Józs 22

Full text search

Józs 22
Józs 22.1
Akkoriban Józsue összehívta Ruben és Gád fiait, és Manassze törzse felét,
Józs 22.2
és így szólt hozzájuk: „Mindent megtartottatok, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, mindig hallgattatok a szavamra, amikor csak parancsoltam valamit.
Józs 22.3
Bármily sokáig tartott a hadakozás, egészen a mai napig, nem hagytátok cserben testvéreiteket, s az Úr, a ti Istenetek parancsát hűségesen teljesítettétek.
Józs 22.4
Az Úr, a ti Istenetek végre nyugalmat adott testvéreiteknek, amint megígérte nekik. Térjetek hát vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek birtokul, a Jordánon túl.
Józs 22.5
Csak nagyon vigyázzatok, hogy azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeket Mózes, az Úr szolgája adott nektek, megtartsátok: szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok az ő útjain, tartsátok meg a parancsait, ragaszkodjatok hozzá, s szolgáljatok neki szívetek, lelketek mélyéből.”
Józs 22.6
Józsue megáldotta és útra bocsátotta őket, ők pedig visszatértek sátraikba.
Józs 22.7
Manassze törzse egyik felének Básánban adott Józsue földet, a másik felének pedig testvéreik között a Jordán nyugati partján. Amikor visszaengedte őket sátraikba, megáldotta őket és így szólt hozzájuk:
Józs 22.8
„Nagy vagyonnal, sok jószággal, rengeteg ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal, ruhával tértek vissza sátraitokba. Osszátok meg testvéreitekkel, amit ellenségeitektől zsákmányoltatok.”
Józs 22.9
Akkor tehát visszatértek Ruben és Gád fiai Manassze törzse felével egyetemben. Silóban, Kánaán földjén elváltak Izrael fiaitól, hogy visszatérjenek Gileád földjére, ahol az Úrnak Mózes keze által adott parancsa szerint letelepedtek.
Józs 22.10
Amikor a Jordán kőköreihez értek, amelyek még Kánaán földjén vannak, Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele, oltárt épített a Jordán partján, hatalmas oltárt.
Józs 22.11
Ez Izrael fiainak fülébe jutott. Így szóltak: „Lám, Ruben és Gád fiai meg Manassze törzsének a fele oltárt épített Kánaán földjével szemközt, Jordán kőköreinél, Izrael fiainak a partján.”
Józs 22.12
E hír hallatára összegyűlt Izrael fiainak a közössége Silóban, hogy hadba vonuljon ellenük.
Józs 22.13
Izrael fiai elküldték Ruben és Gád fiaihoz, valamint Manassze törzse feléhez Gileád földjére Pinchász papot, Eleázár fiát, s vele 10 elöljárót,
Józs 22.14
Izrael mindegyik törzséből az egyik nemzetség fejét mint elöljárót; mindegyikük a családjának feje volt Izrael nemzetségei közül.
Józs 22.15
Elmentek Ruben és Gád fiaihoz, valamint Manassze törzse feléhez Gileád földjére, és így szóltak hozzájuk:
Józs 22.16
„Nos, ezt üzeni nektek az Úr egész közössége: Mit jelentsen ez a hűtlenség, amelyet Izrael Istene ellen elkövettetek? Miért pártoltatok ma el az Úrtól oltárt építve magatoknak? Ez nem más, mint lázadás az Úr ellen!
Józs 22.17
Hát nem volt elég a Peorban elkövetett bűn, amelyből még ma sem tisztulhattunk meg, hiába volt a sok csapás, ami rázúdult az Úr közösségére?
Józs 22.18
Mivel ma vonakodtok követni az Urat, sőt ma addig jutottatok, hogy fellázadtok ellene, holnap Izrael egész közössége ellen fellángol haragja.
Józs 22.19
Talán tisztátalan a saját földetek? Akkor gyertek át az Úr tulajdon földjére, ahol az Úr lakóhelye áll, s éljetek köztünk! De ne lázadjatok fel az Úr ellen és ne keverjetek bele minket is lázadástokba, abba, hogy oltárt építtek az Úr, a mi Istenünk oltárával szemben.
Józs 22.20
Amikor Achán, Zerachnak a fia titokban vett az átok alá eső holmiból, nemde Izrael egész közösségére rászállt a harag, jóllehet ő csak egyetlen egy volt? Nem kellett-e meghalnia vétkéért?”
Józs 22.21
Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele felszólaltak és ezt válaszolták Izrael nemzetségei fejeinek:
Józs 22.22
„Az Istenek Istene, az Úr, az Istenek Istene, az Úr tudja, de tudja meg Izrael is: Ha lázadás részünkről vagy hűtlenség az Úr ellen, akkor ma ne mentsen meg minket;
Józs 22.23
ha azért építettünk oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól s égőáldozatot, ételáldozatot s közösségi áldozatot mutassunk be rajta, az Úr kérje számon rajtunk.
Józs 22.24
Valóban, gondunkban s a következő okból tettük: Egy nap megkérdezhetik fiaitok a miénket: Mi közötök az Úrhoz, Izrael Istenéhez?
Józs 22.25
Hát nem közénk és közétek, Ruben fiai és Gád fiai közé húzta-e határul a Jordánt az Úr? Nincs részetek az Úrban! Így fiaitok lennének az oka annak, hogy fiaink nem félik többé az Urat.
Józs 22.26
Ezért mondtuk magunkban: Fölépítjük ezt az oltárt, amely nem szolgál majd égőáldozat, sem más áldozat bemutatására,
Józs 22.27
csak bizonyságul köztünk és köztetek és utánunk utódaink között, hogy az Urat szolgáljuk előtte bemutatott égőáldozatainkkal, véres áldozatainkkal és színe előtt bemutatott közösségi áldozatainkkal. Akkor nem mondhatják fiaitok egy nap a mieinknek: Nincs részetek az Úrban!
Józs 22.28
Ha valaki valaha ilyet mond nekünk vagy a jövőben utódainknak, azt válaszoljuk: Nézzétek az Úr oltárának a mását, amelyet atyáink építettek, nem égőáldozat vagy más áldozat bemutatására, hanem bizonyságul közöttünk és közöttetek.
Józs 22.29
Távol legyen tőlünk a gondolat, hogy fellázadjunk az Úr ellen, s hogy ma felhagyjunk szolgálatával, s égőáldozat, ételáldozat vagy véres áldozat bemutatására oltárt építsünk, oltárt az Úr, a mi Istenünk ellen, hajlékával szemben”.
Józs 22.30
Amikor Pinchász pap, a közösség elöljárói és Izrael nemzetségeinek fejei, akik elkísérték, hallották Ruben fiainak, Gád fiainak és Manassze fiainak e szavait, helyeselték azokat.
Józs 22.31
S Pinchász pap, Eleázár fia így szólt Ruben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassze fiaihoz: „Most már tudjuk, hogy közöttünk az Úr, s nem követtetek el hűtlenséget ellene, így Izrael fiait megkíméltétek az Úr haragjától.”
Józs 22.32
Pinchász pap, Eleázár fia, és az elöljárók elváltak Ruben és Gád fiaitól, visszatértek Gileád földjéről Kánaán földjére Izrael fiaihoz és választ vittek nekik.
Józs 22.33
A válasz tetszett Izrael fiainak, dicsőítették Istent, s nem beszéltek többé arról, hogy hadba vonulnak ellenük és fölégetik azt a földet, amelyet Ruben fiai és Gád fiai laktak.
Józs 22.34
Ruben fiai és Gád fiai elnevezték az oltárt... Azt mondták: „Legyen annak bizonysága köztünk, hogy az Úr az Isten.”

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT