Jób 6

Full text search

Jób 6
Jób 6.1
Jób ekkor válaszolt és így szólt:
Jób 6.2
Ha mérlegre tudnám tenni bánatomat, és minden bajomat megmérhetném,
Jób 6.3
tenger homokjánál nehezebbet nyomna. Azért vétettem el szavaimat.
Jób 6.4
Belém fúródtak a Mindenható nyilai, lázt hozó mérgüket felitta a lelkem. Rémségei ellenem csatasorba álltak.
Jób 6.5
Ordít a vadszamár a kövér mezőben, takarmánya előtt bőg talán a bika?
Jób 6.6
Lehet-e só nélkül enni, mi ízetlen, tojásfehérjének jó talán az íze?
Jób 6.7
Irtózom még hozzányúlni is, betegségemben mégis ez az eledelem.
Jób 6.8
Ó, ha teljesülhetne kívánságom, és Isten megadná, amit úgy szeretnék!
Jób 6.9
Jó volna, ha Isten összezúzna, fölemelné kezét és megölne.
Jób 6.10
Nekem még akkor is vigaszomra volna, fájdalmam közepette is nagyot ugranék, hogy nem tagadtam meg a Szentnek a szavát.
Jób 6.11
De hol vegyek erőt végső kitartáshoz? Mikor jön a vég, hogy türelmesen várjam?
Jób 6.12
Erős vagyok tán, olyan mint a szikla, talán kemény ércből jött létre a testem?
Jób 6.13
Számomra nincs többé semmi segítség, menekülésemnek minden útja zárva?
Jób 6.14
Aki embertársával nem érez együtt, az az Úr félelmével is szakít.
Jób 6.15
Testvéreim megcsaltak, mint a patak, úgy, mint a hűtlen patakoknak medre:
Jób 6.16
mikor a jég zajlik, zavarosssá válnak, olvadó hó leve felduzzasztja őket;
Jób 6.17
a hőség idején aztán kiszáradnak, a nagy forróságban üres lesz a medrük.
Jób 6.18
Letérnek az útról (értük) a karavánok, bolyongnak a pusztán, s ott lelik végüket.
Jób 6.19
Tema karavánja mind utána kutat, bennük bizakodnak Sába kalmárai.
Jób 6.20
Reményük azonban csalódássá válik, mikor odaérnek, látják, becsapódtak.
Jób 6.21
Ilyenek lettetek számomra most ti is: Látva nagy bajomat, féltek tőlem.
Jób 6.22
Kértem-e tőletek: „Adjatok valamit, osszátok meg velem vagyonotok,
Jób 6.23
szabadítsatok ki az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnok hatalmából!”?
Jób 6.24
Okosítsatok fel, akkor majd hallgatok. Adjátok tudtomra, hogy miben hibáztam.
Jób 6.25
Őszinte beszédem kigúnyoljátok. Vajon mit bizonyít ócsárlástok?
Jób 6.26
Csak korholásra gondoltok ki szavakat? A kétségbeesettnek szava olyan, mint a szél?
Jób 6.27
Még az árvára is sorsot vetnétek, a barátotokat is elárvereznétek.
Jób 6.28
Legyetek szívesek, forduljatok felém! Szemtől szemben biztos nem hazudom.
Jób 6.29
Forduljatok felém, de hamisság nélkül! Forduljatok felém: igazam most is áll!
Jób 6.30
Hazudik tán nyelvem? S az ínyem nem érezné-e a bűnt?

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT