Jób 27
Jób 27
Jób 27.1
Jób folytatta beszédét és így szólt:
Jób 27.2
Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserűvé tette a szívem,
Jób 27.3
addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban,
Jób 27.4
ajkam álnokságot addig biztos nem szól, sem a nyelvem nem mond hazugságot.
Jób 27.5
Távol legyen tőlem, hogy nektek helyeseljek, ártatlanságomat nem adom fel holtig.
Jób 27.6
Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem.
Jób 27.7
Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára, ellenfeleim meg a bűnösökére!
Jób 27.8
Mit remél a bűnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez?
Jób 27.9
Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába?
Jób 27.10
Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent?
Jób 27.11
Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban,
Jób 27.12
hiszen magatok is mindnyájan láttátok. Miért tápláltok tovább is hiú reménységet?
Jób 27.13
Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak.
Jób 27.14
Ha sok is a fia, kard várja őket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk.
Jób 27.15
Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt.
Jób 27.16
Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba.
Jób 27.17
Ő csak gyűjtögeti, de fel a jámbor ölti, az ezüstjét meg a tiszta örökli.
Jób 27.18
Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette, olyan az, mint a csősz csinálta kunyhó.
Jób 27.19
A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra, felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg.
Jób 27.20
Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá, elfújja éjszaka a viharnak szele.
Jób 27.21
Keleti szél viszi, nincsen maradása, elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt.
Jób 27.22
Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá, menekülnie kell a hatalma elől.
Jób 27.23
Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte, és saját házából utána pisszegnek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
