Mt 12

Full text search

Mt 12
Mt 12.1
Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt és eszegették.
Mt 12.2
Ezt látva a farizeusok szóvá tették: „Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni!”
Mt 12.3
Erre így felelt: „Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett?
Mt 12.4
Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak.
Mt 12.5
Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt?
Mt 12.6
Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom.
Mt 12.7
Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat.
Mt 12.8
Az Emberfia ura a szombatnak is!”
Mt 12.9
Innét továbbment, és betért a zsinagógájukba.
Mt 12.10
Éppen ott volt egy béna kezű ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: „Szabad-e szombaton gyógyítani?”
Mt 12.11
Így felelt: „Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki?
Mt 12.12
Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni.”
Mt 12.13
Ezzel az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Kinyújtotta, és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik.
Mt 12.14
Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.
Mt 12.15
Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnét. Sokan utána mentek, s ő mindnyájukat meggyógyította,
Mt 12.16
de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét.
Mt 12.17
Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése, aki ezt mondja:
Mt 12.18
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben tetszésemet találom. Kiárasztom rá Lelkemet, és ítéletet hirdet a népeknek.
Mt 12.19
Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken.
Mt 12.20
A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot.
Mt 12.21
Az ő nevében bíznak a pogány népek.”
Mt 12.22
Ekkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy beszélt és látott.
Mt 12.23
A nép ámulva kérdezgette: „Csak nem ő a Dávid fia?”
Mt 12.24
Ennek hallatára a farizeusok így nyilatkoztak: „Belzebulnak, a gonosz lelkek fejedelmének nevében űzi ki a gonosz lelkeket.”
Mt 12.25
Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: „Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul.
Mt 12.26
Ha a sátánt sátán űzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa?
Mt 12.27
Ha én Belzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Így ők lesznek bíráitok.
Mt 12.28
De ha én Isten Lelkével űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.
Mt 12.29
Hogy törhet be valaki az erős ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak előbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát.
Mt 12.30
Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór.
Mt 12.31
Ezért mondom nektek: minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot.
Mt 12.32
Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.
Mt 12.33
Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, s a gyümölcse is éppúgy jó, vagy nyilvánítsátok rossznak, hisz gyümölcséről lehet a fát felismerni.
Mt 12.34
Viperák fajzata! Hogy beszélhetnétek jót, mikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bőségéből szól.
Mt 12.35
A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő.
Mt 12.36
Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon.
Mt 12.37
Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.”
Mt 12.38
Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: „Mester, jelt szeretnénk tőled látni.”
Mt 12.39
„A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván - válaszolta -, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét.
Mt 12.40
Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.
Mt 12.41
A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van, mint Jónás.
Mt 12.42
Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallja Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van, mint Salamon.
Mt 12.43
Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál.
Mt 12.44
Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja.
Mt 12.45
Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is.”
Mt 12.46
Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele.
Mt 12.47
Valaki szólt neki: „Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled.”
Mt 12.48
De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: „Ki az anyám s kik a rokonaim?”
Mt 12.49
Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: „Ezek az anyám és testvéreim!
Mt 12.50
Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.”

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT