Zsolt 102

Full text search

Zsolt 102
Zsolt 102.1
(Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.)
Zsolt 102.2
Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé!
Zsolt 102.3
Ne rejtsd el előlem arcodat megpróbáltatásom napján! Fordítsd felém füled, ha hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam!
Zsolt 102.4
Mert napjaim tovatűnnek, mint a füst, tagjaim égnek, mint a tűz.
Zsolt 102.5
Kiaszott, mint a fű, s kiszáradt a szívem, elfelejtettem megenni kenyerem.
Zsolt 102.6
Sóhajtozván emésztem magam, bőröm csontomra tapadt.
Zsolt 102.7
Hasonlítok a pusztában lakó pelikánhoz, olyan lettem, mint a bagoly a romok közt.
Zsolt 102.8
Az álom elkerül és panaszkodom, mint elhagyott madár a háztetőn.
Zsolt 102.9
Ellenségeim folyton gúnyolnak, akik dicsérnek, azok nevemmel átkozódnak.
Zsolt 102.10
Kenyerem úgy eszem, mint a hamut, és italom könnyeimmel vegyül.
Zsolt 102.11
Mert haragszol rám, s megvonod kegyelmed. Magadhoz emeltél, de most újra elvetsz,
Zsolt 102.12
napjaim olyanok, mint a sűrűsödő árnyék, magam meg elszáradok, mint a fű.
Zsolt 102.13
Ám te, Uram, örökké megmaradsz, és neved fennmarad minden nemzedéken át.
Zsolt 102.14
Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idő, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra.
Zsolt 102.15
Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el őket romjain.
Zsolt 102.16
Akkor majd félik a pogányok az Úr nevét, és a föld minden királya meghajol Fölséged előtt:
Zsolt 102.17
Ha majd az Úr újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében,
Zsolt 102.18
ha meghallja a szegények kiáltását, és nem veti el többé imájukat.
Zsolt 102.19
Jegyezzék fel ezt a jövő nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak.
Zsolt 102.20
Mert az Úr letekintett fönséges szentélyéből, rátekintett a földre az égből.
Zsolt 102.21
Meghallotta a foglyok sóhajtását, és megszabadította a halálra szántakat.
Zsolt 102.29
Szolgáid fiai akkor biztonságban élnek, és törzsük megmarad színed előtt mindörökre,
Zsolt 102.22
hogy az Úr nevét hirdessék a Sionon és Jeruzsálemben dicsőségét,
Zsolt 102.23
ha majd összegyűlnek ott a népek, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Zsolt 102.24
Útközben megtört az erőm: Engedd tudnom, mily kevés napjaimnak (száma).
Zsolt 102.25
Ne ragadj el életem derekán, te, akinek évei túlnőnek minden nemzedéken.
Zsolt 102.26
Az idő kezdetén te teremtetted a földet, és az ég a te kezed alkotása.
Zsolt 102.27
Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a köntös, elavulnak mind. Cseréled őket, mint a ruhát, és megváltoznak.
Zsolt 102.28
De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT