Jób 31

Full text search

Jób 31
Jób 31.1
A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek.
Jób 31.2
Különben odafönt mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól?
Jób 31.3
Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevő sorsa a pusztulás?
Jób 31.4
Hát nem tartja szemmel mind az útjaimat, és nem számlálja meg minden lépésemet?
Jób 31.5
Hogyha hazudozva szédelegtem, ha becsapni sietve vitt a lábam,
Jób 31.6
akkor ám mérjen meg az igazság mérlegén, és meglátja az Isten ártatlanságomat.
Jób 31.7
Hogyha lépéseim letértek az útról, és ha szívem netán szememet követte, vagy ha a kezemhez mákszemnyi folt tapadt,
Jób 31.8
akkor más egye meg, amit én vetettem, és ami nekem nő, azt mind ki kell tépni.
Jób 31.9
Ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelődtem más ember ajtaján,
Jób 31.10
akkor feleségem hadd őrüljön másnak, s hajoljanak fölé idegen emberek!
Jób 31.11
Páratlan gyalázat volna az ilyesmi, és olyan bűn, amely bírák elé való.
Jób 31.12
Olyan tűz ez, amely a pokolig éget, és fölemésztené minden vagyonomat.
Jób 31.13
Ha semmibe vettem szolgámnak jogait, és a szolgálómét, mikor pörlekedtünk,
Jób 31.14
mit tehetnék, hogyha fölkelne az Isten, ha vizsgálatra fogna, vajon mit felelnék?
Jób 31.15
Nem az én Teremtőm alkotta-e őket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében?
Jób 31.38
Ha a szántóföldem panaszt emelne rám, és ha minden barázdája sírna,
Jób 31.39
ha fizetés nélkül ettem a termését, s a szántó-vetőkből sóhajt fakasztottam,
Jób 31.40a
akkor búza helyett csak tövist teremjen, és rajta árpa helyett csak gyim-gyom sarjadjon!
Jób 31.16
Ha megtagadtam a szegény kívánságát, hagytam, hogy az özvegy szeme elepedjen,
Jób 31.17
vagy ha a falatom egymagam ettem meg, és az árvának részt belőle nem adtam,
Jób 31.18
- ifjúságom óta atyám volt az Isten, anyámnak méhétől ő vezérelt! -
Jób 31.19
hogyha szerencsétlent láttam ruhátlanul, olyan szegényt, kinek nincsen takarója,
Jób 31.20
kinek a csípője ne mondana hálát, mivel bárányaim gyapja melegíti,
Jób 31.21
vagy ha ártatlanra emeltem a kezem, mikor a kapunál segítségre leltem,
Jób 31.22
akkor nyakszirtemtől váljék el a vállam, és a forgójából karom szakadjon ki!
Jób 31.23
Mert rám szakadna Istennek haragja, és fensége előtt nem tudnék megállni.
Jób 31.24
Hogyha reménységem aranyba vetettem, s színaranynak mondtam: „Te vagy bizodalmam”,
Jób 31.25
hogyha örültem, mert nőtt a gazdagságom, vagy mert nagy dolgokat vitt végbe a kezem,
Jób 31.26
ha a napot néztem, miként ragyogott, vagy a holdat, mikor méltósággal haladt,
Jób 31.27
ha a szívem titkon tán megzavarodott, s ha csókra emeltem kezemet a szájhoz,
Jób 31.28
ez is bűn számba megy a bíró szemében, hisz akkor fent az Istent megtagadtam volna.
Jób 31.29
Vajon örültem-e ellenségem baján, vagy vígan voltam-e, amikor baj érte,
Jób 31.30
és engedtem-e, hogy a szám vétkezzék, kívántam-e életét egy-egy átokszóval?
Jób 31.31
Kik sátramban laktak, nem vallották-e meg: „Ki nem lakhatott jól húsával bármikor?”
Jób 31.32
Idegenből jöttnek nem kellett kint hálni, minden jövevénynek nyitva állt a kapum.
Jób 31.33
Ha emberek előtt eltitkoltam volna, s bűnömet szívemben elrejtettem volna,
Jób 31.34
mert a nagy tömegtől tán tartottam volna, s megijedtem volna a törzsek gúnyjától, akkor csöndben volnék, ki sem lépnék az ajtón.
Jób 31.35
Bár volna itt valaki, s hallgatna meg Isten! Utolsó szavam ez: „Felelj nekem, Mindenható!” Itt az irattekercs, mit ellenfelem írt.
Jób 31.36
Az igazság az, hogy a vállamra venném, s mint koronát a fejemre tenném.
Jób 31.37
Megmondanám neki lépteimnek számát, s mint egy fejedelem, sietnék elébe.
Jób 31.40b
Jóbnak szavai itt befejeződtek.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT