Jób 36

Full text search

Jób 36
Jób 36.1
Elihu folytatta és így szólt:
Jób 36.2
Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni.
Jób 36.3
Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtőm igazát.
Jób 36.4
Szavaimban nincs szemernyi csalás sem, világosan látó ember áll előtted.
Jób 36.5
Nézd, ok nélkül senkit nem vet meg az Isten,
Jób 36.6
de a gonosztevőt nem hagyja életben. A szorongatottaknak igazságot szerez,
Jób 36.7
szemét nem veszi le arról, aki igaz. És bár királyokat ültet a trónokra, ha az uralkodók fölkelnek ellene,
Jób 36.8
akkor valamennyit láncra vereti, s a nyomor pórázán fogságba kerülnek.
Jób 36.9
Így veti szemükre azt, amit tettek, és a bűnüket, hogy ellene lázadtak.
Jób 36.10
Hogy a leckét értsék, fülüket megnyitja, s azt mondja: a bűntől el kell fordulniuk.
Jób 36.11
Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben.
Jób 36.12
De ha nem akarnak szófogadók lenni, akkor maguk futnak a fegyvere elé, s halálukat lelik tudatlanságukban.
Jób 36.13
Az álnok szívűek kitartanak dühükben, s nem könyörögnek, mikor megkötözi őket.
Jób 36.14
Már ifjúkorukban elpusztul a lelkük, szégyenletes módon végződik életük.
Jób 36.15
A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét.
Jób 36.16
Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bőségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt.
Jób 36.17
Ámde nem ítélted el a gonosztevőt, s az árvák igazát nem oltalmaztad.
Jób 36.18
Most vigyázz, félre ne vezessen a bőség, a gazdag váltságdíj el ne tántorítson.
Jób 36.19
Úgy bánj a gazdaggal, mint a szegényebbel, az erőssel meg úgy, mint a gyengével!
Jób 36.20
Azokat se vesd el, akik nem barátaid, s ne ültesd helyükre saját rokonaid.
Jób 36.21
Jól vigyázz, nehogy a gonoszsághoz pártolj! Hisz épp erre szolgál megpróbáltatásod.
Jób 36.22
Isten hatalmában, nézd, milyen fönséges! Ki tudna olyan jól tanítani, mint ő?
Jób 36.23
Ki szabta meg, mit hogyan tegyen, ki merné mondani: „Igazságtalan voltál!”?
Jób 36.24
Legyen rá gondod, hogy műveit magasztald, hisz dalokat zengnek róluk az emberek.
Jób 36.25
Örömmel szemléli minden egyes ember, az is, aki messziről látja.
Jób 36.26
Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma.
Jób 36.27
Hogyha vízcseppeket indít el lefelé, akkor eső esik, az ő áradata,
Jób 36.28
amely lezúdul a fellegekből, s cseppekben tömérdek emberre hullik.
Jób 36.31
Ezáltal viseli gondját a népeknek, így látja el őket bőven táplálékkal.
Jób 36.29
Ki tudná felfogni felhői méretét, s a hangos mennydörgést a sátorából?
Jób 36.30
Kiteríti a felhőt, amely eltakarja, és befödi vele a hegyek csúcsait.
Jób 36.32
A két kezébe fogja a villámot, aztán megszabja, hová essen.
Jób 36.33
Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT