HAB, (2)

Full text search

HAB, (2), (törökül köp-ük; a szanszkritban és zendben ap, a perzsában áb v. áv, vizet jelentenek); fn. tt. hab-ot. H nélkül van abárol igében, abda szó egyik jelentésében, s ablegény öszvetett szóban. Eredetére nézve a fehéret jelentő v. hav szóval is rokonítható, s a perzsa áb jelentéséhez fényesség, (nitor, splendor) is tartozik. 1) Am. a mozgásban levő víznek hánykódó fölszine, gördülése, egymás fölébe tódulása; máskép nagyobb fokozattal: hullám. Merre zúgnak habjai Dunának, Tiszának. (Kölcsey). Férfiat énekelek, ki hadával Volga türemlő habjait átszegvén. (Horv. E.). Ah! mint e hab ily sietve tünnek éltem napjai. (Szemere P.). Zúgó, tóduló, csapkodó, ömlő, partokat verdeső, hánykódó habok. Habot ver az evező. Habokat hajt az elvitorlázó hajó. Csillapodnak a habok. A hid kőoszlopain megtörnek a habok. 2) Különösen azon fehéres tajték, mely az erősen ömlő, csapkodó, megtörő víztömeget mintegy fodrossá teszi. 3) Az erős mozgásba hozott, fölhevűlt, állati testből, szájból stb. kiömlő nyálkaszerű fehér vagy véres folyás. A meghajtott paripát kiveri a hab. Letörölni a lovakról a habot. Csak úgy ömlött a hab a száján. Szája vérhabbal tajtékozik. 4) Átv. ért. némely testeken, különösen sikárlott kemény fákon, kelméken látszó tekervényes vonalak, melyek habzó víz gyanánt tünnek elé. Innen: habos ruha, selyem, habos asztal, szekrény.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages