Jób 22

Full text search

Jób 22
Jób 22.1
Temáni Elifáz válaszolt és így szólt:
Jób 22.2
Hajthat-e az ember hasznot az Istennek? Akinek esze van, csak magának használ.
Jób 22.3
Mit használ az a Mindenhatónak, hogyha jámbor vagy, vajon mit nyer vele, ha utad bűntelen?
Jób 22.4
Csak nem azért büntet, hogy az Istent féled, emiatt talán nem száll veled perbe?
Jób 22.5
Vajon nem (elég) nagy a romlottságod, és a bűnösséged nem végtelen tán?
Jób 22.6
Ingyen szedtél zálogot atyádfiaitól, a meztelen szegénynek elvetted ruháját.
Jób 22.7
A szomjazó embernek nem kínáltál vizet, s az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Jób 22.8
A szegényt kiforgattad minden földjéből, és a tekintélyes most lakhat rajta.
Jób 22.9
Üres kézzel küldted el az özvegyeket, az árváknak meg összetörted a karjuk.
Jób 22.10
Ezért fognak körül kötelékek, és ezért tört rád hirtelen rettegés.
Jób 22.11
Elsötétült a fény, úgyhogy nem látsz többé, elborított a vizek áradata.
Jób 22.12
Tán nem odafent van az Isten az égben? És talán nem látja a csillagok fejét?
Jób 22.13
Épp mert odafent van, szóltál: „Mit tud az Isten? Felhőtakarón át tud-e ítélkezni?
Jób 22.14
Felhők takarják el azért, hogy ne lásson, ott fönt jár-kel az égi körökön.”
Jób 22.15
Régmúlt idők útját akarod tán járni? Az istentelen embereknek útját,
Jób 22.16
akiket időnap előtt elragadott; akiknek alapját víz öntötte el,
Jób 22.17
akik azt mondták Istennek: „Távozz tőlünk! Hisz mit tehet ellenünk a Mindenható?”
Jób 22.18
Mégis minden jóval megtöltötte házuk. S a gonoszok szíve távol marad tőle.
Jób 22.19
A jámborok látták és örültek neki, a tiszta szívű meg kinevette őket:
Jób 22.20
„Valóban, a hatalmuk odavan, tűz emésztette föl a hagyatékuk.”
Jób 22.21
Légy újra jó hozzá és élj békességben, és megint boldogság lesz az osztályrészed.
Jób 22.22
Fogadd el szájából a tanítását, szavait vésd be mélyen a szívedbe!
Jób 22.23
Hogyha alázattal visszatérsz az Úrhoz, és az álnokságot kiűzöd sátradból,
Jób 22.24
ha az aranyércet csak pornak tekinted, Ofir aranyát csak patak kövének,
Jób 22.25
akkor a Mindenható lesz majd az aranyérced, a tündöklő, ragyogó ezüstrudad.
Jób 22.26
Örömedet leled akkor majd az Úrban, és fölemelheted Istenhez az arcod.
Jób 22.27
Meghallgat majd, ha hozzá fohászkodol, és a fogadalmaidat beválthatod.
Jób 22.28
Sikerre segíti, amibe belefogsz, és felragyog a fénye ösvényeiden.
Jób 22.29
Megtöri a hatalmasok gőgjét, s az alázatosaknak segítséget nyújt.
Jób 22.30
Biztonságos helyre viszi a bűntelent, kezének tisztasága lesz a megmentője.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT