Ter 24

Full text search

Ter 24
Ter 24.1
Ábrahám idős volt, előrehaladt a korban, és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot.
Ter 24.2
Akkor Ábrahám így szólt háza legidősebb szolgájához, aki egész vagyonát kezelte: „Tedd kezedet a csípőm alá!
Ter 24.3
Megesketlek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget fiam számára a kánaániták lányai közül, akik között lakom.
Ter 24.4
Menj inkább szülőföldemre, a rokonaimhoz, s hozzál feleséget a fiam, Izsák számára!”
Ter 24.5
A szolga ezt válaszolta: „De hátha nem akar követni a lány erre a földre. Akkor vigyem vissza a fiadat abba a hazába, ahonnan te eljöttél?”
Ter 24.6
„Óvakodj attól - felelte Ábrahám -, hogy a fiamat oda visszavidd.
Ter 24.7
Az Úr, az ég Istene és a föld Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonaim földjéről, aki beszélt hozzám és megesküdött nekem: Ezt a földet utódaidnak adom, ő majd előtted küldi angyalát, hogy feleséget hozhass onnan a fiamnak.
Ter 24.8
Ha pedig a lány nem akar követni, akkor fel vagy mentve ez alól az eskü alól. De a fiamat nem szabad oda visszavinned.”
Ter 24.9
Akkor a szolga kezét urának, Ábrahámnak csípője alá tette és megesküdött neki, ahogy megbeszélték.
Ter 24.10
Azután a szolga kiválasztott tíz tevét ura tevéi közül, és különféle drágaságaiból is vett magához. Elindult, és elment Aram Naharajimba, Nachor városába.
Ter 24.11
A tevéket letelepítette egy kútnál a városon kívül. Estefelé volt, az az idő, amikor az asszonyok kijönnek vízért.
Ter 24.12
Így szólt: „Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, rendezd el ma szerencsésen a dolgot, és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz!
Ter 24.13
Nézd, én a kútnál állok, és az emberek leányai kijönnek a városból vizet meríteni.
Ter 24.14
Ha az a lány, akinek szólok: Nyújtsd a korsódat, hadd igyam, azt feleli: Igyál, tevéidet is megitatom, akkor kiválasztottad azt szolgád, Izsák számára. Erről fogom megismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál uram iránt.
Ter 24.15
Még mielőtt végigmondta volna, kijött Rebekka, aki Ábrahám testvére, Nachor felesége, Milka fiának, Betuelnek a leánya volt, s vizeskorsó volt a vállán.
Ter 24.16
A lány külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte korsóját és ismét feljött.
Ter 24.17
A szolga odasietett hozzá és megszólította: „Hadd igyam egy kis vizet korsódból”.
Ter 24.18
„Igyál uram” - válaszolta, aztán gyorsan leemelte a korsót, kezébe fogta, s inni adott neki.
Ter 24.19
Megvárta, amíg eleget ivott, majd így szólt: „Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat.”
Ter 24.20
Gyorsan kiöntötte a vizet a vályúba, s a kúthoz futott, hogy merítsen. Így merített minden tevéjének.
Ter 24.21
A férfi hallgatagon figyelte, hogy felismerje, az Úr sikeressé teszi-e útját vagy nem.
Ter 24.22
Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett egy fél sékel súlyú aranykarikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára, amelyek tíz aranysékelnyit nyomtak.
Ter 24.23
Aztán megkérdezte: „Mondd meg nekem, kinek a lánya vagy? Van-e hely atyád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?”
Ter 24.24
„Betuel lánya vagyok - felelte -, Milka fiáé, akit ő Nachornak szült.”
Ter 24.25
Majd hozzáfűzte: „Szalma és takarmány bőven van nálunk és hely is éjjeli szállásra.”
Ter 24.26
Erre a férfi meghajtotta magát, leborult az Úr előtt,
Ter 24.27
és mondta: „Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szeretetét és hűségét uramtól. Az Úr egyenesen uram testvérének házába vezetett.”
Ter 24.28
A lány pedig elszaladt és otthon elbeszélte anyjának, hogy mi történt.
Ter 24.29
Rebekkának volt egy Lábán nevű testvére. Lábán kisietett a kútnál levő emberhez.
Ter 24.30
Amikor ugyanis látta az orrkarikát és nővére karján a csatokat, s hallotta nővérének, Rebekkának szavait: „Így beszélt hozzám az az ember...”, elindult az emberhez, aki még a tevék mellett állt a kútnál,
Ter 24.31
s ezt mondta neki: „Gyere Isten kedveltje! Miért állsz kint? Már rendbe tettem a házat és tevéidnek is csináltam helyet.”
Ter 24.32
Az ember tehát bement a házba, ő pedig lenyergelte a tevéket, szalmát és takarmányt adott a tevéknek, s vizet hozott, hogy ő, és a vele jött férfiak megmoshassák a lábukat.
Ter 24.33
Mikor aztán eléje tették az ételt, így szólt: „Nem eszem addig, amíg elő nem adom megbízatásomat.” „Beszélj hát!” - mondták neki.
Ter 24.34
Erre így folytatta: „Ábrahám szolgája vagyok.
Ter 24.35
Az Úr gazdagon megáldotta uramat, úgyhogy nagy jólétnek örvend. Adott neki juhokat és marhákat, ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat, tevéket és szamarakat.
Ter 24.36
Sára, uramnak a felesége fiút szült uramnak, mikor már idős volt, s ő minden vagyonát átadta neki.
Ter 24.37
Most az én uram megesketett: Nem vehetsz feleséget fiam számára a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom,
Ter 24.38
menj el inkább atyám házába, rokonságomhoz, és hozz feleséget fiamnak.
Ter 24.39
Amikor én így válaszoltam uramnak: De hátha nem jön velem a lány,
Ter 24.40
azt mondta: Az Úr, akinek színe előtt jártam, elküldi veled angyalát és sikeressé teszi utadat. Rokonságomból és atyám házából fogsz feleséget hozni fiamnak.
Ter 24.41
Ha eljutsz rokonaimhoz és nem adják oda neked, fel vagy mentve az eskü alól. Csak ebben az esetben vagy felmentve esküd alól.
Ter 24.42
Mikor aztán a kúthoz értem, így szóltam: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, adj utamnak, amelyen járok, szerencsés kimenetelt!
Ter 24.43
Nézd, én a kútnál állok. A lány, aki kijön vizet meríteni és akinek azt mondom: Hadd igyam egy kis vizet a korsódból,
Ter 24.44
s aki majd azt feleli: Igyál, tevéidnek is merítek, az lesz az a nő, akit Isten az én uram fiának rendelt.
Ter 24.45
Még be sem fejeztem, amikor kijött Rebekka, korsóval a vállán. Lement a forráshoz és merített. Akkor megszólítottam: Engedd, hadd igyam.
Ter 24.46
Gyorsan levette korsóját, és azt mondta: Igyál, tevéidet is megitatom. Ittam, ő pedig a tevéimet is megitatta.
Ter 24.47
Aztán megkérdeztem őt így szólva: Kinek a lánya vagy? Ezt válaszolta: Betuel lánya vagyok, Nachor fiáé, akit Milka szült neki. Akkor az orrába karikát tettem, karjára pedig csatokat.
Ter 24.48
Utána meghajtottam magam, leborultam Isten előtt, dicsőítettem az Urat, uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki egyenes úton vezetett, hogy uram testvérének leányát elvigyem fiának.
Ter 24.49
Most tehát ha szeretetet és hűséget akartok tanúsítani uram iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki, hogy aszerint forduljak jobbra vagy balra.”
Ter 24.50
Erre Lábán és Betuel ezt mondták feleletül: „Ez az Úrtól indult ki. Nem szólhatunk semmit sem hozzá, sem ellene.
Ter 24.51
Nézd, Rebekka rendelkezésedre áll: vedd és menj!
Ter 24.52
Ő legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr megmondta.” Mikor Ábrahám szolgája hallotta szavaikat, imádkozva földre vetette magát az Úr előtt.
Ter 24.53
Azután a szolga előhozta az ezüst és arany ékszereket, a ruhákat, és odaadta Rebekkának. Testvérének és anyjának is értékes ajándékokat adott.
Ter 24.54
Utána ettek és ittak, ő és a férfiak, akik kísérték, s éjszakára ott maradtak. Másnap reggel fölkeltek és ő így szólt: „Bocsássatok el, uramhoz!”
Ter 24.55
A testvére és az anyja ezt felelték: „Maradjon még a lány egy ideig, legalább tíz napig nálunk, azután elindulhat.”
Ter 24.56
Ő azonban ezt válaszolta: „Ne tartóztassátok! Az Úr sikeressé tette utamat, bocsássátok hát el, hadd menjek uramhoz!”
Ter 24.57
„Hívjuk a lányt - mondták ők -, és kérdezzük meg tőle magától.”
Ter 24.58
Odahívták Rebekkát és megkérdezték: „Akarsz elmenni ezzel az emberrel?” „Akarok” - felelte.
Ter 24.59
Erre elbocsátották Rebekkát, dajkájával, Ábrahám szolgájával és embereivel.
Ter 24.60
Megáldották Rebekkát és mondták: „Nővérünk legyen ezerszer tízezerré, utódaid foglalják el ellenségeik kapuját.”
Ter 24.61
Erre Rebekka útra kelt szolgálóival. Tevékre szálltak és követték az embert. A szolga átvette Rebekkát és elindult.
Ter 24.62
Izsák Lachai-Roi forrásának pusztájából jött, ugyanis a Negeben lakott.
Ter 24.63
Napszállta idején kiment Izsák, hogy a szabad mezőn járkáljon. Mikor körülnézett, tevéket látott közeledni.
Ter 24.64
Rebekka is fölemelte szemét és meglátta Izsákot. Sietve leszállt a tevéről, s
Ter 24.65
megkérdezte a szolgát: „Ki az a férfi ott, aki a mezőn felénk tart?” „Ő a mi urunk” - felelte. Erre vette a fátyolt és elfödte magát.
Ter 24.66
A szolga elbeszélt Izsáknak mindent, ami történt.
Ter 24.67
Izsák sátrába vitte, magához vette Rebekkát, s az a felesége lett. Izsák megszerette őt, úgyhogy megvigasztalódott anyjának elvesztésén.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT