Zsolt 116

Full text search

Zsolt 116
Zsolt 116.1
(Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat.
Zsolt 116.2
Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam.
Zsolt 116.3
Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben.
Zsolt 116.4
Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: „Ó Uram, mentsd meg életemet!”
Zsolt 116.5
Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom.
Zsolt 116.6
Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott.
Zsolt 116.7
Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled.
Zsolt 116.8
Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól.
Zsolt 116.9
[És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.]
Zsolt 116.10
Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: „Mély megaláztatásban lett részem.”
Zsolt 116.11
Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Az emberek gonoszak mind.”
Zsolt 116.12
Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem?
Zsolt 116.13
Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét.
Zsolt 116.14
[Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.]
Zsolt 116.15
Az Úr szemében drága dolog az igazak halála.
Zsolt 116.16
Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet,
Zsolt 116.17
dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét.
Zsolt 116.18
Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt.
Zsolt 116.19
Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT