Tób 12
Tób 12
Tób 12.1
Amikor a lakodalom elmúlt, Tobit hívatta a fiát, Tóbiást, és ezt mondta neki: „Fiam, legyen gondod rá, hogy kísérődnek megadd a bérét, sőt toldd is meg a kialkudott bért.”
Tób 12.2
Az megkérdezte: „Apám, mennyit adjak a szolgálatáért?
Tób 12.3
Magam nem sajnálnám neki adni annak a felét, amit hoztam. Jó egészségben és baj nélkül visszahozott, meggyógyította feleségemet, elhozta nekem a pénzt, és téged is meggyógyított. Mivel hálálhatjuk ezt meg neki?”
Tób 12.4
Tobit így szólt: „Valóban őt illeti a fele annak, amit hoztál.”
Tób 12.5
Akkor Tóbiás hívatta útitársát, és így szólt hozzá: „Fogadd el a felét annak, amit hoztál, azért, amit tettél, aztán menj békével!”
Tób 12.6
Akkor Ráfael félrehívta kettőjüket, és így szólt hozzájuk: „Dicsőítsétek Istent minden élőlény előtt, és mondjatok neki köszönetet azért, amit veletek tett. Dicsőítsétek és magasztaljátok nevét. Mindenki előtt hirdessétek az Isten tetteit, mert méltó rá, s ne szűnjetek meg köszönetet mondani neki.
Tób 12.7
A király titkait meg kell őrizni. Isten tetteit azonban föl kell fedni és hirdetni kell. Tegyetek jót, és akkor nem árthat nektek a gonosz.
Tób 12.8
Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyűjteni.
Tób 12.9
Mert az alamizsna megment a haláltól, és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek.
Tób 12.10
De akik vétkeznek és rosszat tesznek, azok ellenségei saját életüknek.
Tób 12.11
Megmondom nektek a színtiszta igazságot és nem titkolok el semmit sem előttetek. Mondtam már nektek, hogy jó elhallgatni a király titkát, Isten tetteit azonban ki kell nyilvánítani.
Tób 12.12
Tudjátok meg hát, hogy amikor imádkoztatok, te meg Sára, kéréseteket az Úr fölséges színe elé vittem és felolvastam. Éppen úgy azt is, hogy eltemetted a halottakat.
Tób 12.13
Amikor nem restellted, hogy fölkelj és abbahagyd az evést, hanem elmentél és eltemetted a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyem a hitedet.
Tób 12.14
Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak, és a menyedet is, Sárát.
Tób 12.15
Ráfael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen.”
Tób 12.16
Erre mindkettőjüket félelem fogta el, és arcra borultak, mert nagyon féltek.
Tób 12.17
(Az angyal) azonban így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Békesség nektek! Magasztaljátok Istent, örökké.
Tób 12.18
Nem magamtól jöttem, hanem Istenünk akaratából. Ezért őt dicsőítsétek minden áldott nap, mert őt illeti a köszönet.
Tób 12.19
Azt hittétek, enni láttok, pedig az csak látszat volt.
Tób 12.20
Dicsőítsétek ezért az Urat a földön, és adjatok hálát Istennek. Most visszatérek ahhoz, aki küldött. Írjatok le mindent, ami történt!” Ezzel fölemelkedett.
Tób 12.21
Amikor fölkeltek, már nem látták többé. Magasztalták az Istent dicsőítő énekkel, és megköszönték neki, hogy ilyen csodát tett, hogy az Úr egyik angyala megjelent.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
