Jób 24

Full text search

Jób 24
Jób 24.1
Miért nem ad időt a Mindenható, és miért nem látják meg barátai a napjait?
Jób 24.2
A gonoszok eltolják a mezsgyekövet, a pásztort és a nyájat megrabolják.
Jób 24.3
Az árvától elhajtják a szamarát, s elviszik zálogba az özvegy tehenét.
Jób 24.4
A szegény embert leszorítják az útról, mindnyájan elbújnak a föld szegényei.
Jób 24.5
Mint a vadszamarak, mennek a pusztába - gyermekük éhsége űzi őket oda -, kiaszott pusztában élelmet keresnek.
Jób 24.6
A mihaszna ember földjét learatják, ők szüretelik le a gonosz szőlejét.
Jób 24.10
Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül, és éhesek, mikor kévéket vonszolnak.
Jób 24.11
Malomkövük sincsen olajat préselni, kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak.
Jób 24.7
Meztelen alusznak, minden ruha nélkül, és ha hideg van is, nincsen takarójuk.
Jób 24.8
Rájuk zúdul az eső a hegyekből, jobb menedék híján sziklához lapulnak.
Jób 24.9
Az árváktól is elrabolják földjüket, elveszik zálogba a szegény köntösét.
Jób 24.12
A városból égig hatol a félholtak szava, és a meggyötörtek lelke fölkiált, de az Isten néma marad panaszukra.
Jób 24.13
Mások is ellene vannak a világosságnak, azok, akik nem ismerik az útjait, és nem maradnak meg az ösvényein.
Jób 24.14
Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában, s megöli a szegényt és a nyomorultat. Tolvaj ólálkodik éjszaka idején,
Jób 24.16a
betör a házakba, amikor sötét van.
Jób 24.15
Az alkonyatot lesi a házasságtörő. „Nem lát meg senki sem” - gondolja magában, s eltakarja arcát, fátyolt borít rá.
Jób 24.16b
Mikor nappal van, akkor bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
Jób 24.17
Mindnyájuknak borzalom a reggel, mert a félelmeit megtapasztalják.
Jób 24.18
A világosság elől gyorsan elmenekül, s nem veszi az irányt a magaslatok felé. Átkozott a birtokrésze a földön.
Jób 24.19
Hőség és szárazság nyeli el a vizét, maradék búzáját az aszály emészti meg.
Jób 24.20
Felejtse el még az anyja méhe is! A nevére úgysem gondol többé senki. Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság!
Jób 24.21
Gyötörte a meddőt, ki nem szült gyermeket, és nem tett jót sose az özveggyel.
Jób 24.22
Hatalma hosszú életet ad az erősnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt.
Jób 24.23
Biztonságot ad, ha bízik benne, a szeme őrködik ösvényei fölött.
Jób 24.24
Egyszer emelkedik, aztán meg letűnik, elhervad, mint a sósfű, amelyet gyűjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt.
Jób 24.25
Vagy talán nem így van? Ki tud megcáfolni? Ki tudja semmivé tenni beszédemet?

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT