Zsolt 73

Full text search

Zsolt 73
Zsolt 73.1
(Aszaf zsoltára.) Milyen jó az Isten az igazakhoz, az Úr mindazokhoz, akiknek tiszta a szívük!
Zsolt 73.2
Lábam mégis majdnem megtántorodott, lépteim csaknem ingadozók lettek.
Zsolt 73.3
Irigység fogott el a gonoszakkal szemben, látva, mily jól megy soruk a bűnösöknek.
Zsolt 73.4
Nem gyötri őket a szenvedés, testük egészséges és erővel teli.
Zsolt 73.5
A halandók bajából nem éreznek semmit, másoknak kínjait nem ismerik.
Zsolt 73.6
A gőg úgy övezi őket, mint lánc a nyakat, s mint a ruha, fedi őket az erőszak.
Zsolt 73.7
A gonoszság a hájukból nő ki, s a szívükből csap ki az álnokság.
Zsolt 73.8
Gúnyolódnak, s gonosz minden szavuk, hetykén fenyegetőznek hatalmukkal.
Zsolt 73.9
Káromló szavuk még az eget is célba veszi, nyelvük arcátlanul sérteget a földön.
Zsolt 73.10
S népem fut utánuk, mohón szürcsöli áradó vizüket.
Zsolt 73.11
Így szólnak: „Hogyan tudná az Isten, hogy szerezne róla tudomást a Magasságbeli?”
Zsolt 73.12
Lám, ilyenek a bűnösök: növelik hatalmukat és élnek háborítatlanul.
Zsolt 73.13
Hiába volt hát, hogy tisztán megőriztem a szívem, hiába, hogy bár ártatlan voltam, mostam a kezem?
Zsolt 73.14
Hiszen folyton rajtam van az ostor, minden reggel újra ér a csapás.
Zsolt 73.15
Ha azt gondolnám: „Úgy beszélek, mint ők”, megtagadnám fiaid nemzetségét.
Zsolt 73.16
Elmélkedtem hát, hogy kifürkésszem, de túlontúl fárasztónak látszott,
Zsolt 73.17
míg be nem hatoltam az Isten titkába, s meg nem értettem: a végüket kell néznem.
Zsolt 73.18
Valóban ingatag talajra állítottad, és romlásba döntöd őket.
Zsolt 73.19
Milyen hirtelen összeestek, végük lett, az ijedség elvitte őket.
Zsolt 73.20
Ahogy az ébredő elűzi az álomképet, Uram, úgy tünteted el árnyképüket, amikor fölkelsz.
Zsolt 73.21
Amikor elkeseredett a lelkem, amikor a szívem vérzett:
Zsolt 73.22
akkor balga voltam, józanság híján, akár a barom, olyan voltam színed előtt,
Zsolt 73.23
de most már mindig nálad maradok, hiszen megfogtad jobbomat.
Zsolt 73.24
Szándékod szerint vezetsz majd engem, s végül fölveszel a dicsőségbe.
Zsolt 73.25
Különben kim lenne a mennyben? De ha nálad vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
Zsolt 73.26
Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten.
Zsolt 73.27
Lám, elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül elhagynak.
Zsolt 73.28
Nekem jó az Istenhez tartozni: Az Úrban találok menedéket, hogy hirdessem minden tettedet.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT