, Kalikutban kikötött. Azon tág ismeretek, amelyekkel akkor a művelt emberiség birt, csak lassan alakultak át részletesebbekké; századok munkája volt arra szükséges és ennek dacára az ujabb követelményeknek megfelelő ismeretek még sok helyen hiányosak. A nagyobb fölíedezéseket időrendben az alábbiakban soroljuk el:
A XVI. században: 1502-8. Az első ázsiai turista Bolognai Bartheme Lajos bejárta Arábiát, Persiát, Bokharát, Indiát, a Szunda és Molukki-szigeteket. 1507. Baumgarten Kis-Ázsiában járt, 1509-1511. a portugálok a Malakkai-szoroson túl fekvő vidékekre hatolnak. 1512 és következő években a portugálok Á. DK-i részeiben és az ott fekvő szigetcsoportokon alapítanak gyarmatokat. 1520. a Spanyolok Amerika felől eljutnak a Filippi-szigetekre. 1539-58. Pinto Mindez Fernand a délkeletí szigetvilágot, Khinát, Japánt és Indiát járja be. 1549. Az első hittérítők Japánban. Xaveri szt. Ferenc. 1546 --1549. Belen és Gilly Kis-Ázsiában. 1553. Az oroszok átkelnek az Uralon és megszerzik az első ismereteket Nyugat-Szibériáról. 1558. Az angolok Bokharába hatolnak Oroszországon keresztül. Jenkinson. 1578. A kozákok Jermák vezérlete alatt megkezdik Szibéria meghódítását. 1579-88. Balbi Gasparo bejárja Dél-Ázsiát. 1592-95. Az angolok és hollandok először jelennek meg az ázsiai tengerekben. 1595-99. A hollandok megalapítják első gyarmataikat Jáván, Balin.
A XVII. Században: 1600): A hollandok Japánban. 1602. Zalánkemeni Kakas István Persiában. 1602-6. de Laval Pyrard Indiában és a Maledivákon. 1603: Goez Benedek, portugál hittérítő Indiából Bokharán és Tatárországon keresztül Khinába megy. 1604. Tixeira Péter Persiában. 1606. Az angolok első követsége (Mildenhall) a nagy mogulnál. 1614--17. A kozákok az Ochocki-tengerig jutnak. 1619. A hollandok Bataviát alapítják. 1624. d'Andrada Antal Tibetbe hatol. 1633-36. Olearius Persiában. 1639. Az orosz kozákok Dauriába nyomulnak. 1640 és a következő években Tavernier Persiában és Indiában jár. 1643. Vries hollandi tengerészkapitány Jesszóban. 1644-46. A kozákok végig mennek az Amuron. 1647. Az orosz kozákok, a Kolimától Szibéria legkeletibb pontjáig hatolnak. 1655. Martini atya közzéteszi az Atlas sinensist, amely a hittéritőknek a földrajzra vonatkozó, a XVI. és XVII. században teljesített mnnkásságát tükrözteti visza. 1656. A hollandiak első követsége, Nieuhoff Pekingben. 1657-59. Knox Robea Cejlonban. 1661. Grübert és Derville jezsuita hittérítők Khina ÉNy.-i végéből Tibeten, a Himaláján és Nepálon keresztül Benareszig hatolnak. 1666-77-ig Chardin az Iran-felfoldön. 1670. Az orosz kozákok fölfedezik Uj-Szibériát. 1675-76. Spon Anatoliában. 1684-90. Kaempfer Persiában és Japánban. 1685-87. XIV. Lajos követe, Tachard atya Sziám királyánál. 1685-91. Avril atya Tatárországban. 1697. Az oroszok Kamcsatkába nyomulnak be.
A XVIII. században: 1720-25. Messerschmidt Szibériában. 1723. Gaubil atya Khinában. 1728-29. Behring első utja; a Behring-szoros fölfedezése. 1733-35 Gmelin György, Müller Frigyes és Delisle de la Croyére Szibériában. 1735-36: Du Helde nagy munkája jelenik meg Khináról és Tatárországról, d'Anville atlaszával. 1737-39. Pococke Rich. a Levantéban. 1740-41. Behring második utja a róla elnevezett tengerben és tenger-szorosban. 1740-41. Kraszilnikov és Behring Kamcsatkában. 1742. Steller Kelet-Szibériában, 1742. Hanway Persiában. 1750. Amiot atya Khinábán. 1750-51. Wood Sziria északi részében, Palmira és Baalbeck fekvésének meghatározása. 1757-66. Az angolok előnyomulása Indiában. 1760 és a következő években. Dalrymple hidrografiai munkálatai a Csendes-tengerben. 1762-63. Niebuhr, Carsten Arábiában. 1770 stb. Benyovszky M. gr. Szibériában és Kelet és Dél-Ázsiában. 1768-74. Katalin cárnő parancsára megejtett tudományos utazások az Orosz birodalom különböző részeiben. Gmelin, Pallas, Georgi, Falk, Ricskov, Lepekhin, Guldenstedt. 1774: Az angolok első érintkezése Butannal és . Tibettel. Bogle. 1778. Cook utja Ázsia északkeleti partjain. 1781-97. Beauchamps Mezopotámiában. 1782. Forster György lndiából Európába jön Kasmiron keresztül. 1782-85. Volney Szibériában. 1787. La Pérouse a Japán-tengerben. 1787-89. Billings Szibéria északkeleti partjain. 1787--90. Mac Clure India partjain. 1790. Reinegg a Kaukázusban. 1792-94. Lord Macartney Khinában. 1793. Kirkpatrick Nepálban. 1793. Pallas 2. utja a kaukázusi tartományokban. 1794. A hollandi követség (Van Braam, ifj. Gaubil) Khinában. 1795. Angol követség (Symes, Cox) Ava királyságban. 1795. Bieberstein a keleti Kaukázusban. 1796. Cejlon az angoloké lesz (White, Gardiner). 1797-98. Potocki a kaukázusi tartományokban.
A XIX. században. 1800. Buchanan Francis Maisszurban. 1801. Az angol mérnökök megkezdik India fölmérését. 1802-14. Buchanan Népalban. 1805. Krusenstern a Japán és Ochocki-tengerben; Jeszon, Szakhalinban. 1806-10. Seetzen Sziriában és Arábiában. 1807. Sir Malcolm John Persiában. Ali bej Arábiában. 1807-8. Klaproth a Kaukázusban. 1808. Webb és Colebrooke a Himalájában, a Gangesz forrásvidékén. 1808. Elphinstone Afganisztánban. 1810. Pottinger Beludsisztánban. 1810-15. Burckhardt Sziriában és Arábiában. 1811. Golovnin Jeszoban. 1811. Parrot Örményországban, az Araráton. 1811-15. Az angolok Jáván: a négy évi ottlétnek gyümölcse: Marsden munkája Szumatráról, Rafflesé Jáváról és Crawfurdé az egész szigetvilágról. 1812. Moorcroft és Mir-Izzet-Ullah Tibetben és a Hindukusban. 1812. Hamilton (Buchanan) Francis Bengáliában és Behárban. 1814-15. Fraser J. nyugati Himalájában. 1815-16. Buckingham Sziriában, Mezopotámiában és Babiloniában. 1815-22. Fraser Persia északi és nyugati határain. 1816. Webb, Hogdson és Herbert a Közép-Himalájában. 1817 és a következő években angolok kutatásai a Himalájában: Hogdson, Herbert, Gérard testvérek, Moorcroft stb. 1818 és a következő években az oroszok kutatásai az Uralban: Küpffer, Khanikov, Sjögren stb. 1819. Muraviev Khivában. 1819. Sadlier az első utazó, aki Arábián K-ről Ny-ra átkel. 1820. Meyendorf Bokharában. Timkovszki Mongolországon át Khinába jul. 1821. Davy Cejlonban. 1821-22. Crawfurd Sziámban. 1821-24. Wrangel és Anjou Szibéria É-i partján. 1822. Körösi Csoma nyugati Tibetben, Indiában. 1826. Ledeburg, Meyer és Bunge az Altaiban. 1826-40. Masson Károly Afganisztánban. 1828-29. Az oroszok a Kaukázus D-i lejtőjére hatolnak. 1828-29. Erman Szibériában. 1829. Humboldt S., Ehrenberg és Rose Nyugat-Szibériában az Altaiban. Schulz Kurdisztánban. 1829-34. Tod Radsisztanban, India ÉNy-i részeiben. 1831. Burnes Sándor Bokharában. 1834 és a következő években angol expediciók Persiában és az Eufrát völgyében: Monteith, Gibbon, Forbes, Bode stb. 1835. Hügel Kasmirban. 1836. Crawfurd Arábiában. 1837. Wood az Oxus forrásainál. 1837-39. Bell J. a cserkeszek országában. 1838. Robinson Ed. Palesztinában; a bibliai topografia megalapítása. 1838-39. Moltke Anatoliában. 1839. Besze a Kaukázusban. 1839-42. Két angol expedició Afganisztánban. 1840. Orosz expedició Khivában. Reguly a voguloknál. 1841-42. Csihacsev az Altaiban. 1841-43. Layard Elő-Ázsiában. 1842. Botta Emil Khorszabadban; Ninive romjai. Wrede Hadramautban. Khanikov Bokharában. 1842-49. Castrén Szibiriában. 1842-45. Middendorf Szibériában. 1844-46. Huc atya Tibetben. 1845. Layard Ninive romjait tárja föl. 1845-48. Wallin áthatol Arábia É-i részén. 1845. és a következő években Szibiria É-i és K-i részeiben. 1847-68. Csihacsev Anatoliában. 1849. stb. Andrássy M. gróf Kelet-Indiában, Khinában. 1851-52. Van de Velde Palesztinában. 1854. Japán ismét megnyilik az európaiak előtt. 1854 és a következő években orosz tudományos expedició Dél-Szibiriában Schwarz vezetése mellett. Egy másik orosz expedició az Amur medencéjében és Szakhalin szigetén. 1854-58. A Schlagintweit testvérek Indiában, Tibet egy részében és Kelet-Turkesztánban. 1855. Yule Birmában. 1857, 1866, 1868. Szeverkov Közép-Ázsiában, a Szirdarja mentén, a Karatauban. 1858. Valikhanov Turkesztánban. Khanikov tudományos expedició élén Persia ÉK-i részén. 1858-61. Mouhot Sziamban és Kambodsában. 1860-61. a francia-angol expedició háboruja Khina ellen, a tiencini béke megnyitja Khinát az európaiak előtt. 1861. és a többi tudományos orosz expedició az orosz-khinai határon: Golubjev, Struve stb. 1861. Franciaország megszerzi Kokhinkhinát. 1862-63. Vámbéry A. Persiában, Khivában, Bokharában, a turkomannok földjén. 1862. Wallace a déli szigetcsoportokon. 1862-63. Palgrave Arábia belsejében. 1864-65. Pelly Arábiában a Nedsdben. 1861 és a következő években Taylor Örményországban, a Tigris forrás-környékén. 1864 és a következő években az oroszok Turkesztánban. Guarmani Arábiábán. 1865. Turkesztán topografiai fölmérése: Butakov, Struve. 1865-69. Kiepert Kis-Ázsiában. 1865. Johnson Khotanban. 1865-66, 1867-68. A hindu punditek Indiában. 1865. Wetzstein és Pelly Arábia É-i részében. 1866. Dávid abbé Khina belsejében. Fritsch Kis-Ázsiában. 1866-68. Lagrée, Garnier a Mékongon. 1867. Angol expedició Palesztina részletes fölmérésére. 1868-69. Angol kutatások Jarkandban, Kasgarban és a Pamiron. 1869-70. Halévy Arábia DNy-i részében. 1869-71. Fedsenko a Pamiron. 1870. Xantus János a Szunda-szigeteken, Cejlonban, Arábiában, Elő-, Hátsó-Indiában, Japánban és Khinában. Blakiston Jeszoban. Maltzan, Miles Arábia DNy-i részében. Richthofen Khinában. 1870-72. Afghán határt megállapító angol bizottság működése. 1871-73. Prsevalszkij Észak-Tibetben. Mongolországban. 1872. Burton és Drake Sziriában. Garnier a Jang-ce-kiang mentén. Schaw, Forsyth Jarkandban, Kasgarban. 1873. Bálint Gábor Szibiriában és a Mongolföldön. 1873-74. Dupuis Tonkingban. Berzenczey Közép-Ázsiában. 1873-83. Fritsche Mongolországban. 1873-75. Nain-Szing Tibetben. 1874. Az oroszok Khivában. Tietze Persiában. Szosznovszki az Altai D-i részén. 1875. Verbeek Szumatrán. Miklucho Maclay Malakka félszigeten. Zichy Á. gróf Japánban, Khinában Mongolországban. 1875. Onody Turkesztánban. 1876. Kosztenko a Pamir-fensikon. Prsevalszkij a Lob-tó vidékén és Mongolországban. Doughty Arábiában. 1877. Potanin DNy-i Mongolországban. Ujfalvy és Kuropatkin Ferghanában. Harmand a Mekong mentén. Korontovcev , Szevercov, Musketov a Pamiron. Burton, Manzoni Arábiában. 187 7. Desgodins Tibetben. 1878. Regel Kuldsa környékén. Krisna Tibetben. Széchenyi. Lóczy Kreitner Khinában és Kelet-Ázsiában. Blunt Arábiában. 1878-1879. Blunt Arábiában. 1874-75. Csekanovszki Szibériában. 1879. Nordenskjöld Szibéria É-i partjain. Angol expedieió Afganisztánban. Déchy Mór Szikkimben. A. K. pundit Tibetben. Huber és Eusting Arábiában. 1880. Ujfalvy Szibériában, Turkesztánban. Huber Arábiában. 1881. Houtum-Schindler Persiában. 1879-1880. Sachan Sziriában. 1882. Colquhoun Jünnanban és Hátsó-Indiában. D'Augis és Courtin Hátsó-Indiában. Bonvalot és Capus Bokharában. 1880-82. Kalitin Nyugat-Turkesztánban. Lessar és O'Donovan Mervben. Wünsch Örményországban és Kurdisztánban. 1882-84. Aymonier Hátsó-Indiában. 1883-84. Gottsche Koreában. 1883. Mac Nair Kafirisztánban. Carles Koreában. Prsevalszkij Mongolországban és Tibetben. Huber Károly és Euling Arábia északi részében. Dr. Posewitz a kelet-indiai szigeteken. Dietz Szumatrán. Graham a Himalájában. Putiat, Benderszki és Ivanov a Pamiron. 1884. Déchy M. a Kaukázusban. Neis P. és Holt Hellet Hátsó-Indiában. Prsevalszklj Közép-Ázsiában. 1885. Regel Mervben. Konschin Turánban. Tanner Bhutánban. Krisna Tibetben. Radde Dagesztánban. Hurgronje Arábiában. 1884-87. Az angol-orosz határ-megállapító bizottság Afganisztánban. Potanin Mongolországban. 1885. Woodthorpe az Iravadi forrásvidékén. 1884-88. Dieulafoy Persiában. 1885-87. Carey Tibetben. Kolinovszki Koreában. 1886. Kiepert Kis-Ázsiában. lgnatijev és Krasznov Mongolországban. Younghusband Mandsuriában. Bogdanovics Khorasszánban. 1887. Deflers Jemenben. Bell Mongolországban. Brenner Szumatrán. 1887-88. Vaughan Persiában. Bell Közép-Ázsiában. 1888. Grum-Grsimailo testvérek a Tiensanban. Grombcsevszki a Pamiron. Dr. Pápai és dr. Munkácsy Szibiriában. Chaillé Long a Quelpart szigeten. Rodler Persiában. Schweinfurth Arábiában. Bogdanovics a Tarim mellékén. 1889. Pjevcev Turkesztánban. Jadrincev Szibériában Karakorum vidékén. Venyukov az Ala-Tauban. Jadrincev Younghousband a kelet-ázsiai felföldön. Dauvergne u. o. Bonvalot és Orléans hercege Belső-Ázsián Tibeten keresztül Hátsó-Indiában. Griesbach Afganisztánban. Rockhill kisérlete Lasszába jutni. Petri Turkesztánban. 1890-1891. Baker Dagesztánban. 1891. Hebday az Iravadin. 1891. Dutreuil de Rhins Tibetben Grombcsevszki a Küen-lünben. (Részletesebben l. az egyes országoknál.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
