Mt 22

Full text search

Mt 22
Mt 22.1
Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk:
Mt 22.2
„A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának.
Mt 22.3
Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni.
Mt 22.4
Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre!
Mt 22.5
Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett.
Mt 22.6
A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket.
Mt 22.7
A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette.
Mt 22.8
Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
Mt 22.9
Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre!
Mt 22.10
A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel.
Mt 22.11
Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve.
Mt 22.12
Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult,
Mt 22.13
a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mt 22.14
Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”
Mt 22.15
A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni.
Mt 22.16
Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez.
Mt 22.17
Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?”
Mt 22.18
Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: „Mit kísértetek, képmutatók?
Mt 22.19
Mutassátok az adópénzt!” Odanyújtottak neki egy dénárt.
Mt 22.20
Ekkor megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” „A császáré” - felelték.
Mt 22.21
Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”
Mt 22.22
Ezt hallva annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eloldalogtak.
Mt 22.23
Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást. Kérdést
Mt 22.24
intéztek hozzá: „Mester, Mózes úgy rendelkezett, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.
Mt 22.25
Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét testvérére hagyta.
Mt 22.26
Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig.
Mt 22.27
Végül meghalt az asszony is.
Mt 22.28
A feltámadáskor a hét közül melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.”
Mt 22.29
Jézus így válaszolt: „Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
Mt 22.30
A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.
Mt 22.31
Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek:
Mt 22.32
Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.”
Mt 22.33
Amikor ezt a nép hallotta, elámult tanításán.
Mt 22.34
Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek.
Mt 22.35
Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá:
Mt 22.36
„Mester, melyik a főparancs a törvényben?”
Mt 22.37
Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Mt 22.38
Ez a legnagyobb, az első parancs.
Mt 22.39
A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.
Mt 22.40
Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”
Mt 22.41
Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus
Mt 22.42
föltette nekik a kérdést: „Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?” „Dávidé” - felelték.
Mt 22.43
Ő tovább kérdezte őket: „Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja:
Mt 22.44
Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem.
Mt 22.45
Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia?”
Mt 22.46
Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól nem is merték kérdezgetni.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT