Jób 29

Full text search

Jób 29
Jób 29.1
Jób folytatta beszédét és így szólt:
Jób 29.2
Ó, ki hozza vissza a régmúlt hónapokat, a napokat, amikor Isten oltalmazott?
Jób 29.3
Mikor szövétneke fénylett fejem fölött, fényénél hatoltam át a sötétségen.
Jób 29.4
Bárcsak újra látnám őszöm napjait, mikor Isten védte sövénnyel sátramat.
Jób 29.5
Amikor még nálam lakott az Úr, és körülvett gyermekeimnek serege.
Jób 29.6
Amikor tiszta tejben mostam a lábam, és olajpatakok folytak a sziklából.
Jób 29.7
Amikor fölmentem a városkapun át, és a piactéren helyet foglaltam;
Jób 29.8
mihelyt megláttak, az ifjak félreálltak, az öregek felálltak, s állva maradtak.
Jób 29.9
A főemberek meg félbehagyták szavuk, a szájukra rátették kezüket.
Jób 29.10
Az előkelők is visszafogták hangjuk, nyelvük odatapadt szájuk padlásához.
Jób 29.21
Meghallgattak és várakoztak rám, csöndben figyeltek, hogy hallják tanácsom.
Jób 29.22
A beszédemre választ nem is adtak, felülről lefelé csurgott a szavam.
Jób 29.23
Úgy várakoztak rám, mint nyári záporra, tavaszi esőért liheg így a szájuk.
Jób 29.24
Rájuk mosolyogtam, hogyha elcsüggedtek, arcom sugárzását nem törhették meg.
Jób 29.25
Megszabtam útjukat és vezérük voltam, mint valami király, trónoltam körükben, és ahová tetszett, vezethettem őket.
Jób 29.11
A fül, amely hallotta, boldognak hirdetett, engem dicsért a szem, amelyik láthatta:
Jób 29.12
hogyha kért, felkaroltam a szegényt, meg az árvát is, ha nem talált gyámolt.
Jób 29.13
A veszni indulónak rám szállt áldása, s az özvegy szívébe is örömet loptam.
Jób 29.14
Az igazságosságot ruhaként viseltem, jog és igazság volt köntösöm, süvegem.
Jób 29.15
A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába.
Jób 29.16
A szegény embereknek atyjuk voltam, s jövevények ügyét rendjén kivizsgáltam.
Jób 29.17
Az istentelenek agyarát kivertem, foguk közül téptem ki a rablott holmit.
Jób 29.18
Így szóltam magamban: „Büszkén halok meg, olyan magas korban, akárcsak a pálma.
Jób 29.19
Gyökerem a víznek álljon mindig nyitva, és az ágaim közt harmat éjszakázzon!
Jób 29.20
Dicsőségem legyen egyre ifjabb, és mindig újuljon meg kezemben az íj!”

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT