Jób 32

Full text search

Jób 32
Jób 32.1
A három férfi felhagyott vele, hogy Jóbnak felelgessen, mert igaz volt a saját szemében.
Jób 32.2
Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségből való Barákel fiának, a buzi Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten előtt igaznak gondolta magát.
Jób 32.3
Három barátjára is mérges volt, mert nem találták el a feleletet, és így eltűrték, hogy Istent meghazudtolja.
Jób 32.4
Míg azok beszéltek, Elihu addig várt. Mert azok idősebbek voltak, mint ő.
Jób 32.5
Amikor azonban Elihu látta, hogy a három férfi nem tud többé mit válaszolni, fölgerjedt haragja.
Jób 32.6
Ekkor hozzákezdett Barákel fia, Elihu és így szólt: Fiatal vagyok még, ti pedig már őszek, ezért tartózkodtam, aztán szégyelltem is tudtotokra adni, mi a véleményem.
Jób 32.7
Gondoltam magamban: „Szóljon az öregkor, évek teljessége hirdesse bölcsességét!”
Jób 32.8
De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá.
Jób 32.9
Nem mindig okosak, kiknek éve számos, s nem mindig helyes a vének felfogása.
Jób 32.10
Ezért bátorkodom szólni. Figyeljetek! Szeretnék magam is véleményt mondani.
Jób 32.11
Nézzétek, én vártam, míg ti beszéltetek, és odafigyeltem bölcs szavaitokra. Míg a megfelelő szóra rátaláltok,
Jób 32.12
jól odafigyelve követtem szavatok. De lám, egyiktek sem cáfolta meg Jóbot, közületek szavára egy sem felelt meg.
Jób 32.13
Ne gondoljátok: „Mi találtuk fel a bölcsességet, egyenest az Isten, nem ember tanított.”
Jób 32.14
Én bizony nem szólnék ilyenféle módon, s nem felelnék neki mondásaitokkal.
Jób 32.15
Azok zavartak, választ nem adnak, kifogytak a szóból.
Jób 32.16
Várakozzam tán még? Hisz már nem beszélnek, csöndben álldogálnak, s nem felelnek semmit.
Jób 32.17
Felelek hát akkor a magam részéről, tudtotokra adom, mi a véleményem.
Jób 32.18
Mert gondolatokkal vagyok telis-tele, űz és hajt a lélek, amely bennem lakik.
Jób 32.19
Lám, olyan a keblem, mint a lefojtott bor, új tömlők módjára utóbb még szétszakad.
Jób 32.20
Így hát beszélnem kell, hogy megkönnyebbüljek, megnyitom ajkamat, hogy választ adhassak.
Jób 32.21
Nem fogok senkinek a pártjára állni, hízelgő szavakkal senkit nem illetek.
Jób 32.22
Nem értek én ahhoz, hogy kell hízelegni, Teremtő Istenem, hamar elszólítna.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT