OCSMÁNY
OCSMÁNY, (ocs-mány) mn. tt. ocsmány-t, tb. ~ak. 1) Külsejére nézve undorító, utálatos, gyomorkeverő, különösen: a látó, vagy szagló érzékeket visszataszító. Ocsmány varasbéka, okádék. Ocsmány bűz. Ganajtól, takonytól ocsmány ruha. 2) Erkölcsi érzelmet sértő. Ocsmány beszédek, káromkodások. Ocsmány fajtalankodás. Ocsmány önfertőzés.
Képzése olyan, mint a hitvány, szakmány, tokmány, kormány névgyökből eredt szóké, s alapértelmére nézve azon szók osztályába sorozható, melyekben az o távolítást, távolságot, távolodást, s a rokon u undort, utálatot jelent. Ezek szerént épen nem támogatjuk azok nézetét, kik azt az ozmán szótól eredettnek vélik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
