Jób 41

Full text search

Jób 41
Jób 41.1
Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyőzi az embert.
Jób 41.2
Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki?
Jób 41.3
Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem.
Jób 41.4
Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejéről, sem szép alkatáról.
Jób 41.5
Ki merné felnyitni felső ruházatát, és ki hatolhat be kettős páncéljába?
Jób 41.6
Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik.
Jób 41.7
Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakő pecséttel.
Jób 41.8
Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegő sem hatol át közöttük.
Jób 41.9
Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók.
Jób 41.10
Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája.
Jób 41.11
A torkából meg fáklyák törnek elő, s mint a tűz szikrái szállnak, a magasba.
Jób 41.12
Az orrlyukaiból füst gomolyog elő, mint a fazékból, amely forr és buzog.
Jób 41.13
A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tűzcsóva tör elő.
Jób 41.14
Nyakszirtjén az erő vett lakást magának, előtte meg a rémület jár.
Jób 41.17
Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak.
Jób 41.15
Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna.
Jób 41.16
Mintha kőből volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkő.
Jób 41.18
Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem.
Jób 41.19
Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál.
Jób 41.20
A nyíl nem tudja megfutamítani, a rá zúdított kövek pozdorjává törnek.
Jób 41.21
Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít.
Jób 41.22
Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona.
Jób 41.23
Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékesfazék lesz körötte a tenger.
Jób 41.24
Mögötte fényesen világlik az útja, ősz ember hajának gondolnád a tengert.
Jób 41.25
Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen.
Jób 41.26
Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak ő a királyuk.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT