Róm 2

Full text search

Róm 2
Róm 2.1
Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező.
Róm 2.2
Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik effélét művelnek.
Róm 2.3
Azt hiszed talán, te ember, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, amikor magad is ugyanazt műveled?
Róm 2.4
Avagy semmibe veszed, hogy Isten végtelenül jó, türelmes és elnéző, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni?
Róm 2.5
Konokságodban és szíved megrögzöttségében csak büntetést halmozol magadra, a haragnak és az Isten igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára.
Róm 2.6
Ő kinek-kinek tettei szerint fizet:
Róm 2.7
örök élettel annak, aki a jótettekben kitartva dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik,
Róm 2.8
haraggal és megtorlással annak, aki haszonleső, s nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart.
Róm 2.9
Mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és a gyötrelem, elsősorban a zsidót, azután a pogányt.
Róm 2.10
S dicsőség, tisztelet és békesség vár mindenkire, aki jót tesz, elsősorban a zsidóra, azután a pogányra.
Róm 2.11
Isten ugyanis személyválogatás nélkül ítél.
Róm 2.12
Az, aki úgy vétkezett, hogy a törvény nem kötelezte, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvénynek alávetve vétkezett, a törvény alapján nyeri el ítéletét,
Róm 2.13
mert Isten szemében a törvénynek nem a hallgatója válik igazzá, hanem a megtartója igazul meg.
Róm 2.14
Amikor a pogány törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye.
Róm 2.15
Ezzel igazolja, hogy a törvény szabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti majd azon a napon,
Róm 2.16
amelyen evangéliumom szerint Isten Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött.
Róm 2.17
De ha te zsidónak mondod magad, és a törvényre támaszkodol, és az Istennel dicsekszel,
Róm 2.18
ismered is akaratát, és ki tudod választani a jobbat, mert a törvény megtanított rá,
Róm 2.19
ha a vakok vezetőjének, a sötétben élők világosságának, a tudatlanok tanítójának,
Róm 2.20
a kiskorúak mesterének tartod magad, ha a törvényben megkaptad a megismerés és igazság foglalatát,
Róm 2.21
ha mást tanítasz, magadat miért nem tanítod? Azt hirdeted: ne lopj, s magad lopsz?
Róm 2.22
Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod a bálványokat, és templomrablást követsz el?
Róm 2.23
Kérkedsz a törvénnyel, és törvényszegéssel gyalázod az Istent?
Róm 2.24
Valóban: miattatok káromolják Isten nevét a pogányok, ahogy írva van.
Róm 2.25
A körülmetélés hasznodra válik, ha megtartod a törvényt, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz.
Róm 2.26
Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, körülmetéletlenül is nemde körülmetéltnek számít?
Róm 2.27
Ilyenkor a származása szerint körülmetéletlen, aki megtartja a törvényt, ítélkezik fölötted, mert a törvény betűje és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy.
Róm 2.28
Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható,
Róm 2.29
az a zsidó, aki bensőleg az, s aki nem betű szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Az ilyen nem embertől, hanem Istentől kapja a dicséretet.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT