GYÁM
GYÁM, (gya-am, rokon vele a magyar tám, továbbá a szanszkrit jam [tart, támaszt], a hellen γαμεω [házasodik; férjhez megyen, mintegy: egyik a másikat gyámolítja], innen: γαμετης [férj], γαμετις v. γαμετη [feleség], a latin geminus stb.) fn. tt. gyám-ot. 1) Tám, támasz, pl. oszlop, gerenda, karó, bot stb. mely valamit fentart, rogyás, esés, dőlés, beszakadás ellen ótalmaz.
„Gyámkar ápolgatta szülőm gyöngeségét,
Mégis lángzó erőt szívtam hű kebelén.”
Mégis lángzó erőt szívtam hű kebelén.”
| (Talány a borról Kölcseytől). |
2) Átv. ért. segitség, melyet gyöngének, erőtlennek, magával tehetetlennek, betegnek stb. nyujtunk. 3) Kiskoruak vagyona, jogai, nevelése felől gondoskodó személy. V. ö. GYÁMATYA, GYÁMANYA.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
