Zsolt 39

Full text search

Zsolt 39
Zsolt 39.1
(A karvezetőnek Jedutuntól - Dávid zsoltára.)
Zsolt 39.2
Így szóltam: „Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel. Csukva tartom számat, amíg előttem áll az istentelen.”
Zsolt 39.3
Csendes lettem, néma és hallgattam, szerencséje miatt sajgott bennem a szív.
Zsolt 39.4
A szívem égett bensőmben, lelkemen végigcsapott a láng; akkor megoldódott a nyelvem:
Zsolt 39.5
„Uram, add tudtomra végemet, napjaim számával ismertess meg, s tudni fogom, mily mulandó vagyok.
Zsolt 39.6
Lám, néhány arasznyira szabtad napjaimat, színed előtt életem a semmihez hasonlít. Minden ember olyan, mint a fuvallat,
Zsolt 39.7
az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyűjtött, mint a fuvallat, s nem tudja, ki örökli majd.”
Zsolt 39.8
Most tehát mit várhatok, Uram? Reményem egyedül benned van.
Zsolt 39.9
Szabadíts meg minden bűnömtől, ne szolgáltass ki a gúnyolódó eszteleneknek!
Zsolt 39.10
Most elhallgatok, többé ki nem nyitom számat, mert te akartad így.
Zsolt 39.11
Vedd le rólam csapásaidat, mert elveszek kezed hatalmától.
Zsolt 39.12
Te megrovod az embert, bünteted a bűnöst, ami kedves neki, azt elveszted, mintha a moly enné. Minden ember olyan, mint a fuvallat.
Zsolt 39.13
Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgésemre, ne zárkózz el síró szavam elől! Előtted csak jövevény vagyok, zarándok, mint az őseim mind.
Zsolt 39.14
Vedd le rólam szemedet, hogy egyszer még föllélegezzem, mielőtt elmegyek és többé nem leszek!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT