2Krón 7
2Krón 7
2Krón 7.1
Amikor Salamon befejezte az imádságát, tűz szállt le az égből, és megemésztette az égő- és véresáldozatokat. Ekkor az Úr dicsősége betöltötte a templomot.
2Krón 7.2
A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát.
2Krón 7.3
Izrael fiai mindnyájan látták, amint a tűz és az Úr dicsősége leszállt a templomra. Ekkor arccal a földre, a kövezett padozatra borultak, és hódolattal magasztalták az Urat: „Mert jó, mert irgalma örökkévaló!”
2Krón 7.4
Azután a király és a nép vágóáldozatot mutatott be az Úrnak.
2Krón 7.5
Salamon király huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer bárányt mutatott be véresáldozatul. Így szentelte föl a király és az egész nép az Isten templomát.
2Krón 7.6
Míg a papok beosztásuk szerint a helyükön álltak, a leviták Dávid dicsőítő énekeit adták elő, kezükben az Úr hangszereivel, amelyeket Dávid király azért készíttetett, hogy magasztalják az Urat, mert irgalma örökkévaló. A velük szemben álló papok pedig a trombitákat fújták. Ott állt az egész nép is.
2Krón 7.7
Salamon az Úr temploma előtt elterülő középső udvart is fölszentelte. Ott égette el ugyanis az égőáldozatokat és a közösségi áldozatok háját, mert a Salamon által készített oltáron nem fértek el az égőáldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek.
2Krón 7.8
Ebben az időben Salamon hét napon át tartotta az ünnepet és vele egész Izrael: hatalmas gyülekezet, Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig.
2Krón 7.9
A nyolcadik napon aztán záróünnepséget rendezett. Hét napon át avatta fel ugyanis az oltárt, és hét napig tartott az ünnep.
2Krón 7.10
Végül a hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet sátraiba. Örültek és boldogok voltak, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal, Salamonnal és Izraellel, az ő népével.
2Krón 7.11
Salamon tehát szerencsésen befejezte az Úr templomát, a királyi palotát és mindazt, amit az Úr templomában és a maga házában meg akart valósítani.
2Krón 7.12
Ekkor éjjel megjelent Salamonnak az Úr, és azt mondta neki: „Meghallgattam imádságodat, és ezt a helyet választottam magamnak, hogy az áldozat helye legyen.
2Krón 7.13
Ha bezárom az eget, és elmarad az eső; ha megparancsolom a sáskáknak, hogy pusztítsák el az országot, vagy ha pestist küldök népemre,
2Krón 7.14
de ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égből, megbocsátom bűneit, és meggyógyítom országát.
2Krón 7.15
Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak.
2Krón 7.16
Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor.
2Krón 7.17
Ami pedig téged illet, ha úgy jársz előttem, ahogy atyád, Dávid járt előttem, és mindenben úgy teszel, amint parancsolom neked, és ha megtartod előírásaimat és törvényeimet,
2Krón 7.18
akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod.
2Krón 7.19
Ha azonban elfordultok tőlem, nem követitek előírásaimat és parancsaimat, amelyeket elétek adtam; ha elhagytok, más isteneket szolgáltok és imádtok,
2Krón 7.20
akkor kiirtalak benneteket földemről, amelyet nektek adtam, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, példabeszéd és gúny tárgyává teszem minden nép számára.
2Krón 7.21
Tehát ez a ház, amely oly fölséges volt minden utas számára, rommá lesz, és azt mondogatják: Miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a templommal?
2Krón 7.22
Erre azt fogják felelni: Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, más istenekhez szegődtek, azokat imádták, és nekik hódoltak, azért hozta rájuk mindezt a bajt.”
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
