Zsolt 144

Full text search

Zsolt 144
Zsolt 144.1
(Dávidtól.) Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra.
Zsolt 144.2
Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket.
Zsolt 144.3
Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla?
Zsolt 144.4
Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai.
Zsolt 144.5
Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Zsolt 144.6
Szórd ki villámaidat, s verd szét az ellenséget, küldd el nyilaidat, és zavard szét őket.
Zsolt 144.7
Nyújtsd ki kezed a magasból, szabadíts ki a hatalmas vizekből, s az idegenek hatalmától ments meg!
Zsolt 144.8
Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
Zsolt 144.9
Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt.
Zsolt 144.10
Te, aki győzelmet adsz a királyoknak, és aki szolgádat, Dávidot megmentetted:
Zsolt 144.11
ments meg engem is a végzetes kardtól, szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
Zsolt 144.12
Fiaink legyenek, mint az ültetvény, amely fiatalon nagyra nő. Leányaink, mint szegletoszlopok, amiket palotákhoz faragtak.
Zsolt 144.13
Csűreink teljenek meg gazdagon, mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük! Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön!
Zsolt 144.14
Barmaink is sokasodjanak, pusztulás és vetélés nélkül. Utcáinkon ne hallatsszék jajszó!
Zsolt 144.15
Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze. Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT